Ha anyák vagyunk a kikapcsolódás, BULI már luxus? (beszélgetős fórum)

Ha valaki anya lesz, nem is tudja már úgy elengedni magát egy buliban, mint azelőtt.Soha nem lesz már olyan gondtalan, akkor se, ha nagyon megbízható emberre hagyta a kicsi gyereket.

Jó sok időnek el kellett telni, mire úgy tudtam érezni magam egy buliban, mint azelőtt.Legalább 8-10 év volt.Még szerencse, hogy 20 évesen szültem, így nem voltam még akkor se öreg:)

Én egyébként mindig is tojtam arra, hogy mik a társadalom elvárásai. Az elvárásokhoz képest én igen későn is vállaltam az első gyereket.

Viszont onnantól kezdve, hogy megszületett én megváltoztam!!! Magamon észrevettem, de aki előtte ismert az is ezt mondaná. Ahogy Szerénke is írja: természetes volt, hogy így cselekszem, hogy így gondolkodom és, hogy így élek.

Egyszerűen nem vágytam több napra elmenni a gyerek mellől és érdekes de ahogy telik az idő egyre jobban nem vágyom! Mert én ilyen vagyok. Így érzek.

A diszkó már régóta nem az én világom, de ennek ellenére szeretek énekelni, táncolni és kikapcsolódni a barátokkal alkalomadtán. Ezek az éjszakai programok viszont valami miatt engem meg sem találnak. Minket vasárnapi ebédre vagy állatkerbe hívnak a barátok, de holnap is délutáni családi baráti parira vagyunk hivatalosak. Továbbléptünk. Ennyi. :)

Abban maximálisan egyetértek Judittal, hogy a társadalom nem tolerálja a kikapcsolódó anyukákat. Mert ugye az ember/társadalom azt várja el, hogy egy pár hónapos pici mellett az anyja ott legyen éjjel nappal, hiszen ez az anyai kötelessége (de sokaknak ez nem csak kötelesség, hanem teljesen természetes is. ). Abban is igazat adok Juditnak, hogy diszkrimáljuk a diszkóba járó anyukákat, míg a múzeumba járókat nem. Bár megjegyzem, oda el lehet vinni délután egy babát, pláne ha éppen alszik a kocsiban, senkit sem zavar. Míg a diszkóba értelemszerűen nem. De ez is abból fakad, hogy mások vagyunk, más habitussal, más érdeklődési körrel, más kikapcsolódási formákkal.

Nem vagyunk egyformák, van, akinek a pörgés, a tánc a kikapcsolódás, míg másnak egy kávé délután a barátnőivel. Mégis más megítélés alá esik a kettő. Ezt a társadalmunk alakította így.

Nekem a könyv, az olvasás a kikapcsolódás, másnak a disco.

Csak nekem (kihangsúlyozom nekem) olyan "gyerekes" a diszkó egy anyukának. Még ha fiatal is. De vszínű ez azért van, mert a társadalom elvárásainak megfelelően gondolkodom, illetve nálam sem játszik már a diszkó, mint kikapcsolódási forma.

sztem az apukának is kell vennie a részét ebben az egészben. Keljen ő is fel éjszaka, ha fogzik a gyerek, segítsen ő is!! Így anyuka is ki fog tudni kapcsolódni.

a nyaralás az természetesen más tészta.

De egyáltalán nem Jasmine-nal vitatkozom. Mindenki leírta a véleményét és ez különböző volt az adott szituációban.

Nem vagyunk egyformák és én azt mondom: vagy elfogadjuk egymást olyannak amilyen, vagy nem veszünk egymásról tudomást. Én már egy ideje így élek. Különben megbolondulnék és néha a közeli hozzátartozóim vinnének a sírba. :)

Soha nem érdekelt, hogy a szomszéd fűje zöldebb és tudtam mindig örülni mások sikerének. Szóval rohadtul nem érdekel ha valaki éppen diszkóval engedi ki a fáradt gőzt. Tegye azt. Nekem már más a szórakozás, más kapcsol ki és nyugtat meg egy fárasztó nap után és másra vágyom ha azt szeretném, hogy gyerekmentes legyen a napom.

Viszont a közel két éves fiam még mindig felsír ha fogzik, vagy rosszat álmodik és akkor engem szólít. Én, mint egy radar úgy alszom és ugrok az első nyikkanásra. Megvígasztalom, visszaaltatom.

