Ha egy nő még nem szült gyereket, az nem is értékes? (beszélgetős fórum)

Nem, voltak “esemenyek” is boven, es lepesrol lepesre tisztult a kep, hogy ez igy nekem nem jo. Zbido az elhatarozashoz kellett (mindkettonknek), nekem foleg ahhoz, hogy elengedjem azt, amibe olyan sok energiat tettem korabban.

Es mindketten boldogok lettunk massal. 😊

Mindenképpen jogos a felvetés és talán érdemes szét is vállasztani két külön kérdéssé, hogy a férfi

...akar-e gyereket csinálni(?),

...mikor fogja magát érettnek érezni, hogy apa legyen(?). Mert az első esetben lesz egy gyereked, a második esetben lesz egy közös gyereketek.

Itt a hoxán egy másik fórumban hasonló témakör volt néhány férfi megjegyzés, hogy ők akarnának babát, de párjuk már nem.

Talán velük kellene beszélgetni, hogy mikor, vagy mitől változik meg egy férfi hozzá állása a gyerekvállaláshoz.

Az ember akkor érett egy jól működő kapcsolatra,ha felnőtt már,tud elköteleződni,tud dönteni,tud adni mielőtt elvár.

Ha ezek nem szerepelnek,akkor nem érett egy kapcsolat,bármely cipőből nézem is.

Azt is gondolom,aki fél gyermeket vállalni--itt főleg az urakat szólítom meg--,az bizonytalan a jelenlegi kapcsolatban,bármilyen státusban legyen is(élettársi kapcsolat,házasság).

És aki elköteleződni sem mer,az még ennél is kevesebb,bármivel indokolja is.

Az ember mindig annyit ér,amennyit kap önmagáért cserébe ! és bizony könnyen megalkuvóvá válik bárki,ha a célt nem nézi,csak az eszközt(ami épp megfelel még).

“Ez elgondolkodtatott, hogy az aktuális személyes igényeinket mikor váltja fel a jövőre alapozás”

Mondhatnam, hogy akkor, amikor 10 evet lehuz az ember valakivel, akivel nem passzolnak ossze, de ez csak reszigazsag lenne (hiszen egeszen pontosan masfel ev utan tudtam, hogy o nem az igazi, csak valahogy beleragadtam).

Amikor egyedul voltam, akkor mar jol meg tudtam fogalmazni, hogy mi az, ami fontos nekem, mivel tudok egyuttelni, es mivel nem. Nekem nem lehet tokeletes valaki, akivel nem egyezik a jovokepunk, hiszen akkor nem egyfele tartunk. Ez is egy resze a csomagnak, fontos, mint az, hogy ertsuk egymas humorat, hogy vonzodjunk egymashoz, ne azert eljunk, hogy dolgozzunk, de dolgozzunk a celjainkert, hogy tamogassuk egymast, hogy hasonlo legyen az ertekrendunk, kommunikacionk... stb.

Abszolut nem ertem be olyannal, aki nem tokeletes a szamomra (veluk nem lett folytatas), a ferjem a masik felem, az az ember, aki a legrosszabb pillanataimban is mosolyra bir.

En a korabbi hosszu, tul sokaig nem jo kapcsolatombol pont azt a tanulsagot vontam le, hogy jobb egyedul, mint egy olyan kapcsolatban, ahol nem lehetek tokeletesen onmagam.

Egyebkent, erosen benne volt a pakliban, hogy nem lehet babank, hajszalakon mult, hogy sikerult, nagyon nem volt egyszeru, de akkor is kitartottunk volna egymas mellett, szoval azert az elet alakitja ugyis a terveket.

Érdekes, de nagyon is valóságos. Egy idő után az ember nem azt keresi, hogy tökéletesen passzoljanak egymáshoz, hanem a főbb jövőképek illeszkedjen egymáshoz.

Ez elgondolkodtatott, hogy az aktuális személyes igényeinket mikor váltja fel a jövőre alapozás?

Mikor jön el az a pont, amikor az ember újra gondolja helyzetét és azt mondja, hogy már nem keresi a tökéletes, hanem megelégszik az elérhető legjobbal?

En az exemmel 32 eves koromban szakitottam 10 ev utan (felmerult a gyerek, de nem olyan volt a kapcsolatunk az utolso par evben, hogy bevallaljam).

Mikor elkezdtem part keresni, en azert az elejen tisztaztam, hogy par even belul szeretnek csaladot, hogy feleslegesen ne vesztegessem sem mas, sem a sajat idomet olyan emberrel, akivel mas a jovokepunk.

Vegul 40 lettem, mikor megszuletett a kisfiam, mert par ev kellett, mire sikerult.

Szerintem az oszinte kommunikacio a legfontosabb egy kapcsolatban.

