Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Szex & Psziché fórumok » Gyorsvonat fórum

Gyorsvonat (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Gyorsvonat

30. syria (válaszként erre: 29. - lovelyly)
2017. dec. 9. 09:17
Köszönöm, szépen összefoglaltad a lényeget. :)
2017. dec. 4. 09:08

Természetesen fontosnak tartom, hogy az ember ismerje és tisztelje a gyökereit, de ennél még fontosabbnak, hogy a napi életében tegyen meg mindent, hogy ne vakvágányra fusson, vagy ott időzzön.

A "majd holnap" - ból hónapok, évek, évtizedek lesznek.

Ahogy a ma ki nem mondott szavak hiánya miatt (hogy vagy, vigyázz magadra, ügyes voltál, szeretlek, hiányzol) rég nem látott rokonná válik az is, aki a jelenben létezik.

28. syria (válaszként erre: 22. - sanyinak)
2017. dec. 4. 08:54

Nagy pszichológus lehetsz, vagy sok szociológiai tanulmányt végezhetsz, hogy tudod, mi nem érdekli a fiatalokat, s hogy az időseket mi foglalkoztatja. :)

Ami engem illet: tuti, hogy 70-75 évesen (ha szerencsém lesz, és megélem azt a kort) 60 szeretnék lenni, 20-30 biztosan nem. :D

27. sanyinak (válaszként erre: 23. - hópihe14)
2017. dec. 3. 17:13
Nem, nem szoktam minden fórumot végig elolvasni.
2017. dec. 3. 16:54
Ez azért már nem jellemző!
25. hópihe14 (válaszként erre: 24. - izmoskörte)
2017. dec. 3. 16:47
egyszerűen, hogy valakinek a felmenői több generációra visszamenőleg ügyvédek voltak, vagy éppen iparosok (kőműves, asztalos, stb.) vagy éppen földműves, ...
24. izmoskörte (válaszként erre: 18. - hópihe14)
2017. dec. 3. 16:33
Milyen "ősi hagyományok"ra gondolsz?
23. hópihe14 (válaszként erre: 21. - sanyinak)
2017. dec. 3. 15:33

Te elolvastad egyáltalán ezt a fórumot az elejétől?? Ott van az első hozzászólásom a 2. sorszám alatt!

Olvasd el, és akkor nem kérdezel ilyesmit tőlem, hogy családfa és egyebek!

22. sanyinak (válaszként erre: 20. - syria)
2017. dec. 3. 15:26

Én viszont úgy gondolom, hogy a fiatalokat nem érdeklik a felmenőik. Legfeljebb a nagyon tradicionális családokban - ha ezt előrják nekik.

Egyébként meg inkább a lehetőségeik határait igyekeznek minél jobban kitolni és nem elfogadni annak korlátait.

Az idősek pedig a múltról beszélnek a legtöbbször. Nem hiszem el, hogy egy kilencven éves nyolcvan szeretne csak lenni.

21. sanyinak (válaszként erre: 18. - hópihe14)
2017. dec. 3. 15:21

Néha más irányba megy el egy-egy beszélgetés - az indiai kasztrendszer valóban nem kapcsolódik már a topikhoz.


Szerintem viszont korral jár, amikor valaki elkezd érdeklődni a múltja iránt. A fiatalokat kevésbé érdekli a családjának a múltja. Az ugyan érdekes egy gyermeknek, hogy milyen volt az élet a születése előtt, de a családtagjai személyes múltja kevésbé izgatja.


Amikor rájövünk, hogy kiket veszítettünk el, akkor jön az igény a múlt feltérképezése iránt.


Te csináltál már családfát? Mikor kezdtél neki?

20. syria (válaszként erre: 12. - sanyinak)
2017. dec. 3. 12:14

Fiatalon fontos igazán a múlt. Jó, ha tudjuk, honnan jöttünk, kik voltak a felmenőink. Tudod, ezt úgy szoknák nevezni: a gyökereink. Sajnálom, ha nem érzed ennek jelentőségét, fontosságát.


Nem tudom, honnan veszed, hogy az idősek az emlékeikből élnek, ilyet nem tapasztaltam. S azt sem, hogy vágynának vissza a fiatal korukba.

A 90-es éveit taposó valakit megkérdezték, hogy szeretne-e újra 20 éves lenni.

Válasz: hülye vagy fiam? 80 éves szeretnék lenni! :D

19. hópihe14 (válaszként erre: 17. - sanyinak)
2017. dec. 3. 11:36

Alapjaiban hiszek a szabad akaratban, és a megváltoztatható körülményekben.

(Niel-Donald Wals: Beszélgetések...) ezen nőttem fel! :))

18. hópihe14 (válaszként erre: 17. - sanyinak)
2017. dec. 3. 11:19

Elfogadom annak lehetőségét, hogy esetenként valaki a magával hozott háttérrel ellentétben gyökeresen más irányba vezeti az életét, és hogy abban nagyon magas, kiemelkedő eredményeket érhet el. De nem jellemző. Ha fordítani is akar az ősi hagyományokon, akkor is csak egy-egy fokozatot érhet el, és az alapvető, lényeges változás majd csak generációk alatt következhet be.


