Gyomor bypass lefogyásra (beszélgetős fórum)

Szerencsére nem tudom überelni a veletek történteket, bár azért néhány történet nekem is van a tarsolyomban:(

Mindenesetre én már csak a vékonyabb jövőre akarok koncentrálni:)

Klaribaba és a műtét utáni fájdalmaktól nem annyira félek, inkább a műtét előtti félelmektől félek:, na meg a gyomortükrőzéstől. És a fogászattól, mert oda kellene mennem, de rettegek tőle.

Sziasztok!

Bogyobaba!Látom te is kiadhatnál néhány kötetes életregényt!!Sok mindenen keresztülmentél,pedig még nagyon fiatal vagy.Az én életem sem volt lányregény,nagyon sokszor a "padló alatt" voltam.Többszöri öngyilkosságok "szinesítették" szürke napjaimat!:(Voltak évek,mikor több időt voltam kórházban,mint itthol!:(Valahogy úgy éreztem,hogy az ottani betegek jobban megértenek,mint a családom.A labilis idegrendszerem miatt,megszűntek a munkáim!:(Szüleimet 3hónap alatt eltemettem!:(Még jobban bezárkóztam az én világomba.A beteg lelkemet evéssel,nasival gyógyítottam,persze a kilók szaporodásával,méginkább a szobám foglya lettem!:(Szégyenlem,hogy ilyen lett a külsőm,de nagyon félek a műtét utáni fájdalmaktól is.Az első hónapok biztosan nehezek lesznek.Itt nagyon klassz csapat alakult ki,és hiszem,hogy segítünk egymásnak a továbbiakban,még ha virtuálisan is!!:)Egy cipőben járunk mindannyian,ha beindulnak a műtétek,itt mindent megtudunk beszélni!:)

Igen, így lesz! Ahol tudjuk, tényleg segítsük egymást! Szükségünk van erre, egyedül ez a tortúra is nehezen megy...

Nekem is szabadnapos a párom, ritkábban leszek, de néha benézek.;)

Szép napot csajok!

Jaj, dehogy! Csak mennem kellett, mert hazaért a párom.

Nehéz dolgokon mentél keresztül, és erős vagy. És mindegyőnknek nagyon változik majd az élete, ha túl leszünk a műtéten.

Látod! A csoda benned van! Érzel...így rossz ember nem lehetsz! Empatikus vagy, ezáltal értékes! Ha belül értékes vagy, szép vagy! Gyönyörű, és ritka kincs!

Sokszor szomorú voltam, rémült, dühös, reményvesztett, tele fájdalommal, pozitív érzések nélkül, üresen, egyedül...Nem tudtam, hogy ki vagyok, és mit akarok! Stabil kapcsolatok hiánya, magánytól való félelem jellemzett. Mindig a világot akartam megmenteni, csak magamat nem..Ha kérdezték mitől vagyok szomorú, mindig kitaláltam valamit, hogy eleget tudjak tenni a kérdésnek, de az igazi fájdalmamat senki nem látta. Szörnyen fájt a lelkem..Mindig álarcot viseltem..Ha belém látott volna valaki, tudta volna, hogy haldoklom, de mindent magamban tartottam, és csak akkor jött ki, ha egyedül vagyok! Nem bíztam az emberekben, inkább elbújtam a világ elől. Egyszerre éreztem űrt, és hatalmas fájdalmat, szerintem sokan így éreznek most...Mi bármit megtennénk, hogy enyhítsünk rajta! Mert mi ducik az átlagnál erősebben érzünk, és nagyon nagyon hosszan!

