Gyermektelenek gyerekekkel kapcsolatos témákról? (beszélgetős fórum)

Nálunk a nagylányom nagyon nyugodt, kitűnő tanuló és példás magatártás. MOst az itthoni dolgait leszámítva, hogy néha rámcsapja az ajtót meg stb végül is soha semmi gond nem volt vele és a legkisebb nagyon rá hasonlít. Külsőre és belsőre is, úgyhogy ezért remélem, hogy olyan lesz később is. A középső viszont tisztára én vagyok, én voltam ilyen kicsinek, sok gond, elevenség, de felnőttként sokkal kevesebb gondot jelentek a szüleimnek, mint a húgom...

A jég hátán is megélek, a gyerekeimet is erre próbálom nevelni.

A hisztit én úgy szoktam kezelni, hogy bármennyire is nehéz néha, mert haragszom én is, mégis megpróbálok maximálisan megértő lenni. Legugolok hozzá, megsimogatom és megkérdezem, hogy most mi a probléma igazából. Akkor egyből lenyugszanak és találunk megoldást. Ez nálam nagyon bevállt, nem is hisztiznek szinte soha. Bár a nagy elég sértődékeny mostanság...:(

Nem szeretnélek megrémíteni semmiképp:))

De nálunk nemcsak a kicsi lett ugyan olyan "sajtkukac" mint a többi,hanem a nagy sem nyugodott le mikor suliba ment:))A tanárnő szokta mondani,hogy órán sokszor a seggét látja a feje helyett,mert ki tudja mi,de mindig dolga volt a pad alatt,nem bírt megülni a seggén 45 percet:)Mondjuk Ő fiú.Viszont a kicsi most türelmet próbálóan feszegeti a határokat.Olyan egy pukkancs lett,hogy csak na.Ha valamit nem szabad,már törne is ki hisztis rohamba ha lenne értelme.De nálunk nincs nyilvános felrengős hiszti,csakis a szobájában mindenkinek.Meg aztán el sem lehet vele érni semmit,így nincs sok értelme.Bemegy,duzzog kicsit,majd kijön mint akinek semmi baja.De azért csak újra próbálkozik többször is:))Ha Őrá ráhagynánk,Ő az a fajta lenne akik se hallani se látni nem szoktak a nagy hisztitől.Viszont talán a középsővel van nekünk most a legkevesebb gondunk.

Jaj ne rémíts meg, remélem a kicsi nálunk ilyen is marad, mert ha ő is olyan eleven lesz mint a középső zártosztályon végzem...:)

Jó ez csak vicc volt. Addigra már iskolás lesz a középső lányom is és azért azzal némi kis lenyugvás is együtt jár, legalább is fizikailag, mert lelkileg nem mondanám...

Ez szerintem nagyon sokat segít,ha hiszel magadban határozott vagy.A gyerekek a végsőkig feszegetik a határokat(ezért is gyerekek),és ha a szülő maga sem tudja mi lenne a helyes,azt rögtön kihasználják,elszabadul a pokol.

Én nem tapasztalom,hogy a középsővel gond lenne.

De hallottam hasonló véleményeket magam is.

Tudatosan kell figyelni minden gyerekre,a saját személyiségüknek megfelelően bánni velük kezelni Őket.Nekünk szülőknek kell kitapasztalni melyik gyerekünknél milyen módszerekkel érjük el,hogy a lehető legjobbakat hozzuk ki belőlük.Nekem már a legkisebb is nagyon eleven,de babának nagyon nagyon nyugis kis álom baba volt.

Ezt sokaktól hallom, hogy a 3. álombaba, az a bizonyos bűvös 3. Én már csak így hívom, tényleg van benne valami. Nálunk is így van, semmi gond vele, nyugodt, kiegyensúlyozott, már a hasamban is ilyen volt....

Nem úgy a középső, az már bent is rugdosott állandó jelleggel, és most is nagyon eleven.

A baráti körömből (akiknek "csak" kettő gyermekük van) mindig mondják, hogy azért nem jó a három, mert a középsővel gondok lesznek. Szerintem ahhoz nem kell három gyerek, hogy gondok legyenek. Minden nevelés kérdése. Egyébként meg azelőtt is eleven volt,mielőtt a kis húga megszületett...

