Ha kislányt várt, de fiú lett... (beszélgetős fórum)

Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor pl. Kína már régen "bevetette" volna.:)

Szerencsére még nem a szülők döntése az, hogy milyen nemű gyermek szülessen.

(tudomásom szerint)

Talán nem?

X és Y kromoszóma?

Ha fogamzásgátló mellett lett terhes, akkor nagyon meg akarhat születni az a pici :)

Ha már megtartotta, azzal is számolnia kellett volna, hogy esetleg fiú lesz.

Próbálja a baba helyébe képzelni magát. Vajon milyen érzés lehet, hogy az anyja utálja, csak azért, mert nem olyan nemű, amilyet ő akar? Tehet róla, hogy fiú vagy lány? Nem a baba kérte, hogy fiú legyen, erről a szülők tehetnek! Ha a pici tehetne róla és megváltoztathatná a nemét az anyja kedvéért, biztosan megtenné - csak azért, hogy az anyukája szeresse.

Valami ilyesmit próbálj a barátnődnek mondani. Nem a baba a hibás, nem ő választott nemet.

Nagyon sajnálom azt a picit és csak reménykedni tudok benne, ha megszületik, változni fog a barátnőd véleménye.

Állítólag te vagy a barátnője, te ismered.

Mondjuk nekem egyáltalán nem tetszene, ha egy "barátnőm" fórumokon beszélne ki.

Mondd neki, mert én hiszem hogy így van, hogy ezt a gyerek érzi. Ezzel a születendő gyerekének árt.

A baba a pocakban az anyja minden rezdülését érzi, azt is érzi ha anya örül, boldog és azt is ha depressziós, rosszkedvű.

Én ebben nem hittem amíg meg nem ismertem egy családot, ahol anyuka a terhességét a temetőben töltötte a meghalt kisfiát gyászolva. A lány aki ekkor a pocakjában növekedett erősen szuicid hajlamú, depressziós lett. Pedig ő nagyon várt, tervezett baba volt. Bármit megtehetne az életben (fiatal, egészséges, pénz van mint a tenger), de csak kesereg mindig mindenen.

Erről természetesen nem anyukája tehet, hisz a terhessége alatt halt meg a néhány éves kisfia egy balesetben. A terhessége alatt érzett gyász, bánat megpecsételte a születendő lánya sorsát is.

Igen, így értem.

Szerintem ez attól lehet, hogy egyébként sem tervezett gyermek, és úgy volt vele hogy akkor legalább leány legyen.

"Teljesen összetört, hogy igy már nem is várja, semmi kedve az egészhez stb."

Emiatt szégyellje magát, nem azért, mert más neműre VÁGYOTT. Egyébként sok nőnek voltak és vannak elképzelései a gyerek neméről, ami vagy bejött, vagy nem, de normális ember nem úgy nyilatkozik, mint a "batátnőd"

Tehát mindenki szégyellje magát, aki esetleg más nemű gyermekre vágyott, mint amije született...hmmm...

Amúgy ha azt mondanám neki hogy szégyellje magát, szerinted segítene?

Nem tervezett baba, fogamzasgátló mellett maradt terhes.

Egy ideig ingadozott az abortuszon is, de nem tudta megtenni.

Én sem értem valójában, amit érez, ezért is a fórum...

Mert ha érteném, talán tudnék hozzászólni, esetleg segíteni is neki átlendülni ezen.

Én tuti nem éreznék így hasonló helyzetben.

Segíteni azért szeretnék, mert miután egyedül nekem önti ki a lelkét, ezekről a dolgokról, érzésekről, amik őt magát is bántják, máanak nem beszél. Így gondolom jólesne neki, ha érdemben hozzá tudnék szólni...

Amiket elmondtatok, már mondtam neki. De ahogy a depressziósnak is értelmetlen mondani, hogy " legyél már jókedvű" azt hiszem ebben az edetben sincs sok értelme ha azt szajkózom hogy "örüljél már"

Gondolotam az ittlévő sok tökéletes anyuka közül talan volt valaki aki hasonló érzésekkel kezdte a várandósságot...de úgynézem itt tényleg mindenki tökéletes...

Kért bármiféle segítséget a "barátnőd"?

Felnőtt nő (gondolom), majd helyreteszi magát.

Bocsánat, tuti le leszek hurrogva, de nem értem...vagyis nem akarom érteni..

Nem is akarta igazán a terhességet, most meg megzuhant, hogy nem lányt vár.

Én (és még sok társam), mindent megadnánk, fiú vagy lány, mindegy lenne.

Tudom, ne a kismamán vezesseme, hogy nekem nem sikerül...nem is, csak nem értem, néhányan úgy válogatnak, mintha piacon lennének.

Barátnőm babát vár.

Ez a 3.gyermeke, az előző házasságából van egy nagylánya és egy nagyfia.

Igazság szerint nem volt túl lelkes amikor megtudta, hogy várandós, inkább a párja kedvéért egyezett bele.

Nagyon szerette volna ha legalább az a vágya teljesül, hogy kislányuk lesz, ám tegnap kiderült hogy fiút várnak.

Teljesen összetört, hogy igy már nem is várja, semmi kedve az egészhez stb.

Szeretnék segíteni neki de nem is tudom mit mondjak, amivel átbillenthetem.

Aki volt hasonló helyzetben, hogyan tudta feldolgozni, hogy más nemű lett a baba mint amire vágyott?