A műtétet egyedül kell végig csinálnunk, testileg is csak mi szenvedünk. A bypass csak utat mutat a fény felé a sötét barlangból. De a fényre csak MI találhatunk rá! A belsőt párosítanunk kell a lelkünkhöz, ez is nagy feladat lesz! Elmondom hogyan, ami működhet is! Egy pillanatra lépjünk ki a testünkből, és gondoljuk át, min mentünk keresztül. Legyünk büszkék arra, hogy milyen erősek vagyunk, és képesek vagyunk szembeszállni ekkora fájdalommal! Legyünk büszkék magunkra, hogy olyan dolgokon mentünk keresztül, amit egy "normális ember" nehogy elviselni, de még elképzelni sem tudna. Igazán erős, és csodálatos lelkek vagyunk! Ezt soha ne felejtsük! A világ, a sorsunk a mi kezünkben van!

Biztos lesznek gyengébb napjaink, biztosan én is elgyengülök, meginogok majd, de te/ti biztosan tudtok majd segíteni! Diéta, második nap..Éhen halok...De egy fogyis fórumon sem tartottam ki ilyen egyszerűen, pedig a testem szenved! Mert segítetek! Zsu, te is segítesz nekem! Sokat! Én már így ismeretlenül is elmondhatom: -Köszönöm, hogy vagy/vagytok nekem!

Engem ducin ismert meg a párom, és így imád évek óta!!! Mostanában pont azt mondja, hogy mi lesz vele, majd ha vékony leszek..... :-))) Dehát a válasz egyértelmű: mondtam neki, hogy remélem vékonyabban is szeretni fog... :-))

Viccet félre téve, 18 évig sportoltam, és akkor hagytam abba a sportot, amikor elszakadt a térdszalagom. Azóta viszonylag gyakran kimegy a térdem, tehát nem tudok úgy mozogni, mint régen. Amikor sportoltam sem voltam vékony (akkor kb 8-10 kg felesleg volt rajtam), de most....arra a szintre szeretnék visszajutni, amilyen akkor voltam. Most ugyanis csiki-csuki helyzetben vagyok. Kipróbáltam már egy csomó diétát, voltam a Szent Imre kórházban, stb. de semmi. Az egyetlen dolog, ami bejött nekem fogyásra, az a mozgás volt. De mivel most nem tudok mozogni, nem tudok fogyni sem. A térdemet meg csak akkor érdemes helyrehozni, ha nincs rajtam ekkora súlyfelesleg.... Őszintén szólva nem a külsőm miatt csináltatom meg a műtétet, hanem a PCO, a 2. típusú diabétesz, a térdem és az egyébb, még nem létező, de jó eséllyel borítékolható betegségek miatt (magas vérnyomás, cukorbetegség, magas koleszterin, stb.) Nagyon félek, hogy baj lesz, de meg kell csinálnom a műtétet...

Köszönöm Zsu, én is ezt kívánom mindenkinek!

Kláribaba, ugyanígy éreztem, minden miatt kisebbségi érzésem volt. Frászt kaptam attól, mikor lustának néztek, mikor fájt valami, mert mindig erősebbnek mutattam magam, mint vagyok, pedig több gyógyszert szedek, mint a 90éves nagymamám...!

Mikor nagyon el voltam keseredve, mindig megnéztem filmeket, dokumentum filmeket, emberi történeteket.

Szégyelltem magam sokszor..Mert van akinek sokkal rosszabb. Igaz, hogy sokszor fáj, de van két kezem, lában, szemem, fülem, van akinek nincs. Sokszor nehezen, és fárasztóan,de tudok járni, más már nem tud. Szanaszét zabálom magam, mikor egy napi kajám fedezné egy Afrikai család heti adagját..Szégyenletes..Ezek ilyenkor önismereti tréningek. Mert nekem még mindig jobb, mint másnak, akinek még komolyabb problémája van.