Én nem hiszek ezekben a közhelyekben, inkább magamban, hogy meg tudok oldani mindent...

Hát a pici babákhoz nehéz tanácsot adni bárkinek is,mert ami egyiknek jó az nem biztos,hogy a másiknak is.Ha gond van csak totózni lehet,pláne idegennek.Mert ki érezné jobban a baba minden rezdülését óhaját nyűgét mint az anyja?!Legalábbis nálunk így volt,egyiknél sem kellett tanulnom sokáig,hogy melyik fajta sírásával mit akar jelezni.De egy babát még nem is nevelni kell,hanem szeretni és kielégíteni az igényeit.Vannak akik sok testi kontaktust igényelnek,vannak akik kevesebbet.Nekem mindhárom más volt,de sírni nem hagytam sosem Őket,arra nem vitt volna rá a lélek.

Az meg egyértelmű,hogy más a saját tapasztalat amikor magunk is szülők vagyunk már,és más amikor még csak elképzeléseink vannak a dolgokról tapasztalat nélkül.De ezt általában egy "túl okos"gyerektelennek úgyis hiába mondod.Vannak akik úgy osztanak tanácsot,mintha egy óvodát neveltek volna már fel,és az sem győzheti meg őket,akik már tényleg felneveltek pár gyereket.

De én a már nagyobbacskákról írtam,akiket már tényleg nevelni jó irányba terelgetni kell,vagy esetenként csak kellene,de a szülők nem így látják jónak,vagy képtelenek rá.Én a következetesség híve vagyok,hiszen abból tud a gyerek legtöbbet tanulni,azzal nem zavarjuk össze őket.Hogy érthetőbb legyen,már pl első gyerekesként is szoktam mondani a barátnőmnek,hogy én mit nem látok jónak ahogy neveli a gyerekét.Nem lehet mindent rájuk engedni,azt meg pláne,hogy egyszer megengedek egy nem neki való dolgot,máskor meg jól letolom érte.Ebből mit von le szegény gyerek,most szabad vagy sem?Szerintem nagyon nem tettek jót nekik azzal,hogy nem tanították meg viselkedni őket,hogy túl sokat rájuk engedtek.Ezzel nekik ártottak a legtöbbet,mert mindenhol problémát fog jelenteni.Amikor 1 évesen játéknak tekintették,hogy üti a szüleit,az első szavai közt lehülyézte őket,földön fetrengve hisztizett dolgokért...stb.És az ilyen dolgokat viccesnek tartották.Hát most,hogy már 10 éves a nagy,már nem látják annyira viccesnek,de már sokkal nehezebb lenne rendbe hozni amit eltoltak.És a kicsikkel pont így csinálják.Ha hiszti van valami miatt,az első 5 percben kitartanak amellett,hogy nem.Tíz perc után eléri a gyerek amit akar,mert már nem bírják a hisztijét,és inkább legyen amit akar,csak hagyja abba.És komolyan azt gondolják,ezzel megoldották a problémát.Ha a szülők ennyire határozatlanok következetlenek,akkor mégis milyenek legyenek szegény gyerekek?És ami a legrosszabb,hogy rendkívül nehezen viselik ezt maguk a szülők is,ahogy írtad Te is,nincs harmónia nyugalom kiegyensúlyozottság náluk,mert nem tudták megteremteni.A gyerekek még este 10 után ugrabugrálnak,játszanak számítógépeznek...stb.Ha kérdem miért nem parancsolja ágyba őket,azt mondja náluk ez nem olyan egyszerű.Pff,erre mit lehet mondani?Az 5 évesnek ül az ágya szélén amíg elalszik.Nekünk minden esetre jók elrettentő példának.

Lehet vannak olyan dolgok, amiket reálisabban látnak, de mégsem jól. Itt nem feltétlenül gyerekneveléses kérdésekre gondolok. Tény és való, én is látom ki az, aki egyértelműen rosszul csinál valamit. Ot van egyik ismerősöm 2 gyerekkel, tök idegbeteg, uram bocsá' a gyerekei is azok. Nappal túlpörögnek, éjjel nem alszanak, kedves szülők szintén nem stb. Nem mondom neki, mi lehet a baj, de egyértelműen látszik, hogy ő nem csinálja jól a dolgokat. Mert normális esetben mind a szülő, mind a gyerek kiegyensúlyozott.