De alapjaiban én itt legelőször azt szerettem volna mondani, tanácsolni a fórum indítójának, hogy addig menjen a még élő idősebb rokonokhoz kérdezni, addig lépje meg, hogy megismerje családja múltját, az ősökről amit még tudni lehet (milyen emberek voltak, mit szerettek, milyen szokásaik, milyen előnyeik-hátrányait, erényeik, stb. volt nekik), amíg van kitől kérdezni.

Elsősorban ezért írtam, hogy az ősök ismerete, és azon keresztül tudni, honnét jövök, és bemérni, hova is szeretnék eljutni... most ezt összevetni a hindu kasztrendszerrel, azért eléggé sarkított.

17. sanyinak (válaszként erre: 16. - hópihe14)
2017. dec. 3. 11:07

Tehát akkor szerinted a kiugrásra nincs lehetőség, nem mindenki a saját boldogságának kovácsa?

Te akkor minden bizonnyal hiszel a családállításban is.

Én ettől sokkal inkább hiszek a saját életünk szabad irányításában.

16. hópihe14 (válaszként erre: 14. - sanyinak)
2017. dec. 3. 10:33

De ha még azt a 2-3 generációnyi múltat sem ismerjük, akkor valóban még csak sejtésünk sem lehet, hogy a családfánk honnét indult, és mit is rejt magában, mit is tudok értéket, esetleg tanulságot levonni a múltból.

Kicsi az esélye annak, ha valakinek az ősei pl. ezer éve orvosok voltak, és az illető pedig juhtenyésztő, vagy hasonló szeretne lenni, ... ahhoz is érteni kell, és ráadásul az életnek olyan területe, amelyre külön iskola, ahol megtanulhatja, nem is létezik. Az ősök által a minden napok eseményeivel, a bele-születéssel együtt adják tovább egymásnak a generációk a lehetőségeket, a képességeket, az örökölhető tudást, gyakorlatot...

Szóval szerintem nagyon nagy fordulatot ritkán tud venni egy-egy ember. Max. csak fokozatosan, generációk során keresztül tudja a jövőt alapjaiban megváltoztatni.

15. maila (válaszként erre: 1. - syria)
2017. dec. 3. 10:11

Mindig tudtam, hogy az idő a legnagyobb érték és jól kell bánni vele. Mostanában készülök átszállni egy másik gyorsvonatra; egy mindent felforgató váltás lesz.

Az elmaradt beszélgetések a rokonokkal pótolhatók! Sajnos az én apukám úgy ment el ebből a világból, hogy 15 évig nem keresett engem, de ez az ő döntése volt. Még most sem tudom eldönteni, hogy fáj-e vagy sem.

Ami az öregedés külső jeleit illeti, szerencsésnek mondhatom magam, mert csak én tudom, hogy hány éves vagyok. Szemtelenül fiatalnak néznek, mindenhol letegeznek. Az érettségi vizsgámon 13 évesnek néztek, azóta csak javult a helyzet. :)

14. sanyinak (válaszként erre: 13. - hópihe14)
2017. dec. 3. 09:25

Az kellene, hogy mindenképpen meghatározza jövőnket, kik voltak az őseink? De hát nem ismerjük őket - csak 1-3 generációra visszamenőleg. És ha az ember nem eléggédett a felmenői kasztjával, akkor nem tehet semmit?

Indiában így lehet, de nálunk is?!

13. hópihe14 (válaszként erre: 12. - sanyinak)
2017. dec. 3. 07:31

Ezzel nem egészen tudok egyetérteni. A jövőt mindig a múltra, a volt-ra építjük, a gyökerek, az alapok, az indulás, hogy honnét-hova-merre-meddig, bizony nagyon fontos.

Aki nem ismeri az ősök életét, a család múltját, nem tudja felmérni, hogy mettől-meddig jutott, és még meddig juthat... hogy mit hozott magával, milyen lehetőséget, tehetségek, esetleg akadályok lehetnek a génjeiben, amiket az ősöktől kapott.

12. sanyinak (válaszként erre: 7. - syria)
2017. dec. 2. 19:58

Fiatalon a jövő a fontos, a múlt nem. Az idősek pedig az emlékekből élnek, vágynak vissza a fiatal korukba.

Nincs mit sajnálni, a múlt úgy volt jó, ahogy volt. Semmi jelentősége nincs már később. Pár évtized múlva már nem fog érdekelni másokat sem. Élünk, majd eltűnünk, a jövő folytatódik...

11. syria (válaszként erre: 6. - Metalshock)
2017. dec. 2. 15:42

Köszönöm.


A volnákkal soha nem foglalkoztam. De azon a temetésen soha addig nem tapasztalt erővel csapott fejbe, mi mindent szalasztottam el csupán a rokonaimmal kapcsolatban. (A többiről nem is érdemes beszélni.)