A pasikról meg annyit, vannak még értékek, bár én sem hiszem, hogy könnyű megtalálni, 5évig egyedül voltam, nagyon fiatalon férjhez mentem és elváltam, egy kemény szakításba híztam bele, nem bírtam feldolgozni, mert tényleg krimibe illő volt, csak annyit mondok, hogy erőszak, alkohol, drog..12 rendőr szabadított ki..Azután élő halottként éltem, híztam, fájt, és szomorú voltam. Aztán a fogyás segített, mert azt mondtam nem mehet így tovább, ki sem keltem az ágyból már, minden nehezemre esett. Pláne mikor mondták, mozogni kell, futni stb...Persze, mondom, vegyél már fel egy 50-70kilós zsákot, és szaladgálj már vele..elfáradsz? Lerakod...Én hova rakjam a súlyfeleslegem? Ha lefekszem, nem mozdulok, legalább nem cipelem..

Lefogytam, de még nem igazán éltem a testemben, még mindig halott voltam.Aztán megismertem őt! Tele problémákkal. Próbáltam segíteni neki, de nem hagyta, mert mégiscsak ő a férfi. Gyönyörű karácsonyunk volt, de a szilvesztert a barátaival akarta tölteni. Másnap átmentem hozzá, de nem engedett be senki. A redőnyön keresztül láttam, hogy fekszik az ágyban, de nem mozdul. Bejutottam a lakásba apró trükkel/ablakon/. Láttam alig él..Úgy döntött eldobja az életét, mert nem bírja a problémái súlyát/anyagi+halálesetek, nem maradt senkije, mindenki itt hagyta a földön, akit szeretett/..Felhívtam a mentőket, tájékoztattam őket a pulzusról, vérnyomásról, állapotáról. Próbáltam ébren tartani, de nem ment. A kezeim között halt meg..Persze a mentők 20perc múlva jöttek..Nem volt más választásom, újra élesztettem, kitartóan, sikerrel! A mentősök azt mondták, szép munka volt! /már megtettem párszor, ha bárki feküdt az utcán, elsők között mentem oda/.

Utána befektettem a kórházba, meg akart szökni,sírt, de azt mondtam, én igazán szeretlek! És ha megszöknénk, nem segítenék! Én most szeretetből bezáratlak ide, mert így vagy biztonságban. Azóta velem él. Hálás nekem! Minden problémáját megoldottam. Minket nem az élet, nem a külcsíny, hanem a fájdalom és a halál hozott össze! Ha önzetlen vagy, tele vagy szívvel, lélekkel, ha nem a műveltségre, hanem az érzelmi intelligenciád fejlesztéséért dolgozol, boldog lehetsz! Ezt azért írtam le, mert ne a műtéttől várjuk a csodát, mert az BENNÜNK VAN! Erő kell hozzá, hogy ezt elhiggyük! Hit, hogy képesek vagyunk bármire!

Én azt mondtam neki: ha csak egy ember hisz benned, csak egy/!/, már képes vagy bármire! Bármire! Én pedig hiszek benned! És különben is, én is hálás vagyok, mert megmenteni egy embert és ilyen boldoggá tenni,hatalmas ajándék és olyan öröm amit ritkán, és kevesen éreznek-élnek át!

Nektek is ezt mondom! Mi hiszünk egymásban, támogatjuk egymást, szerintem csodás csapattá kovácsolódtunk! Képesek vagyunk a teljes életre! Ki kell bújnunk a láncainkból, le kell őket dobnunk, mert csak így élhetünk, abban a testben, ami jár nekünk, nem amit elcsesztünk...Műtét kell! Kerül amibe kerül, megéri, meglátjátok! Mentsünk meg valakit, adjunk neki új életet, élesszük újra, tegyük boldoggá...Hogy kit? MAGUNKAT!

Szerintem egyikünk sem nagyon..Én nem is dolgozom munkahelyen 5 éve, már nem bírják a lábaim, a többszöri mélyvénás trombózistól teljesen meghalt az erő benne. Nem tudok guggolni, nem tudok négykézláb mászni/pl nagytakarítás/,nem megy nagyon semmi.