Egyébként én nem szeretem, ha valaki túl elfogult. Igen, KELL elfogultnak lenni, ha a gyerekünkről van szó, de attól még, hogy az ember szereti, imádja a gyerekét, még lehet reálisan látni a dolgokat.

Én inkább arra gondoltam, hogy akinek nincs gyereke, annak fogalma sincs arról, mit jelent szülőnek lenni. Vagy gyerekneveléses kérdésben is lehet tök jó tanácsot adni "reálisan" pl, hogy ne foglalkozz vele, had bőgjön, majd abba hagyja... De ki az a ember, aki tényleg ezt teszi például egy pár hónapos babával, ha már gyereke van? Senki.

Én inkább úgy mondanám,hogy a gyerektelenek látnak reálisan(persze nem mindenki,és nem mindenben),mi szülők pedig elfogultak vagyunk a saját gyerekeinkkel,hiszen imádjuk Őket.Még amikor hisztiznek akkor is olyan édesek:))Mondjuk engem személy szerint idegesít a hiszti,vagy ha egy gyerek neveletlen,pláne ha szemtelen.Főleg ha a sajátjaim próbálkoznak efféle viselkedéssel.Pedig még akkor is olyan drágák:D

De ettől függetlenül az én véleményem az,hogy nem várhatjuk el mi gyerekesek,hogy mindenki ránk legyen tekintettel,toleráljanak mások mindent.Hiszen volt életünk a gyerekek előtt is,és azt szerintem nem muszáj 100%-ban feladni a születésük után sem.Úgy értem,hogy itt is sokszor olvasom(és van olyan barátnőm is),hogy azért panaszkodnak kismamik,mert elkopnak a barátok barátnők mellőlük miután babájuk született.Nem muszáj ennek feltétlen így lennie,de ezért nekünk is kell tennünk.Persze megváltozik az életünk már az első csemete születése után,de attól,hogy most már Ők a legfontosabbak az életünkben,attól még megmaradhat valamennyire a régi életünk is,ápolhatjuk a régi kapcsolatokat is.Csak sokan úgy gondolják,azért mert baba van,csak hozzájuk kell minden barátnak alkalmazkodni.Ami részben igaz,de figyelembe kell vennünk nekünk is másokat.

Csak egy példa:Van egy nagyon jó barátnőm,már több évtizedes a barátságunk.Sok közös programunk volt a gyerekeink születése előtt,de amióta nekik is nekünk is van 3 gyerkőcünk,azóta nagyon ritkán találkozunk.És nem azért,mert nem lenne rá lehetőség,hanem mert Ők nem mennek szinte sehova senkihez a gyerekeikkel,mert annyira neveletlenek hisztisek,hogy úgysem lehet tőlük egy mondatot váltani egymással,mindenhol ordenáré módon viselkednek,és a szülőknek semmilyen hatásuk nincs a gyerekeikre,tojnak a fejükre.Persze tudják,látják,hogy másokat ez idegesít(őket is),nehezen tolerálják őket,ezért inkább magukba maradnak.Mi nem így vagyunk ezzel.Inkább megpróbáljuk a gyerekeket mások számára is elviselhetően nevelni,hogy ne legyen velük probléma sehol.Persze ezt főleg magunk miatt is,és főleg a gyerekek érdekében is tesszük.Én nem gondolom azt,hogy ahogy a barátnőmék nevelik(illetve nem nevelik) a gyerekeiket,az akár csak a gyerekeknek is jó lenne.Probléma probléma hátán van velük,pláne közösségekbe.Mi sokat járunk társaságba,hozzánk is sokszor jönnek a barátaink,vagyis főleg hozzánk jönnek ha esti program van,mert nincs kire hagynunk őket,és ez így jó mindenkinek.Jó időben kirándulunk csavargunk amikor csak tehetjük.Ezen a nyáron 1 alkalommal jöttek el velünk a balcsira 1 napra,de kikészült mindkét szülő,és mi is,annyira elviselhetetlenek azok a gyerekek.És szerintük erre az a megoldás,ha nem viszik őket sehova,ahelyett,hogy nevelnék jó irányba terelgetnék őket:(Mert szerintük mindent rájuk kell hagyni.Még vásárolni sem viszik őket sosem,mert egyszerűen nem értik meg,hogy nem lehet megvenni mindent,aztán ha nem teljesül az akaratuk,akkor jön a hiszti, a földön fetrengés.Én nagyon sajnálom,mert szeretjük őket,de ahogy elcseszték azokat a gyerekeket,hát szerintünk ez nem normális.Hát vannak azért szélsőséges esetek is,talán nem is kevés.