Nagyon köszönöm a hozzászólásokat, próbálok úgy válaszolni, hogy ősszefoglaljam a lényeget.

A kapcsolataim elején nem szoktam rögtön azzal kezdeni, hogy családot és házasságot szeretnék idővel. Mindig attól féltem, ezzel elriasztom az illetőt magam mellől, másrészt pedig nem értem, hogy egy 35 feletti vagy +40-es férfi mit gondol? Nem az a normális, hogy közös élet? Közös jövő és család? A férfiak elkényelmesedtek kissé és minden felelősség alól ki akarnak térni és a gyermekvállalásból csak a kivitelezésig és gyakorlatig jutnak el, utána emelik kezüket a feladatok alól. Tisztelet a kivételnek!!

Egyébként nem mindenáron szeretnék gyermeket, ez tévedés. Pláne nem bárkitől. Ilyen alapon már lehetne 3 gyerekem is, de ennél tudatosabbnak és felelősségteljesebbnek gondolom magam.

Nekem az a problémám, hogy 3 kapcsolatomból egyik férfi részéről sem éreztem, hogy komolyan gondolná velem ennyire. Hanem caak a szex. Pedig elég türelmes vagyok/voltam, de én sem leszek fiatalabb, egészségesebb, és a bilológiai órám is kattog.

Az emberi érték nem attól függ, hogy szültél-e vagy sem. Szabó Magda sohasem szült, de, szerintem, senki sem tartja értéktelennek.

Az az érzésem, hogy a te kérdésed nem is igazán ez volna. Attól, hogy az eddig partnereid nem akartak gyereket tőled sem leszel értéktelen. Elhiszem, hogy fáj, hogy az exed más által lett apuka, nem olyan sokkal a szakításotok után nem hat jól rád, de lehet, hogy akkor történt valami, amitől megváltozott. Az is lehet, hogy ez akár a te oldaladon is bekövetkezett volna később. Tehát ne fogd ezt fel személyes kudarcként.

A jelenlegi pároddal viszont ülj le egy kicsit beszélgetni, hogy miért ódzkodik annyira a dologtól. Az albérlet nem ideális a család alapításra, tehát érthető lenne, ha emiatt MÉG nem akar az érthető. Viszont, ha más a gond, akkor jobb, ha átbeszélitek. 5 év alatt már kellőképpen megismerhettétek egymást, hogy a jövőre vonatkozó terveket csinálhassatok. Viszont szerintem azon is gondolkodj el, hogy TE mit vársz el a gyereked apjától. Mert itt kicsit olyannak tűnik, hogy te bárkivel bevállalnád a gyermeket, aki hajlandó rá.

Mondjuk nekem fura, hogy egy pár között 5 év után derül ki, hogy nem egy a jövőképük. Azt mondjuk nem állítom, hogy azzal kell kezdeni hogy te már szeretnél, de azért hogy 1-2 év után ez szóba kerül, az szerintem normális lenne.

Mostanában egy 30 év körüli férfi ritkán akar még gyereket, eltolódott a világ, de ha egy férfi 5 év után fejvesztve menekül, mert te már szeretnél, akkor ott valami baj van a kapcsolatban. Legalább arra a szintre el kéne tudni jutni, hogy ok, hogy most nem, de ő mégis mikor szeretne. És akkor el lehet dönteni, hogy neked az úgy jó, vagy mész tovább....

Kérdések fogalmazódtak meg bennem amikor olvastam a fórumnyitó mondataidat.

Írod,minden eddigi párod nem akar gyermeket...vajon ez véletlen?Tisztázni kellene már az elején,nem gondolod?Miből gondolod ,hogy 31 évesen "összedől" a világ ,mert még nincs gyermeked,a legszebb női kor kezdetén vagy,én a második fiamat 38 évesen szültem.A mondataidból kiderül valójában szeretnél családot,jól értettem ezt? Az az érzésem,hogy a párkapcsolataid sikertelensége miatt elbizonytalanodtál,de a jövő még előtted áll!

31 éves vagyok."

Nem irigyellek ha hozzád való férfi ilyen hülye és még finom voltam

Tanácsot nem tudok adni, mert ugye albérlet ami nehéz, de ne maradj egyedül/gyerek nélkül. Idős kor majd meghálálja

Véleményem lenne ami humoros, de nyilván megsértődnél :)

Nalunk masok lettek e tervek, en 28, o 32 volt, amikor szetvaltunk.

Egy tok aranyos fia van az uj fejesegevel.

Karacsonyra nekik is kuldok valamit..

Nem hibáztatom magam, de én sem leszek fiatalabb. Annyira elment a kedvem a gondolattól is, hogy hihetetlen.

Lehet, hogy soha nem is lesz gyerekem. Ki tudja? Lehet, hogy el kell ezt engednem.