Ha egy gyermeket elhanyagolnak a szülei... (beszélgetős fórum)

Örülök,hogy nekem anya a legjobb barátnőm,és mindent meg tudok beszélni vele,és a gyerekei az elsők mindenben!

Sajnálom,akinek ez nem adatik meg:(

Szerintem az is egy nagyon jó lépés, hogy megbízik benned, mert a levelet is megmutatta...az igaz hogy most egy kicsit azt visszafogta, de úgyis látni fogja hogy benned megbízhat.

Én sem tudok semmit megbeszélni anyukámmal, mert mindig minden fontosabb mint én...persze ezt ő lehet nem így érzi, de én nagyon...nah mindegy, szóval én sem tudok vele szinte semmiről sem beszélgetni, én anyukám unokatesójával szoktam mindent megbeszélni, elmondani neki...De mostmár ezzel én nem is foglalkozom, elfogadtam ezt és pont. Anyukám unokatesója korábban még mindent elmondott anyukámnak, aztán gondolom ő is látta hogy felesleges...

Szerintem segítsd abban amiben tudod, mond el a véleményedet a dolgokról és hidd el, mindig bízni fog benned :)

Sajnos látom.. csak nem értem. Egy gyereket nem csak akkor kell szeretni, amikor kicsi. Persze akkor kis cuki, meg minden.. de minden gyerek áldás, lényegtelen, hogy hány éves.

A kislány azt is panaszolja, hogy a szülei egymást sem szeretik. Nem ölelik meg egymást, nem adnak puszit egymásnak, stb.. Mikor engem kérdezett, hogy az én szüleimnél is így van e, és mondtam, hogy nem.. meglepődött. Pláne, amikor mondtam, hogy ők már 30 éve vannak együtt.

Szóval a szülőknek egymásnak is baja lehet meg van is, de nem értem, hogy ezt miért vetítik ki a lányukra.

Szerencsére hallgat rám/ránk, de nem biztos, hogy ez mindig így lesz. Azért már most lázadozik, néha az én véleményem ellen is, de tudok rá hatni, aztán ki tudja meddig lesz így.

Ráadásul mindig nem tudok mellette lenni és fogni a kezét, és a párom sem. Ezért is lenne jó, ha legalább az anyuka észhez térne, és annak ellenére is próbáltam rá hatni, hogy tudom: semmi közöm ahhoz, hogyan neveli vagy épp nem neveli a lányát. De egyre inkább az az érzésem, hogy süket embert nem lehet zenével meggyőzni.. :// csak közben meg a saját lányuk szenved.

Eddig egyszer árultam be szegényt, amikor a neten ráakadt egy 35 éves férfira, aki OLYAN dolgokat írt neki. Szegény lány örömmel mutatta nekem, én meg majdnem lehidaltam. Ekkor szóltam, és kb két hétre letiltották a netről, szerencsére valahogy a pasi is lekopott a lányról. De azóta minden visszatért a kerékvágásba, és azért már nem mindent mutat meg nekem a lány. Nem mondja, hogy haragszik, hanem a múltkori eset miatt.. persze ettől függetlenül még haragudhat, de nem mondja.

Valójában a keresztszülőség a szó igaz értelmében azért van, hogy ha a gyerek szülei valamiért kiesnek a sorból, a keresztszülő áll a helyükre.

Ma már ez sokaknál elvesztette az igazi értelmét, csak egy névadási rituálé.

Ha Te jó szívvel vagy a kislány iránt és az életedbe belefér, legyél az "anyai barátnője", ez sok esetben nagyon jelentős szerep.

A saját példámmal is tudok Neked élni.

Nekem a kapcsolatom az Anyámmal nem volt felhőtlen, hogy miért, az regénybe kívánkozik.

Nagy szerencsém volt, hogy az élet egy 22 évvel idősebb nő személyében adott egy másik Anyát.