Bocsi,hogy hosszú voltam.

így van.

Minden gyerekfüggő, ők írják felül a dolgokat.

Én is bevállaltam 23 hónap különbségel, kislányom álombaba volt, kb 3 hónapos terhes voltam kifordult magából. Szerencsére ez nem tartott sokáig, szülés környékére rendeződött némiképp. Volt egy-két nehéz hetünk, de nem sok. Nálunk ideálisnak mutakozik a korkülönbség, de annak tekintetében, hogy a nagy szellemileg érettebb valamivel a koránál. Amúgy megőrülnék :-)

Nem nagyon szokatam vitatkozni, mert ezeken a dolgokon nem lehet. Szóval lehet hinnének nekem, de pl. ha ő állítja, hogy márpedig nem akarnak nagy korkülönbséget csak max. másfél-két évet, akkor én hogyan mondjam meg, hogy nehéz lesz, gondold meg. Nekem három év van az első két lányom között és tuti bejött. Na most ők vállalták 21 hó korkülönbséggel és hát nehéz lett. Totál kivan, alig várja hogy beadja bölcsibe a kicsit és visszamenjen dolgozni...

Most mondjam hogy én tudtam. Nem mondom. Most a három gyerekre mondják azt, hogy nekik soha nem lesz három meg stb. Most hiába mondom nekik, hogy nekem így tökéletes, kerek az egész. Mindegy. Én így érzem, ők meg úgy.

van benne igazság

nekem is volt véleményem, de elképzelésnek hívtam és nem oktattam ki senkit

" sőt, még az is lehet, hogy jobban gondolja "

lehet, hogy nekem vannak értelmezési problémáim

Kicsi gyerekek mellett egydarabig butul az ember. Egyetértesz?

jaj ez tetszik, igen ez nagyon találó megfogalmazás: "Először elveim voltak, most pedig gyerekeim."

Én nem emlékszem, hogy amíg nem volt gyerekem addig gondolkoztam volna bármilyen gyerekneveléssel kapcsolatos dolgon, de azt viszont tudom, hogy a gyerektelen barátaim, hogy osztogatták, osztogatják a fámát.

Van akinek azóta már ugyan van gyereke, de akkor meg azt tudta ami későbbi korban jön el, mert ugye az én gyerekeim már nagyobbak. Vagy hogy hogyan lesz majd két gyerekkel, amikor nekik még csak egy volt. Most is sokan okosak, mert nekem azóta már három gyermekem van. Érdekes visszafele sosem okoskodom, mert valahogy már sok minden átéltem, majd úgy csinálják ahogyan jónak látják, meg mosolygok csak magamban, hogy majd úgyis rájönnek...

eszembe jutott valami, gondolom sokaknak nem fog tetszeni a hasonlat. Szerintem a kutyatartók engem nem vennének komolyan ha idomítási ötletekkel látnám el őket úgy, hogy maximum csak plüsskutyám volt.:-)

De hozzáteszem: én komolysan veszem a gyerektelenek véleményét csak tartsanak mértéket :-)

csak az a baj, hogy a gyerektelene akik igazán biztosak a véleményükben (talán pont azért) és kevésbé nyitottak a másik véleményére.

De egy dologban nincs mit vitatkozni : gyerekes már volt gyerektelen is :-)

kérdés, hogy mi az a valami? :-)

konkrét példát tudnál hozni?

azért hidd el aki felnevel egy tucat gyereket az talán nem a levegőbe beszél hanem tapasztalataiból és bizony a kioktatás még ha igaz lenne se kell...

sőt talán azt várjuk mi a nagycsaládosak hogy azokat az okosakat mutassa meg majd a saját gyerekein és ne a nekünk szánt tanácsokkal...