Ha az ismerősöd rosszul bánik a gyerekeivel, jelentenéd a gyermekvédelemnek? (beszélgetős fórum)

Örülök,hogy nem csak nekem ütötte meg a szemem!

Miért gondolkodnak így az emberek?

Nem jár óvodába?

Valami gond van a gyerekkel jelentik, (vagy nem)

Szerintem is segítség kell az anyának, tuti depressziós és becsavarodott a hétköznapok gondjaitól és nem tudja reálisan látni a megoldásokat sem. Durva lehet ami ott megy, habár ennél is rosszabbakról is hallottunk már.

Talán ez megelőző állapot, mindenképpen figyelmet és segítséget érdemel, nehogy nagyobb baj legyen.

Mindenképpen vele beszélnék először erről, esetleg nem lehet rossz ötlet az se, ha felnyitnád a szemét, hogy ez így nem jó és ideje lenne, ha másképp csinálná. Egyedül tuti rossz így élni, a gyerekek meg nyelik az egészből a legrosszabbat. Idegileg totál kimerült lehet, nem is kicsit...

Én azt hiszem szólnék a védőnőnek és az óvónőnek is, hogy csendesen szó nélkül figyeljék ezeket a gyerekeket, hogy ha rosszabbra fordulna ez a helyzet, időben vegyék észre mindenképpen, és akkor ők lépjenek közbe a megfelelő módon, ha indokolt.

Mi lenne,ha megpróbálnád tehermentesíteni kicsit? Ha teljesen magára maradt a 2 gyerekkel,elképzelhető,hogy "csak" kimerült. Persze,erre sem ok a terror,de talán azzal segíthetnél,hogy néha pár órára elviszed magadhoz a gyerekeket,vagy játszóra,mit tudom én!

Fogalmam sincs,milyen 2 gyereket egyedül nevelni (ne is legyen),de még így,hogy nekünk itt van apuka,így is sokszor nehéz,és türelmetlen,feszült vagyok. Ma pl. hajnal 4.30kor még ébren voltam,mert a nagy bárányhimlős,és fogtam a kezeit,hogy ne vakarozzon. Nyilván emiatt a kicsi délelötti cipős műsorát már kevésbbé toleráltam,igaz,nem nyomtam az arcába a cipőt...

Ha pedig nem lehet anyukával beszélni,és nem engedi,hogy segíts,én jelenteném a gyámhivatalnak (ha oda kell),mert így tönkreteszi a gyerekeit. Ha más nem,küldjék terápiára...

És valaki írta, hogy magamhoz venném-e őket. Ha anyagilag úgy állnék, mindenképp.

Anyuka már vetette oda nekem, hogy ha ennyire odavagyok a nagyobb lányért, hozzam el. És az volt a legrosszabb, hogy úgy láttam, még örülne is neki, ha megszabadulna tőle. A kicsi az más tészta, hozzá ragaszkodik az apuka miatt.

Szeretnék segíteni rajta, mert egyre inkább úgy érzem, hogy lehet valami pszichés problémája.

De leginkább a gyerekeket féltem, hogy kárt ne tegyen bennük. Mert lelkileg a nagyobb már így is meg van törve.

Például a nagylányt múltkor valamiért bezárta a szobájába egész napra és még wcre sem engedte ki. Ennivalót egyszer vitt be. Közben a picivel vásárolni is voltak. És e Igaz, ezt nem láttam, csak a lány mondta. Látom rajta, hogy retteg.

Újabban a kicsihez sincs türelme. Üvölt vele. Ha nyűgös és például nem tudja elaltatni, kiteszi a nappaliba, hogy ott sírjon, amíg ő alszik.

Na ez a 2 példa tényleg durva. Tényleg valami komoly gond lehet abban a családban, hogy ennyire kibukik az anyuka és ilyen módon reagál ezekre.

Jó, én is voltam amikor már veszekedtem, ordítottam, mondtam mindent dühömben, meg kimerültségemben, mert voltak olyan időszakok, amikor bevallom lelkileg padlón voltam és még az én egyetlen drága kicsi lányommal is veszekedtem, miközben ő még ebből semmit, de semmit se érthetett. De így jött ki a feszültség, valószínűleg lehetett egy kis szülés utáni depresszióm. De a kiabáláson és síráson kívül nálam nem volt semmi más, maximum elvonultam és vertem a falat, hogy valahogy enyhüljön bennem a feszültség. Aztán lenyugodtam és ment tovább az élet. De ennyi és nem több.

Az hogy a morzsa miatt ilyet tegyen, hogy a porszívóval fenyegesse meg hasonlók... A haját lenyírja meg ilyenek... Ez durva.

Hát könyörgöm, amikor nekem 8 hónaposan a lányom a 250 ezer ft-os laptopomat húzta le az asztalról, úgy hogy az összetört... Ideges lettem, de nem a gép miatt, hanem azért, mert a fejére is ránthatta volna és megüthette volna magát a 3-4 kilós laptoppal. De mit csináltam, semmi egyebet, mint megnéztem mi a gond, a kisasszony ment az ágyába, amíg összeszedtem a gép romjait. Ekkor még hangosat sem szóltam, mert lerántotta a drága laptopot az asztalról.

Szerintem:

Sürgősen beszélj ezzel az ismerősöddel...

Ha zavar téged az ő élete, ne foglakozz vele.

Ha meg igen, ne itt teregesd a más életét!

Családja tudomásom szerint nincs. Az első gyereket 18 évesen szülte, 2 éves koráig a nagymama nevelte, de ő meghalt, így került hozzá. Más rokonról nem beszélt.

Párja nincs. A pici apjával már nincs kapcsolatban. A gyerekkel akarta megfogni, de nem sikerült.