10. Epresturmix (válaszként erre: 9. - syria)
2017. dec. 2. 15:37
Az ugyanaz. :D
9. syria (válaszként erre: 4. - Epresturmix)
2017. dec. 2. 15:37
Nem vagy nyomi, csupán peches.
8. syria (válaszként erre: 3. - globus)
2017. dec. 2. 15:33
20 évesen biztos voltam abban, hogy sose leszek ráncos, nehéz léptű, ilyen-olyan nyavalyával küszködő. :) Aztán nagyon gyorsan jött a pofára esés.
7. syria (válaszként erre: 2. - hópihe14)
2017. dec. 2. 15:31

"Nekem is utólag jöttek elő olyan kérdések a családdal kapcsolatban, amelyeket már nincs kitől megkérdezni. És azóta is igen-igen bánom, hogy nem tettem meg akkor, amikor még lehetett!"


Erre (is) szerettem volna felhívni a figyelmet. :)

2017. dec. 2. 12:26

Jó cikk, tetszett, főleg az eleje.


Ezúton is sajnálom, ami a nagybátyáddal történt.


Hasonló gondolatok forognak bennem is, hol erősebbek, hol kevésbé.

Nem szabad úgy élni, hogy másnap bánkódik az ember, nem szabad beengedni a volnákat.

💜

5. Epresturmix (válaszként erre: 4. - Epresturmix)
2017. dec. 2. 11:49
Amúgy 32 vagyok, de 31-nek érzem magam. :D
4. Epresturmix (válaszként erre: 3. - globus)
2017. dec. 2. 11:48

31 évesen már nincs egy petefészkem, becsípődött a derekam, ami azóta is fáj, a lábaim vizesednek....

A szemem körül már vannak (egyelőre) nevetőráncok, őszülést csak egy helyen láttam de azt meg leborotválom. A többire jó a hajfesték. :)


Ja, lehet én vagyok a nyomi, mert nem sportolok meg nem eszek salátákat meg gyökereket....lehet! ;)

2017. dec. 2. 11:28

30-valahány évesen senki sem tudja elképzelni, hogy egyszer ráncosodni fog, őszülni fog a haja, vagy fáj valamije. Azt gondolja, ha tornázik, majd egészséges marad az idők végezetéig. Aha... Idő nem kímél senkit, degeneratív betegségek utolérnek. Sokat mozgó embernek is lesz érszűkülete, csontritkulása, cukorbetegsége, szürkehályogja. Lassítani lehet bizonyos dolgokat, de megállítani nem.

Addig jó, míg reménykedünk valamiben :)

2. hópihe14 (válaszként erre: 1. - syria)
2017. dec. 2. 10:26

Érdekes dolgok ezek.

Azt mondják, ha valaki nagyon akar valamit, és meg is tesz érte mindent, nemcsak sóvárog utána, akkor azt el is éri. Bölcsek mondják, ha ennek ellenére mégsem jön össze, akkor az nem a te kudarcod, hanem az élet üzenete, miszerint az az út, nem a te utad, neked nem azt az utat kell bejárnod.

Azt mondják, mindenki életében előfordulnak véletlenek, és a véletlenek sem véletlenek, a sors, az élet teremti, hozza elénk. Kérdés, észre vesszük-e, és képesek vagyunk-e megragadni a benne rejlő lehetőséget.

Az idő. Azt mondják, hogy mint olyan, az nem is létezik, csak itt a földön, ebben a 3 dimenziós világban hisszük, hogy van múlt-jelen-jövő. Állítólag csak a jelen, a most létezik, és ezért tanítják, hiszik, mondják sokan, hogy a múlton már felesleges rágódni, ami már megtörtént, azon változtatni nem tudunk.

Figyeljünk oda a mára, és tekintsünk előre a jövőbe!


Persze! Nekem is utólag jöttek elő olyan kérdések a családdal kapcsolatban, amelyeket már nincs kitől megkérdezni. És azóta is igen-igen bánom, hogy nem tettem meg akkor, amikor még lehetett!


Ne engedd, hogy a jelenből, jövőből múlt legyen, és a lehetőségeid kihasználatlanul maradjanak!

Menj, menj mindenhova, ahová még menned lehet, és kérdezz-kérdezz... Itt az idő még a tied! :))

2017. dec. 2. 09:08
Nagyon jó találmány, ha A pontból B pontba szeretnénk hamar, kényelmesen, biztonságosan eljutni, s azt kívánjuk: gyorsan, gyorsan legyünk túl az időtartamon.
Ez jó eséllyel nem igaz, amikor az életünkről van szó.
30-35 éves kor alatt nem nagyon számít az idő, szinte észre se vesszük a múlását, legfeljebb akkor, amikor úgy érezzük, hogy egy várva-várt esemény soha nem fog bekövetkezni.
A vonatot meg lehet állítani, az időt nem. Kevés nála kegyetlenebb dolog van, kivéve talán azt az állítólagos hatását, hogy minden sebet begyógyít.

Ugrás a teljes cikkre: Gyorsvonat

Minden jog fenntartva © 2005-2018, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap | Facebook