Ha Jézus Isten fia, akkor ki Ádám? (tudásbázis kérdés)

Amikről még a írtatok: valóban akadnak olyan papok, akik nem tartják be a cölibátust, vagy más téren eltévelyednek, gyengeségből vagy más okból. Ezek számomra is nagyon fájdalmas dolgok, bár hála Istennek nagyrészt klassz papokkal szoktam találkozni. Azt nem szabad elfelejteni, hogy mivel a média jól felfújja ezeket az eseteket, úgy tűnik, mintha ez gyakori jelenség lenne a világban. Közben elenyésző a számuk, de egy hűségesen, szépen élő pap életéből nem tud hírt csinálni a média, ezért erről persze nincs szó. Amúgy az USA-ban megvádolt papoknak, ha jól tudom, 1%-ukról bizonyosodott be, hogy tényleg pedofilok. Persze egy ilyen pap is túl sok, de nem annyi volt, mint ahogy beállították.

Vardia, igazat adok neked, hogy a papok személyes bűneit, rossz példáját el kell választanunk attól, amit hiszünk. Attól még egy tanítás hiteles marad, ha megszegik. Csak fájdalmas és bizalmat megrendítő, ha olyantól tapasztaljuk, akinek ezt a tanítást képviselnie kell.

Még egy: a szemináriumban figyelik a papjelölteket, és azért nagyrészt kiszúrják azokat, akik nem odavalók, akiknek nincs hivatásuk vagy nem alkalmasak rá. Persze itt is van emberi tényező: odafigyel-e rájuk rendesen a lelkivezetőjük, vagy nem ravaszkodja-e túl magát valaki, aki számításból akar pap lenni. Úgyhogy azt a jóképű osztálytársat is kigolyózhatják még onnan, ha nem hivatásból akar pap lenni.

Amúgy miért lenne neki anyagilag jó buli papnak lenni? Hiszen mostanában se anyagi, se erkölcsi megbecsülést nem nagyon kapnak a papok.

Szilvia, tetszenek a kérdéseid! Nagyon őszintének és nyitottnak érzem a hozzáállásodat, és nagyon a velejébe találsz a dolgoknak (ezt nem közhelynek szántam, tényleg így gondolom).

Tényleg szomorú, hogy akadnak ilyen papok, de ezek szerencsére a kisebbség. Mondjuk tudom, hogy ez nem vigasztalja azt, aki épp velük találkozik... Eleve csak olyan papoknak szoktam hinni, akikről látszik, hogy hitelesen élnek, megvalósítva életükben a szeretetet, a szolgálatot és a hűséget. Hála Istennek ez szokott azért látszódni. Ha meg úgy érzem, tévednek valamiben, utánanézek. Jó, mondjuk nekem egyszerűbb, ebben nőttem fel, könnyebben kiszúrom, ha valami nem stimmel, mert az ember egy idő után elég jól ráérez, ha valami gyanús dolgot hall.

Sziasztok, megjöttem!

stuxx, félreértettél, nem azt mondtam, hogy nem hiszem, hanem hogy egyszerűen hihetetlen, hogy ilyen történjen! Még akkor is, ha megtörtént, amit készséggel elhiszek. Csak sajnálom.

Megkérdeztem azóta igazi teológust: a pap felvetheti a lehetőséget, nem akar-e a másik is katolikus lenni, de ha nem akar, akkor nem erőltetheti. És nem tagadhatja meg az esketést erre hivatkozva. Pénzt meg pláne nem fogadhat el azért, hogy elálljon ettől, ami nem is kötelező. Nagyon szomorú, hogy ilyen mégis megtörténik.

Ja és még valami: attól még, hogy egy pap tudja, hogy mit lehet és mit nem, ettől még megteheti azt, amit nem lehet.

(Pl.: cölibátus megszegése, gyermeknemzés, pedofília, homoszexualitás - mint tudjuk, ezekre is jócskán akad az egész világon példa, nem csak a jelenkorban, hanem az elmúlt évszázadokban is.)

Lehet, hogy hihetetlennek "érzed", de attól még hogy nem hiszel valamiben, attól az a dolog még létezhet, nem?

(Az ateistákat pont ezért a hozzáállásért támadják. Nem hisznek el valamit, amit nem tudnak bizonyítani.)

Ezt a történetet be lehetne bizonyítani, ha én most engedve a nyomásodnak, elkezdeném nyaggatni a barátnőmet, hogy ugyan prezentáljuk számodra a tárgyi bizonyítékokat. (Keresztlevelek stb.)

Nem fogom itt bizonygatni a kedvedért, hogy valóban úgy történt-e. Én is, és a barátnőmék is TUDJUK: megtörtént.

Biztos sok más párt is fel lehetne kutatni,akikkel megtörtént.

Valószínűleg papja válogatja. Ők is emberek. Nyilván nekik is meg van az okuk rá, hogy miért döntenek úgy, ahogy.

Én is hallottam már másoktól is. A legjobb barátnőmékkel esett meg. Én voltam a tanú, úgyhogy nem csak mendemonda.

Viszont amin sokkal inkább kiakadtam, az az, amikor pénzért (bocsánat, "adományért" cserébe eltekint ettől a tiszteletes úr)

Hát, ez hihetetlen. Nem csak egyházjogilag abszolút helytelen, hanem erkölcsileg is. És hogy történt az az áttérés? Ki kellett jelentenie, hogy ő ezután katolikus lesz? Mert újra megkeresztelni senkit nem lehet, keresztelni csak egyszer lehet az életben.

Bocs, hogy ennyire firtatom, de még mindig él bennem a remény, hogy valami félreértés volt a dologban.

Most veszem észre, hogy mennem kell, ebéd után jelentkezem. Addig is sziasztok!

Minket összeadtak (én katolikus vagyok, a férjem református), de az esküvő előtt a férjemnek alá kellett írnia egy nyilatkozatot, hogy én szabadon gyakorolhatom továbbra is a vallásomat és a születendő gyermekeink katolikusok lesznek. Még azok után is, hogy a férjem közölte a pappal, hogy őt csak megkeresztelték csecsemőkorában, de ő nem hisz Istenben, csak miattam csinálja végig az egyházi esküvőt.

Akkor ebben sincs valami egységes álláspont, hanem ahol ahogy a pap gondolja?

És ezt ki mondta nekik, hogy így kell csinálni? Nem lehet, hogy valami félreértés volt benne? Mert ilyet nem kérhet se katolikus, se más pap/lelkész senkitől. Nincs is rá szükség, van szertartás vegyes vallású párosok összeadására. Olyat meg senki nem kérhet valakitől, hogy tagadja meg a hitét. Ha mégis megtörtént ilyen, akkor az jogtalan és botrányos is.

Nem lehet, hogy csak a születendő gyerekeik vallásáról kellett nyilatkozniuk? Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ilyen megtörténhetett.