Nem tudok sokáig állni, sem ülni, de járkálni sem órákig. Ezért milyen állást találnék? Itthoni munkákat végzek, interneten, amit tudok, megteszek, ha nem tudom fizetni, eladom a kocsim, vagy mit tudom én...A plasztika viszont ingyen van /egyelőre/a nagy fogyás miatt, nekem is megcsinálták a hasam 50kg után, jött volna a karom, a combom, de ugye híztam, így meg nem lehet...A zsírt ki kell fogyni belőle, csak úgy műtenek.Egyedül a mellfelvarrásért kellett fizetnem, nagyon lógott a mellem. De azt is elcsesztem a hízással, már nem olyan szép.De azért annyit elértem, és ezért megérte, hogy megtaláltam a szerelmet, imádnak, és ez jó. Nagyon jó... Le sem mertem volna vetkőzni egy pasi előtt ducin. Most, hogy visszajött pár kiló, így is zavar, de azt mondta a párom, hogy támogat mindenben, hogy visszafogyjak, ha így akarom.Neki mindig csak 50kilós csajai voltak, sőt, szereti a vékony, formás lányokat, de azt mondta, hogy bennem olyan modellt látott meg/ a bensőm miatt/, amit 20éve keresett, mert csak egyszer élte meg ezt az érzést. És komolyan mondom nektek csajok, engem még így nem szeretett pasi. Olyan, mintha nagyképű, üres lenne, de a zord külső mögött nagyon nagy lélek lakozik. Együtt sírunk, együtt nevetünk, olyan, mintha a másik felem lenne, nem kell szólnunk, megértjük egymást, befejezzük mások mondatait, és képzeljétek, neki is van kisebbségi érzése, mert nem látja magát olyannak a tükörben, mint lenni szeretne.

Hogy miért vállalom be a műtétet, az életem kockáztatásával is akár, mikor még el is fogadnak így? Hisz a legmagasabb rizikófaktorba sorolnak az orvosok, vérhigítós vagyok, nagyon vérzek. Ez az orvos is azt mondta, hogy tovább fog tartani a műtétem, komoly vérzéscsillapításra van szükség nálam,és azt sem tudja garantálni, hogy 2óra múlva nem vérzek be. Kérdeztem, bele is hallhatok? Azt mondta igen, de mindent meg fognak tenni, hogy ne így történjen!

Bízom benne! Sok jót tettem emberekkel, életeket mentettem, de valahogy mindig én maradtam az utolsó..

Most rólam szólna végre valami, bevállalom!

És a fő ok, hogy a kapcsolatomban azt adhassam, amit megérdemel a szerelmem! Megmentettem az életét, szó szerint, most a támogatásával ő menti az enyémet..Mert az akarok lenni, aki legbelül vagyok! Harmóniát szeretnék kívűl, belül! Sétálni szeretnék, csinos ruhákat, ahol nem kell takargatnom semmit. A hegek sem szépek plasztika után, de az nem érdekel, mert emlékeztetnek a nagy fogyásomra, a kitartásomra, én csak így hívom őket, HŐSI JELEK! Egészséges akarok lenni, hogy ne csak éljek, hanem megéljek mindent! Megszoktam már a fájdalmat, de azt mondtam sokszor sírva, amit nem minden huszonéves mond azt hiszem, mindenemet odaadnám, amit egyedül keserves munkával elértem/lakás, kocsi/, csak 1hétig ne fájna semmim../izületek, fej, has, láb stb../ Most ez egy lehetőség, ha csak felére csökken a fájdalmam, már megérte! Mindenkinek ilyen elszántságot kívánok, mert meglátjátok, elmondhatjuk majd, élni érdemes! Eddig sosem éreztem maximálisan....

Ja, igen, persze, te mész du. mi meg este:))

Kellene lassan egy nyilvántartás, hogy ki, mikor, mit csinál:)))

Utánuk meg szerintem augusztusban Bogyóbaba.

Te már elhatároztad magad?