Ha anyák vagyunk a kikapcsolódás, BULI már luxus? (beszélgetős fórum)

Nálunk egyik gyerek volt annyira beteges, hogy első évben többet volt otthon, mint oviban.

Sok függ attól, élvezi-e az ovit.A lányom élvezte, ő nagyon ritkán volt beteg.Csak sajnos a legtöbb gyerek inkább otthon maradna, nem szeretik az ovodát.

Szerintem egyáltalán nem baj,hogy így érzel,a magad dolgát könnyíted meg vele ha nem aggódsz túl mindent.Mert mégis mi baja lenne annak a gyereknek,ha a nagyanyja vigyáz rá,aki szereti,ugyanúgy gondozza ellátja,akár az anyja?

Bár én lettem volna erre képes.De én annyira aggódós voltam még a 3-ik gyereknél is,hogy elmúlt már 2 éves mire először a mamira hagytam több órára.A középső annyira anyás volt,meg hasfájós,meg rossz evő...stb,szóval problémás,hogy azt hittem megbolondulok mikor kicsi volt.Senki kézbe nem foghatta,kb 3-4 hós koráig még az apja sem,mert úgy ordított,mintha nyúznák.Csak velem volt el,ha nem hallotta a hangom,nem én fogtam meg,teljesen kétségbe esett.Azt hittem már,amikor a kicsi született,hogy jön velem szülni,mert kire bízhatnám?Aztán szerencsére a mamival meg apával arra már jól elvoltak.Nehéz és fárasztó évek voltak,szerintem aki teheti kapcsolódjon ki úgy,ahogy kedve tartja,ami neki szórakozás,mert a gyereknek is az a jó,ha az anyja jól érzi magát,nem lesz zombi a bezártságtól.

Ha ilyen jó mami van, az nagy szerencse.Pláne, ha a gyerek is szívesen ott marad.

Valóban, kisgyerekkel nem lehet pihenni, több a gond nyaraláskor, mint a lazítás.

Az ovival az a gond, hogy amint bekerül a gyerek, többet beteg, mint amennyit egészséges, legalább 1 évig:(

Azt várod, hogy 5 éves legyen és visszatérhess a Régi ÉN-hez?

Majd akkor lehet visszatérni, ha megbízhatóan egyedül lehet,hagyni, el tudja látni magát.

Nekem 14 és 16 évesek voltak a gyerekeim, amikor a párommal először kettesben el tudtunk menni 1 hétre.

Akkor se voltam nyugodt, mindig rémségek jutottak eszembe, pedig teljesen normális, önálló gyerekek voltak.

De már ránkfért egy nyaralás kettesben.

Én mondjuk alapból nem vagyok az a túl aggódós típus akkor, mert mikor az első kimaradásunkra mentünk Férjjel, fel se hívtam anyut, h mi újság babóval. (1,5hós volt Jázi)Tudtam, h nincs gond és ha lenne akkor hívna. Én pár napot eltudnék menni Jázi nélkül is pihenni...néha úgy érzem rohadtul szükségem is lenne rá és a fejem se fájna. Lehet rosszul vagyok összerakva de nekem sokszor "börtön" a kötelező itthon gubbasztás vagy csak a monotonitása ennek az egésznek ami a babázással jár! Sokszor ambivalens érzések vannak bennem, h alig várom bárcsak már 5 éves lenne a gyerekem, h visszatérhessek a régi ÉN-hez, néha meg megállítanám az időt ott ahol van.

Irigykedem a b.nőimre akiknek még az a legnagyobb gondjuk, h melyik koktélt válasszák v hova is menjenek hétvégén bulizni, v csak egyszerűen kitalálják, h na akkor leugranak eddzeni v futni. Én mindezt csak szervezések árán tudom megoldani, HA megtudom egyáltalán. És ezt utálom a legjobban! Azt a fajta kötöttséget,h nem dönthetek az életemről,mert mások döntenek. Pl. a férjem, h haza tud-e érni, az anyukám, h tud-e segíteni stb... azt szeretném ha akkor és oda mehetnék ahová csak akarok. Hiányoznak a munkahelyi partyk is, ahova nem hívnak mióta anya vagyok. Mint aki skarlát-betűs olyan lettem...

Néha azt érzem talán depressziós vagyok,mert tehernek érzek sokszor olyasmit ami másnak természetes.

Ne várd máár. Ne akarj nekem rosszat:-)

Férjem az már most guta ütést kap a gondolattól is:-)

Londonból is azért jöttünk haza 3 nappal előbb, mert derogált neki, hogy ki kell vonulni pöfékelni az egység elé. Én pl. olyan kávézóba beviszem Bogyókát, ahol jól működik az elszívó. Meg bevallom, nem tolom el magamtól kétszáz méterre, mikor rágyújtani van kedvem, persze ezt ne úgy képzeljétek el, hogy a pofijába fújom a füstöt...

No az én délutáni sziesztám eddig tartott... felébredt a kiskorú és megyünk kollektíve porszívózni... most ez az új dili. Sokkal lassabban haladunk, de remélem rögzül benne és úgy kb. 10 év múlva is még űzi a takarítás nevű "játékot"

Puß

De ami már idetartozik, én alig várom, hogy végleg eltűnjön a dohányfüst a bárokból, éttermekből

Én szívesen jártam volna pár hónapos gyerekkel barátnőzni délután, kávézni stb csak nem volt füstmentes hely, oda meg azért nem vittem volna, így otthon tartottuk a délutáni traccspartit...

Persze ez egyén függő... nem is arról szól a fórum, hogy egymás anyagi helyzetét boncolgatjuk.

Én 24,5 voltam mikor szültem, egyetem után... szerencsém volt, mert addigra összehoztam saját lakást, autót, de sajnos sokan nem így vannak. És még így sem vállaltam volna be, csak így alakult + másik szerencsém, hogy párom szépen keresett/keres így bevallom, hogy nyugodt szívvel, lelkiismeret furdalás nélkül szívtam a vérét...

Nem mindenkinek adott a saját lakás, kocsi, munka, félretett pénz 25-26 évesen.

Erre utaltam, azure érteni fogja.

Téged nem ismerlek, Vera életét viszont igen.

Én 26 évesen szültem, és mi is megadunk mindent.

De nekem közel sem kellett annyit küzdenem, mint nekik.

Persze, hogy nem pihenés.

Egy pici babával sem.

De ha család lettünk, családként funkcionálunk, abba a pihenés is beletartozik. Gyerekkel vagy sem?

Otthon hagyni másra?De akkor ki tudsz-e kapcsolódni, ha mindig azon jár az agyad, hogy minden rendben van-e a gyerekkel?

Újabb kérdések:)

Szép remények ezek nekem, főleg, hogy 2 hét múlva utazunk:-D

Remélem nem idegösszeomlással fog járni az idei nyaralás nekem:-D

Lehet, hogy későn vállaltál gyereket Verám, de mindenetek megvolt, szerető család, otthon, anyagi feltétel. Minden.

25 évesen mire szülted volna???