Gyermekvilág

TÜNDÉR

Bóbita, bóbita táncol,

Körben az angyalok ülnek,

Béka-hadak fuvoláznak,

Sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita, bóbita játszik,

Szárnyat igéz a malacra,

Ráül, ígér neki csókot,

Röpteti és kikacagja.

Bóbita, bóbita épít,

Hajnali köd-fal a vára,

Termeiben sok a vendég,

Törpe-király fia-lánya.

Bóbita, bóbita álmos,

elpihen őszi levélen,

Két csiga őrzi az álmát,

Szunnyad az ág sürüjében.

BUBA ÉNEKE

Ó ha cinke volnék,

Útra kelnék,

Hömpölygő sugárban

Énekelnék-

Minden este

Morzsára, Búzára

Visszaszállnék

Anyám ablakára.

Ó ha szellő volnék,

Mindig fújnék,

Minden bő kabátba

Belebújnék-

Nyári éjen, Fehér holdsütésben

Elcsitulnék

Jó anyám ölében.

Ó ha csillag volnék

Kerek égen,

Csorogna a földre

Sárga fényem-

Jaj, de onnan

Vissza sose járnék,

Anyám nélkül

Mindig sírdogálnék.

GALAGONYA

Őszi éjjel

Izzik a galagonya,

Izzik a galagonya,

Ruhája.

Zúg a tüske,

Szél szalad ide-oda,

Reszket a galagonya

Magába.

Hogyha a hold rá

Fátylat ereszt:

Lánnyá vélik,

Sírni kezd.

Őszi éjjel

Izzik a galagonya,

Izzik a galagonya,

Ruhája.

KIS VERSEK A SZÉLRŐL

I.

Tekereg a szél,

Kanyarog a szél,

Didereg az eper-ág:

Mit üzen a tél?

II.

Fúj a szél, fúj a szél,

De morog a szél.

Apró ez a szoba,

Mégis belefér.

III.

Széles világba

Fut a szél magába,

Nyakában a lába,

Sosem érsz nyomába.

KOCSI ÉS VONAT

Jön a kocsi, fut a kocsi:

Patkó-dobogás.

Jön a vonat, fut a vonat:

Zúgó robogás.

Vajon hova fut a kocsi?

Három falun át!

Vajon hova fut a vonat?

Völgyön, hegyen át!

Zim-zim, megy a gép, megy a gép,

Fut a sinen a kerék,

Forog a kerék.

Zum-zum, nagy az út, nagy az út,

Fekete az alagút,

A masina fut.

MEDVE-NÓTA

Kinn voltam a rengeteg erdőn,

Medvét láttam kúszni a lejtőn,

Tíz körömmel másztam a fára,

Megszökött a medve vacsorája.

Lompos medve brummogva ballag:

Mászni könnyű ilyen fiatalnak,

„Mennyi szégyen ér most vén-koromba,

Kulloghatok éhesen odumba.”

ÍGY MEG ÚGY

Furcsa ember az irígy,

Torkán mérges a mirígy,

Egyszer úgy, egyszer így,

Az irígynek sose higgy.

Furcsa ember a hazúg,

Nyelve csípős, mint a lúg,

Egyszer így, egyszer úgy,

Hogy igazat sose tudj.

HA VIHAR JŐ A MAGASBÓL

Ha vihar jő a magasból,

Ne bocsáss el, kicsi bátyám.

Ha falomb közt telihold lép,

Kicsi néném, te vigyázz rám.

Falu végén van a házunk,

A bozótból ki se látszik,

De a cinke, ha leröppen,

Küszöbünkön vacsorázik.

REGÉLŐ

Három görbe legényke, róka rege róka,

Tojást lopott ebédre, róka rege róka,

Lett belőle rántotta, róka rege róka,

A kutya lerántotta, róka rege róka.

Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,

Másik meg a fajtáját, róka rege róka,

Harmadik az ükapját, róka rege róka,

Hozzávágta kalapját, róka rege róka.

TAVASZKÖSZÖNTŐ

Sándor napján megszakad a tél,

József napján eltünik a szél

Zsákban Benedek

Hoz majd meleget,

Nincs több fázás, boldog, aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:

Minden kislány férjhez adatik,

Szőkék legelébb,

Aztán feketék,

Végül barnák és a maradék.

HA A VILÁG RIGÓ LENNE

Ha a világ rigó lenne,

Kötényemben ő fütyülne,

Éjjel-nappal szépen szólna,

Ha a világ rigó volna.

De ha a világ rigó lenne,

Kötényembe nem is férne,

Kötényem is honnan volna,

Ha egész világ rigó volna.