Hiszem azt, hogy a gyereknek éjszakánként az anyukájára van szüksége főként az első időkben. Ha néha egy-egy fél éjszakát mégsem az anyuka van vele hát üsse kő. Én sem haltam bele :) amikor így történt. De például a nyaralásunkat én közösen tervezem mert már Ő is a családunk tagja.

Az alapsztorival kapcsolatban pedig a véleményem ez volt:

Aki ennyire nem tud határt szabni az ilyen vágyainak az nem érett meg az anyaságra még.

Hát ennyi. A többiek meg majd megírják ha akarják az ő véleményüket. :)

jajj istenem.............

akkor én is DISCO-s vagyok, hiszen ebben nőttem fel, mai napig a kemény houset szeretem, ilyen bulikba is járok. Már akkor is jártam, amikor a kislányom még csak pár hónapos volt, és mindenki mondta, hogy milyen jófej kismama vagyok...:)) Jó, hát voltam 20 éves...:))))

Muszáj néha szétzúzni a házat, kell a kikapcsolódás!!

Figyelj, én nem ítélem el. Biztos nem egyedül hagyja otthon. Ha neki ez jelent kikapcsolódást, akkor menjen, inkább, mint, hogy bedepressziózva kárt tegyen magában vagy a gyerekben.

3 hónapos lesz a gyerekem, mikor nyaralni megyünk, megmondom, szívesebben mennék nélküle, de ennyi időt, meg akkora távolságot nem bírnánk még nélküle. Mert én bár eljárok, de nem szeretnék átesni a ló másik oldalára, hogy anyát, vagy a bébiszittert tartsa a legfontosabbnak az életében.

Ki ez a csaj egyébként??

Sziasztok!

A beszélgetés fonala onnan kezdődött és megért egy fórumot, hogy: Három hónapos a gyerek, anyuka már túl van több bulin, mint arról a partyfotók adnak bizonyságot és most menne nyaralni de a gyerek nélkül az is.

Én nem tartom magamat ősanya típusnak. Úgy gondolom egészséges normális felfogású anyuka vagyok és talán majd az is leszek, ha a gyerek nagyobb lesz. Én sem láncolom magamhoz a gyerekemet a nap 24 órájában. Sőt. Jólesik ha van mama aki örömmel játszik vele én meg elmegyek vásárolni, házimunkát végzek, vagy bármi más.

Én is elmentem bálozni, elmentem osztálytalálkozóra és mulattunk is. Ez egyáltalán nem elítélendő valóban.

Amikor az én pici fiam három hónapos volt éjjelente három óránként evett, az evések között fejtem. Igaz tél volt, de nem gondolkoztam azon, hogy nélküle menjek nyaralni, vagy telelni. Mondjuk síelni. Mert 9 hónapig vártam, hogy végre kibújjon, hogy végre a karomba tarthassam, hogy vele lehessek. Nekem ez az időszak a közös egymásra találás időszaka volt. Ismerkedtünk, szoktuk a merőben új helyzetet. Nem volt egyszerű. Túl vagyunk rajta. :) Ettől én még nem nevezném magam ősanyának. Szerintem ez a természetes folyamat! Mégis eljutottam ebben az időszakban is fodrászhoz, kozmetikushos, aztán mikor nagyobb lett a kisfiam akkor már konditerembe is.

Tehát én nem az alapján cselekedtem amit más elvárt tőlem, hanem amit én saját magammal szemben elvártam és úgy életem, hogy az nekem is és a gyerekemnek is jó legyen.

A diszkóból meg már rég kinőttem, de nem vagyok prűd, simán jólesne egy koktélozás, karaoke-zás a barátokkal. Amire biztosan sort is kerítünk.:)))

legjobb családokban is megesik, nem de???:)

amúgy kik azok, akik ítélkeznek?? kíváncsi lennék az érveikre:)

sztem nincs okod szégyenkezni!! attól, mert gyerekünk van, nekünk is jár a kikapcsolódás!!!