Ő a saját két gyereke mellett, még az én problémámmal is foglalkozott, meghallgatott, segített, tanácsokkal látott el.

A mai napig visszacsengenek egyes mondatai.

Azt, hogy ma már bizton állíthatom, hogy az életem rendben zajlott,iskolázott, normális emberré váltam, azt nagyrészt neki köszönhetem.

De igyekszem is meghálálni neki a dolgokat, tavaly júniusban infarktust kapott, mindkét gyereke külföldön él, én a költözésemet halasztottam el és felépüléséig ápoltam.

Fél éve én vagyok az örököse,- a gyerekei tudtával és beleegyezésével, - holott kapálództam ellene.

Szóval van ilyen! Lehet, ha segítségére vagy ebben a nehéz korszakában a kislánynak, egy életre szóló kapcsolat alakul ki köztetek, amire később esetleg neked lesz szükséged.

Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok ilyen család van.

Valószínűleg nem is volt tervezett gyerek, mert akkor nyilván nem így állnák a lányukhoz.

Na ez a baj azzal, ha olyanok vállalnak gyereket akik igazából nem is szeretnének, de azért legyen mert kell.

Nem vagy kevés,sokkal több vagy,mint a semmi.Tedd meg te a lányért,amit tudsz-amihez van kedved.Nagyon sok lánnyal nem beszélgetnek a szülei,ő szerencsésebb,hogy legalább te kíváncsi vagy rá.

Az anyját meg valószínű hiába győzködöd,szerintem nincs energiája és affinitása a tizenéves lánya problémáihoz. valószínű azt reméli,hogy majd megoldódik minden,vagy egyszerűen tiltani fog,ha vmi nem az ő szája íze szerint történik

Kicsit hosszú történet lesz, de megpróbálom mégis röviden.

Párom 14 éves keresztlányát nagyon elhanyagolják a szülei. Mondhatnám, hogy ez csak olyan tini érzés, de én is és a párom is ezt látja. A szülők egyetlen élete a pénz és a munka. Egymással nem beszélnek, még puszit sem adnak egymásnak, ha kommunikálnak is, akkor is a túlóra pénz a téma. A lánnyal pedig egyáltalán nem törődnek, nem beszélgetnek vele, pedig a kislány már többször is jelezte édesanyja felé, hogy jól esne neki egy kis törődés. Mostanában engem próbál noszogatni, hogy beszéljek az anyjával, miközben úgy érzem: ez nem az én tisztem, nincs jogom beleszólni a dolgokba. De sajnálom őt, ezért próbáltam már 1-2-szer az édesanyjára hatni. Eredménytelenül, mert annyi volt a válasz: neki erre nincs ideje, amúgy is meg szokta kérdezni, hogy mi volt a suliban. Aztán itt be is van fejezve a kommunikáció. Pedig szerintem nem kéne nagy ördöngösségre gondolnia: néha-néha főzzenek együtt, igyanak meg egy teát, menjenek el egy sütire.. én ezt tanácsoltam, de süket fülekre találtam. Mindeközben a kislány egyre inkább magára fordul. Nem tanul, majdnem hogy bukásra áll, amit persze a szülők nem tudnak. Egész nap a neten lóg, nem tanul.. néha pedig már azt tervezi, hogy megszökik. Én meg próbálok hatni rá, eddig még sikeresen. Most a fiúknál próbálkozik megtalálni azt, amit a szüleitől nem kap meg. Már próbáltam jelezni az édesanyjának, hogy a fiúk lassan megjelennek a lány életében, de erre az a válasz, hogy "az apjának is lesz ahhoz néhány szava, és ameddig ebben a házban lakik és tanul, nem fiúzhat." Innentől kezdve pedig úgy érzem meg vagyok lőve. Én próbálok beszélni a lánnyal, meghallgatom a problémáit, de én kevés vagyok, mert nem az anyja vagyok. Már nem tudom mit csinálhatnék, hogy meghallja az anyja azt, amit kell. :((