Ha a szülők megöregszenek... (beszélgetős fórum)
egy kis nyugalom elkelne ebben az őrült világban....
Akkor már minden megvan a boldogsághoz:) Gratulálok és boldog éveket kívánok!:)
Sziasztok! Én is anya vagyok, és megöregedtem. Gyönyörű unokáim vannak. Mi kellene még?
Még belefér az időbe: boldog új évet kívánok...
A válasz mindenkinek a szívében van...
Erre nem tudok mit válaszolni...:(
öreg sors ma: egyenlő a lassú haldoklással....
Én, ha újra ott állnék a döntés előtt, akkor is így döntenék. Pedig nem volt könnyű.
Hajaj-pedig milyen sokan vannak Akik ezt teszik.
Idősek Otthonában is voltam gyakorlaton.. megszakadt a szivem.. amilyen történeteket hallottam:(
Amúgy a két idős ember 62 évet élt együtt.
A napokban tapasztaltam meg, hogy az ismerőseim egyetlen lányuk, aki már nyugdíja is, az édesanyját öregek otthonába tette. Az édesapja nem akart menni, azt meg - amint kórházba került valamivel - az elfekvőbe tetette. Egyszerűen fel nem foghatom. Mindezt csak azért, mert kényelmetlenséget okoztak volna? Mert ápolni kellett volna őket és akkor oda a megszokott kényelem? Aztán az édesapa meghalt. Akkor még kérdésként merült fel, ahogy az édesanyjának megmondja-e.
Mindenképpen. Természetesen a családon belüli "minta" is meghatározó lehet.
ez nemcsak kortünet, hanem nevelés kérdése is
Csak sajnos, néha úgy dobják el az idős embereket, mint más az elhasznált papírzsebkendőt...:(
Most karácsony előtt 6 új lakó költözött be hozzánk.....
De mielőtt bárki félreértené!Nem az a baj, hogy az öregeket behozzák az otthonba, ezzel nincs semmi bajom. Mert igenis van olyan helyzet, hogy a család nem tudja megoldani a gondozását, felügyeletét, ellátását és a mama/papa bizony 24 órás "szolgálatot" igényel. A gondom a hozzáálással van, a hozzátartozók részéről.
Nem lehet könnyű.
Olyat is hallottam, hogy nagyobb ünnepek előtt - hogy az öreg "ne legyen láb alatt", beviszik őket pl. kórházba, ott aztán "elvannak" az alatt az idő alatt, míg a család ünnepel... (vagy esküvő van pl.)
És persze ebben még legyen partner a nővér( meg mindenki az otthonban), mert ugye ha tőlünk kérdi a néni/bácsi, hogy akkor ugye nővérke, engem nemsokára hazavisznek......aztán nézz a szemébe.....hát köszi....A hozzátartozókkal mindig több a probléma, mint a "legnehezebb esettel",vagy az olyan demenssel, aki már "világát sem tudja".Persze mindig vannak kivételek, de nem sok, sajnos.
Ez a legnagyobb szemétség! Nem elég, hogy kimozdítják őket a megszokott környezetükből, még csúnyán át is verik őket. Hazudnak nekik... Mi lett volna, ha annakidején valahol otthagyják az ilyen "gyereket" azzal, hogy mindjárt jövök, várjál itt...?!
Igen, sajnos "be lehet dugni" őket akaratuk ellenére, a legújabb, amivel mostanában találkoztam, hogy azt monják nekik, hogy ez egy szanatórium féle, időseknek nyaraló, csak ideiglenesen lesznek itt, majd hazaviszik őket, csak nyugi mama,papa.... :(
Hozzánk meg többször hoznak úgy haza-azaz az otthonba- a kórházból úgy öregeket, hogy "ne kellejen ecsetelnem milyen állapotban....."Akkora decuval a fenekén, hogy egy traktor megfordulna benne, a záróján persze egy szó sincs róla....
Igen, csak a Takács János hozzászólásához fűztem hozzá, mert ő saját magáról beszélt...
ezen a fórumon nyilván a saját szüleinkről van szó. Én is erről írtam.
Szép szolgálat nevelőszülőnek lenni.... És a te szüleid? Mert itt a mi szüleinkről van szó, hogy milyen az, amikor megöregszenek... Nem rólunk, amikor egy picit eljár felettünk az idő.
Boldog névanapot!
én is 46-lettem hiányzott nagyon a pici gyerek igy lettem nevelőszülő
Végül is, ha végképp nincs más megoldás, azt kell választani, ami akkor a leg megfelelőbb.
Minden gyermeki gondoskodás és szeretet mellet is vannak olyan helyzetek, amikor nincs más választás csak az otthon (pl. pelenkázás, tartós elfekvés. stb.) Igaz, hogy visszafelé ebben az esetben nincs út, csak az eltemettetés és a mardosó lelkiismeret - mivel az otthonok olyanok, amilyenek.
Köszönöm, nagyon jólesett a megfogalmazásod... Hogy nagyszerű asszony lennék? Nem hiszem, nem tudom... Teszem a dolgom, remélve, hogy a körülöttem élők ezáltal boldogabban lesznek. Az nekem is öröm.
De - mint tudjuk - az élet nem egyszerű...:)
Az én szüleim, akárcsak a tieid a temetőben vannak már. Amig csak Édesapám volt ott tudtam róla beszélni, MOst hogy már édesanyám és két testvérem is ott van, már nem tudok. Mindig bőgnöm kell, mint most is. Pedig tudom, hogy édesanyám már nagyon vágyott a nyugalomra, és ahogy múltkor leirtam nem is volt könnyű vele az utolsó pár évben.
Amig csak apámhoz mentem, gyakran mentem és szivesen, most ritkán és ..............
Beleolvastam a naplódba. Nagyszerű asszony vagy!
Bátorság!
További ajánlott fórumok: