Gyertek, akik októberben nem várják, izguljunk, reménykedjünk együtt! (beszélgetős fórum)
ezt mg az előzőekhez írtam...nem láttasm hogy közben válaszoltál. Köszönöm liran, én is nagyon sok áldást kívánok Neked!!!
Annyit szeretnék még ehhhez hozáfűzni, hogy ne gondolja senki, hogy én aért mondom ezeket adolgokat, mert az éán életem csupa rózsaszín felhúő volt egész életemben. Azzal együtt mondom amit mondok Istenről vagy akár a bántalmazott gyerekekről, hogy a hátam mögött fiatal korom ellenére nagyon sok minden van már. Gyermekként én is szenvedtem családi körülméyneimtőt. 13-18 éves koromig hetente voltam életveszélyben, s ebbn az időszakokba állandó vendége voltam sürgősségi osztálynak, volt, hogy kéthetente mosták a gyomrom, a környék pszihiátereit, pszihológiusait és azoknak módszereit kívül-belül ismertem, voltam hajléktalanok között gyerekként, drogosok között kamaszként, és többször életveszélyben. A legutolsóü életveszélyes epizód az életembe a három évig tartó anorexia volt, minek során 37 kg-ra fogytam, az orvosok széttárt karokkal közölték szüleimmel, hogy a visszafordíthatatlan flyamatok a testemben elkezdődtek, készüljenek a legrosszabra. Mikor már senmki sem számított rá, egyik pillnatról a másikr meggyógyultam. A pszihológusok a lelki változásokat meg tudták magyarázni ilyen-lyan labilis indokokkal, ám a testi változásokat (magyarul azt, hogy a szervezetem befogadta még a kaját, és a mens is megjött) nem tudták magyarázni, és nem is tudják a mai napig sem. Csdaként tartanak számon az ateista orvosok is. Nos. Ezt átélve, mondom azt, hogy mégis, az én életem azokbvan a szenvedésekben is tele volt áldásokkal, hiszen ha nem lettek volna e szenvedések, soha nem tudtam volna értékelni az életet, soha nem tdtam volna értékelni a családom, a társsam (aki ezt mind végigélte velem gyerekkorom óta egészen mostanáig), a gyermekem. És nem lennék hívő ember sem, ha nem láttam volna, és nem éltem volna át , nem éreztem volna a saját bőrömön Isten szabadítását, csodáját és jelentlétét. A szenvedések, amiket anno mások okoztak nekem nem érdemeltem meg. Viszont e szenvedéseket az Isten áldássá fordította az én életemben. Ha ezek a szenvedések nem lettek volna, akkor az éleemet, az örök életemet vesztem el. Hálás vagyok Istennek hogy így alakult. Így mondom azt, hogy egy bántalmazott gyermekkel kapcsolatban is, egy dolog, amiért imádkoznunk kell és lehet: Hogy legyen meg az ISten akarata!
Nem kérem én számon Istent, dehogyis...csak érdekelt, erre mi lehet a magyarázat.
Ez a fórum másról szól, úgyhogy innentől nem teszek föl több ilyen jellegű kérdést, nem feszegetem tovább a témát.
Mindenkinek kívánom, legyen mielőbb várandós, neked, manópofi pedig őszintén kívánok sok kitartást a bővülő családodhoz!
Nagyon sok ilyen jellegű kérdéseket kapok, úgyhogy most em lepődök meg. EZ a ,,miért engedi meg Isten hogy..." kérdéskategória. Isten természetesen nem akarja, hogy egy gyermek szenvedjen egy bántalmazó szülőtől. SZó sincs róla! De nagyon fontos azt látni, hogy az, hogy ezt ,,megengedi" az abból a tényből fakad hogy az Úr szabad akaratot adott az embernek. Azért hogy ne marionett bábuként éljen, hanem döntséi joga legyen. Még akkor is, ha ezek a döntésk rosszak. Az Isten, mivel szabad akaratot adott, az ember választhatja a rosszat, választhatja a bűnt! És választja is, például a bántalmazott szülők is a bántalmazást választják! DE! Ennek a bűnnek van következménye! S ezt a következményt sokszor nem a bűn okozója szenvedi el. De Isten nem akarja ezt, hanem csupán hagyja. AZért, hogy az ember vegye már észre azt, hogy amit csinál az rossz! És hogy mi van a gyermekekkkel?AZ Úr as bántalmazó szülőkön számon fogja kérni mindazt, amit csinálnak! és nem is akráhogy. A Biblia kifejezetten hangsúlyosan beszél arról, hogy a gyermekek mennyire ,,kiváltságos" kategóriába tartoznak. (szinte megátkozza azokat, akik a kicsinyek közül eggyel is rosszul bánnak) Tudom, hogy a kérdésed arra irányul, hogy az Isten, ha jó, akkor miért engedi azt, hogy egy gyerme egész életében szenvedjen. A gyerek szenvedése a szülők bűnéből és nem Isten kegyetlenségéből fakad. EZ pont az a kategóia, hogy miért szenvednekl az ártatlanok, ez a világ miért ilyen rossz, miért vannak gyilkosságok, katasztrófák, stb. AZért, mert az Isten hatalmat adott a Sátánnak is, hogy használja az ő erőit. Az embernek pedig szabad akaratot, hogy döntsön mellette, vagy ellene. Az Isten minden gyermekkönnyet számon tart. És számon fogja kérni. EZt világot az ember akarja uralni. és ezt engedi is a JóIsten... és az ember maga teszi tönkre saját világát. Az a gyermek aki ilyen szülőkhöz kerül áldásként adatik. A szülők csinálnak maguknak egy gyermekből átkot a fejükre. MIért? Mert így döntöttek.... A mártíroknak akik ártatlanul , ok nélkül szenvedtek és haltak meg örök élet az osztályrészük. Nekük is az ember gonoszsága miat kell meghalniuk. De hisszük, hogy ezeket az embereket (csakúgy mint a kisgyerekeket is) az Isten kárpótolni fogja. Tudom, mindezeket nehéz elfogadni, mert az ember inkább az Istent kéri számon a világ nyomorúsága miatt, mint az eberiséget. SZámon kéri Istent, ahelyett, hogy imádkozna a világért. Mindezeket nehéz elfogadni, ezt csak hittel lehet...
Tiszteletben tartom a hitedet, de egy dolog érdekelne: mi van azokkal a gyerekekkel, akik bántalmazó szülőkhöz "rendeltetnek", akiknek az életük egy szenvedés, pici koruktól fogva! Ez hogy fér meg Isten jóságával? Ne haragudj, de ezek az esetek felháborítanak, és ha valaki (Isten?) ezt szándékosan teszi, az biztosan nem jóságos...
Bocsi a gépelési hibákért, de nem tudok asztali gépi klaviatúrán gyorsan írni....laptophoz vagyok szokva...
Hahó!!! Igen, van olyan hogy Isten nem akar adni gyermeket egy párnak. És ez nem azt jelenti, hogy nem érdemli meg a pár, vagy nem lennének jó szülők , vagy ilyesmi... Hanem vagy azt, hogy valamiért (amir csak az Isten tud), még nem érkezett el az ideje (és ezért mondjuk egy betegséggel hátráltatja az időt), vagy pedig más a célja , ás az terve az ő életükkel. Pl van olyan, akinek nem lehet gyermneke. Hány olyan gyerek van akinek nem lenne otthona, ha nem lennének meddő szülők? ( ld örökbefogadás) Az Úr tudja előre , hogy mivel mi a terve. Csak Ő tudja, ahogy az alkalmas időt is. A gyermek nem érdem kérdése. Mivel ajándék, ezért nem lehet kiérdemelni. ENnélfogva az ellenkezője is igaz: aki nem kap gyermeket nem azért nem kap, mert nem érdemli meg. A másik dolog ami nagyon fontos: sok olyan meddőnek hitt párról tudok, akik nagyon sokáig imádkoztak gyermekért. Többnyire valamilyen betegségben szenvedtek, s amikor meggyógyultak, akkor az Istennek adtak hálát.ÍGy az ő ,,ideiglenes meddőségük" célja az volt, hogy ez a szabadítás, az isteni gyógítás látszon meg rajtuk, és ők is átélhessék az isteni csodát. A hatalmas áldások, amiket mi kapunk, az nem csak a gyermekünkből adódik. Azzal, hogy rábíztuk magunkat az Istenre ,teljesen, és életünk minden részletére kiterjedően, jöttek az áldások is. Nem csak a gyermekáldásban, hanem az otthon melegétől, a szerelmünkig és a ,,mindennpi kjenyér" csodájáig. Nem szabad azt gondolni, hogy értéktelen nő vagyok, mert nem jön a gyerek, hiszen ezt a külvilág (és lkegtöbbször a rosszakaró egoista többgyermekes kismamik) sulykolják az emberbe. A lényeg az, hogy merjük rábíznai magunkat az Isten akaratára Hogy ne azt kétjük, hogy valósítsa meg a mi akaratunkat, hanem hogy valósítsa meg az Ő akaratát a mi életünkben. És ha ez valakinek az életében az, hogy várasson mg a babó magára, akkor várasson, mert ez a legjobb ami töténhet vele. A JóIsten tudja hogy miért. Lhet, hogy később megtudjuk mi is hogy miért tette ezt. Lehet hogy nem. De hinnünk kell, hjogy ez a lehető legjobb, ami velünk történhet: az ő akaratának megvalósulása a mi életünkben.
Teljesen egyetértek veled Dorka1978! Ameddig minden flottul megy, addig könnyelműen írja az ember Isten beavatkozására az áldásokat. Nem vagyok vallásos, nem is akarok Isten létéről-nem létéről vitázni, csupán annyit szeretnék mondani, hogy akinek nem sikerül a baba, annak igen kevés "vigasz" (ha egyáltalán az), hogy Isten nem úgy rendelte el a dolgokat...
Lányok kitartonak kell lennünk,nehéz,tudom,higgyétek el tudom,mert én abban a 2,5evben kipróbáltam miden orvosi,minden nem orvosi,természetes,nem természetes gyógymódot,praktikat és semmi nem jött be mert túlságosan ragorcsoltem!mert amikor terhes lettem hoszzu idő után akkor sem rendeződött a cikluson,és megis összejött,mert nem gorcsoltem sikerült elterelnem a gondolataimat és ezáltal összejött!ez nagyon nehéz tudom,mert most itt vagyok a harmadik babamra vágyva és én én is azonnal akarom pedig tudom h ez nem így működik!hinnünk kell magunkba,egymásba a parunkkal és a leendő babocankba!!!erősnek kell lenni és ki kell tartanunk!!!!
Felek én is minden egyes tesztelésnel mert amennyi negatív teszt volt mar a kezembe ooo el sem hinnetek a patikák meggazdagodtak belőlem!most se merek tesztelni várok jövő hétig 31.napom majd meglátjuk!telekre reménykedek,bele nem elem magam semmibe rosszra számítok és hat ha csalodok pozitív irányba!!!
Úgyhogy ne keseregjunk nem szabad feladnunk itt vagyunk tamogassuk biztassuk egymást!!!!
Sziasztok!
Manópofi, valóban sok áldást kaptál Istentől (vagy a Sorstól, hogy mindenki számára emészthető legyen a kifejezés). De akinek nem ad Isten gyereket, akkor azt érdemes úgy tekinteni, hogy Isten nem akar adni neki gyereket? Ne értsd félre, nem kötözködésből kérdezem, hanem érdekel a véleményed. Van olyan ember, akinek soha nem ad. Nem is kevés.
De ismerd el, olyan is van, hogy csak egy betegséget kell kikezelni, és utána egyből jön a gyerek, addig pedig semmiképp nem tudott volna összejönni a gyerek.
Szóval - ahogy te írtad - hatalmas áldásokkal, amiket az emberek zöme el sem tud képzelni, könnyen mondod, hogy Isten áldása a gyermek, de akinek nem adatik, van fogalmad róla, hogy hogyan tudja azt elkönyvelni, hogy Isten nem kívánja őt ezzel megajándékozni? Ennyivel senki nem tudja a dolgot magában elrendezni. És hidd el, bőven saját magát hibáztatja a legtöbb nő amiatt, ha nem jön a gyerek. Amire semmi szükség. Biztos vagyok benne, h a legtöbb nő fejében megfordult, h talán nem vagyok elég jó, talán nem lennék elég jó, talán még ezt és ezt meg kéne előtte tanulnom. Nagyon rossz dolog rossznak érezni magunkat. De segíteni semmiképp nem segít.
A legnehezebb biztosan az amikor már több hónapja nincs semmi eredmény:( Ez tény de viszont aki babát akar és olyan mint én is hogy azonnal:))annak minden hónap kész örökkévalóság:(....Minden elismerésem annak aki fél évnél többet vár egy bébire..sőt annak is aki esetleg vetélés után vág bele nem lehet könnyű:(
Én sem gondoltam volna, hogy várnunk kell majd, mivel kislányom azonnal összejött, már az első hónapban, a nászutunkon :) Éppen ezért eleinte nem is görcsöltem, eszembe nem jutott, hogy ez lesz...de ennyivel is többet tanultam a türelemről. Nektek azért még nem lehet mondani, hogy várat magára, hiszen első hónapban nagyon ritkán sikerül. Orvosi értelemen is 1 év próbálkozás után lehet azt mondani, hogy probléma van. Persze tudom, hogy ha az ember elhatározza, jöhet a baba, nehéz a várakozás.
Az a baj én túl biztos voltam magunkban:( Hogy megint elsőre összejön de sajna már 1 hónapban is rágörcsöltem:(
Na de most már tényleg megyek melózni:)
Igen, ezt én is alátámaszthatom, úgy az 5-ik 6-ik ciklustól elkezd görcsölni az ember, mert nem jön össze, addig nem szerintem.
Ja és azt könnyű mondani, hogy ne görcsöljön rá az ember, el kell telnie időnek, ahhoz hogy tényleg le tudjon kattani róla!
Gondolom, hogy fogy a türelmed, ezt nagyon rossz hallani, hogy nem csinálnak semmit, ha nem látják. Ha nem tud addig megtapadni, akkor mégis mit csináljál?
Azért nézz utána a méhpempőnek.... Az szerintem nem csinál rosszat, ha esetleg nem segítene, mert mellette egy csomó mással is jó hatással van, nem a legolcsóbb, de azért olvass utána!!
De nagyon szorítok, hogy most sikerüljön!!!!!
Az első pár hónapban én sem görcsöltem, de szerintem az ember lánya akkor kezd el "rágörcsölni", ha már jó ideje nem jön össze a baba...és hiába mondják, hogy ne is gondoljak rá, és akkor majd jönni fog, ezt nem lehet tudatosan szabályozni...mindig ott motoszkál, ez van...
Én az elmúlt 3 hónapban ezerasszer teszteltem most nem fogok csak tényleg nem jön meg:)...
Köszi, én is remélem, de nem élem bele magam...sok negatív teszten vagyok már túl, ezért eleve arra készülök, hogy ez is az lesz. Bár ne úgy lenne :)
Lányok én hiszem,hogy minden történik valamiért:)...
Egyik gyerekemmel sem görcsöltem a dologra rá talán most sem kéne:)És akkor sikerülne:)
Remélem 2 csikot fogsz látni:))
Petra025, biztos, hogy jól érezted, és ott volt valaki...Nekem elég sűrűn, kb. 4 havonta késik 2 hetet a mensim, olyankor szerintem megfogan a baba, de valamiért nem sikerül megtapadnia...orvosnál is voltam vele, de csak akkor adják a megtapadást segítő hormont, ha UH-n már látszik...hiába vittem a + tesztet, és a vérvétel is terhességet mutatott...de nekem éppen az első hetekre kellene szerintem a megtapadás segítése, nem akkor, mikor már UH-n is látszik! Ördögi kör... Szóval marad az E-vitamin, és a várakozás, de a türelmem nagyon fogy...
Na lányok, viszont most vár a munka..
Sziasztok!