én is járok bulizni, hajnalig tartó bulikba, miközben a párom vigyáz otthon a kislányomra. És igen, nekem is volt már olyan, hogy annyira be voltam csiccsentve, hogy a páromat hajnalban fel kellett ébresztenem, mert nem bírtam bejutni a házba, ugyanis nem találtam bele a kulcslyukba a kulccsal.....:DDDDDDDDDDD

Közfelháborodást fogok kiváltani, de elmondom:

múlt héten elmentünk lagziba, kisfiam (10 hetes) az anyu-apuval volt. Mi annyira élveztük a barátnőimmel, meg párjainkkal a gyerektelenséget, hogy úgy berúgtunk, hogy másnap nyolckor még eldurrant volna a szonda a szánkban szerintem:-)

És?? Már délután agyilag felfrissülve, vidáman tűrtük, hogy ringatjuk, megteszünk érte mindent 0-24-es műszakban, mert előtte kieresztettük a gőzt.

sziasztok!

Csatlakozok az előttem szólókhoz. Nekünk sajnos csak ritkán van lehetőségünk kettesben, gyerekek nélkül kimozdulni (nagyi messze).

Amíg csak egy gyerek volt, néha lepasszoltam apukának én meg elmentem ide-oda. Ha a pici is jobban el lesz apukával biztos folytatom.

Aki teheti igenis kapcsolódjon ki gyerekek nélkül:-)

Miért lenne ettől bárki szar anya?

Nem attól lesz valaki jó anya, ha a nap 24 órájában alárendeli magát a gyerekének..Sőt talán többet árt vele, mint használ.

Most már én sem viszem anyuhoz, mert úgy látom a megszokás már erősebb Nála,mint mikor kisebb volt! Akkor simán elaludt anyunál.Most már inkább anyu marad itt ha mennénk valahova.

Na, hát én már akkor ki akartam mozdulni,mikor 1 hónapos volt Jázmin. Nagyon leamortizált lelkileg akkor sok minden...szükségét éreztem a menésnek! De alapból is ilyen vagyok. Nekem ez a 4 fal köztiség sokszor lehangoló és depresszív érzéseket vált ki bennem, ezért vágyok a pörgésre, h visszakapjak vmit a régi életemből, amit nem akarok feladni csak,mert anya vagyok. Van aki nem így él, én ezt aláírom, csak bántani nem kell sztem azt, akinek meg igenis hiányoznak a partyk.

Na az igaz, pocakkal tömegnyomorba ne menj!

Mondjuk én 1 évesen sosem hagytam ott a babót. Akkor jöttek hozzánk a csajok... valahogy még igényem sem volt eljárni, még az alakom sem állt akkor vissza, engem ez frusztrált igazából.

1 évest idegen helyre (ilyen korban a nagyi is az) nem vinnék aludni, de ha meg lehet oldani, hogy nálatok valaki ott alszik és vigyáz a picire akkor miért ne?

Pontosan így gondolom én is!!!!

Mi is vtunk lagziban is, szilveszterezni is, barátokkal házi buliban is, és a kislányom még csak 14 hónapos! Nem érzem emiatt szar anyának magam, anyukámban megbízom, Nála aludt a csemetém!

Hosszú hétvégére is elmennék szívesen a férjemmel csak kettesben, mert 1-2 éjszaka sztem egyáltalán nem gáz baba nélkül! Talán amíg meglesz a 2. babó, rá is veszem, h menjünk el wellnessezni.

Tesómék esküvőjén a kicsi 6 hónapos volt, de otthon hagytuk 1,5 napra :)

Én nem csinálok ebből lelkiismereti gondot. Abszolút nem érdekel ki mit gondol, vagy mond, én tudom hogy mi van :)

Miért ne lehetne 1 év alatti babót otthon hagyni egy éjszakára? Ha megbízható helyen és emberrel van (és biztos hogy úgy van, különben nem hagynád ott), akkor mi baj lehet?

Uppsz, hát gratulálok a második babához!

Jó, soundot tényleg nem gáz, ha kihagyod, mert tömegnyomor lesz... Én a pink floyd koncerttel voltam így, hogy stornóznom kellett. :-)

De azért lájtiba lehet, hogy megnézhetnéd Snoop Dogot:)

De nem mindegy, h hány évesek?? :-)

Az is a vita tárgya volt, h a baba még kicsi!!

Tehát úgy is kérdezhettem volna, h 1 éves kor alatti babák mellett nem lehet menni bulizni??