Ja és én már nem beszélek be magamnak semmit... Az elmúlt időszakban már eléggé kiismertem a tesem, de gondolom akkor te is így vagy vele, hogy én már nem tudok magamnak semmilyen jelet bedumálni.... Ha volt valami gyanúm, akkor azt rögtön elvetettem a mensi megérkezésével....
Nekem teszt nem mutatta ki, de úgy érzem nekem is volt egy sikeres hónapom, csak nem tapadt meg. Peteérés után 5 nappal volt egy nagyon erős egy pontba sűrűsődő alhasi szűrásom, majd utána el kezdett szúrkálni a mellbimbóm, nem volt azelőtt soha ilyen érzésem, majd rá 4-5 napra egy hosszan tartó szúrás az alhasamban, ami annyira megijesztett, vagy ledöbbentett, olyan érzés lett úrrá rajtam, hogy valamit elvesztettem, és meg is jött utána rendesen. Ez csak megérzés, lehet hogy nem így van, de én valahol érzem, hogy ott lehetett valami:-((
Igen, nekem is minden jött, idáig úgy voltam vele, hogy ha valamit nagyon akartam, akkor rajtam múlt csak, és ha minden megtettem érte, akkor sikerült. Nyelvvizsga, diploma, munka stb....
Ezt az egyet viszont nem tudom így befolyásolni, szóval ezen biztos végig kellett mennem, ha majd végre nekünk is sikerül, bizton tudom, hogy inkább úgy fogok visszanézni az eltelt sikertelen időszakra, hogy abból inkább tanultam, mint hogy keseregjek rajta.
Mi már több, mint 2 éve próbálkozunk, közben többször voltam orvosnál, váltottam is dokit, de mégsem sikerült...illetve 1x terhes lettem, de sajnos a korai szakaszban megszakadt a terhesség :( azóta nem voltam orvosnál...most viszont már a 38. napon vagyok, holnap reggel tesztelek :) A ciklusom ált. 36 napos, de a múlt hónapban 30 napos volt...előtte lévő hónapban is késett 2 hetet(!), de mégsem lett baba...szóval majd meglátjuk...A kislányomnál 7 hetes terhes voltam, mire a teszt kimutatta,addig - volt!!!
Ne hülyülj hosszú voltál örülök,hogy leirtad:)Tényleg...Én úgy gondolom ha jönni akar a bébikétek jönni fog....nekem mindkettő gyerköc egyből sikerült sőt nagyobbik nem tervezett volt....most várat magára remélem nem túl sokat....az a tipusú ember vagyok,aki ha akar valamit azt egyből akarja ez egy lecke az élettől,sorstól...ha megtanulom jönni fog:)))Érzem ,tudom:)))
Szia Mása!
Azt hiszem én vagyok a te embered:-)))
Mi már több mint egy éve várunk az első babára, de semmi...
Szóval én már minden praktikát kipróbáltam. Teáztam, nem vált be, sőt szerintem elnyomta a peteérésemet. Ovuteszteztem, nem vált be, jelzett együtt voltunk, nem lett baba belőle. Méhpempőztem, nem vált be. Szedtem a terhesvitamint, székrekedésem volt csak tőle. Most amit teszek, szedek folsavat és e vitamint, jógázom és sportolok, ezenkívül 5-6 hete diétázom, 72,5 kg-ról indultam, most 69 kg vagyok, egyrészt úgy tudom könnyebben megfogan a baba, ha a testtömeg indexem jó, de ha nem is lesz baba, legalább karcsúbb leszek:)
Most megyek orvoshoz kedden, és meglátjuk.....
Szorítok neked, kívánom mindenkinek, hogy hamar összejöjjön a baba, mert én már rengeteget sírtam, toporzékoltam, depiztem miatta. Mostanra már eljutottam oda, hogy nem érdekel, lesz ahogy lesz, ha jön akkor jön, ha még várat magára, akkor várat magára.... Élem az életem, és ha érkezik egy csöppség, akkor én leszek a legboldogabb.
Nem tudom segítettem-e... A lényeg szerintem, hogy persze figyelj oda hogy egészségesen éld az életed, de nem kell feltétlenül bevetni minden hallott praktikát, én már beleestem ebbe a hibába:-((
Bocs, ha hosszú voltam...
További ajánlott fórumok: