Gyermekpszichológus vagyok... Segíthetek? (beszélgetős fórum)
nkNa ez az! Én s figyelemmel kísérem a kedves doktornő tevékenységét, és nagyon felháborítónak tartom, hogy más emberek problémaival szórakozik. Ha meg ennyire érdekli a szakma, akkor a lehetőség adott, az egyetemen kevesebb mint egy évtized alatt kitanulhatja a szakmát...
Kedves Judit!
Előbb kemény munkával seggeld végig az egyetemet, aztán osztogass tanácsokat! Persze lehet, hogy a negyedik osztályos nyelvtankönyv kézbevételével, és annak elmélyült tanulmányozásával kellene inkább kezdeni...
Ez így van! Ez már a harmadik fórumja, ugyanazzal a címmel. Nagy általánosságban ír a semmiről, konkrétum semmi, helyesírási hiba annál több.
Már az elsőnél is csodálkoztam, de ott leleplezték!
Nem a gyerekekkel kellene szórakozni!
Mumus vagyok, épp ez a baj. Semmi baja, teljesen olyan mint az előtt, csak engem nem kedvel. Már arra gondoltunk, hogy az egyik mesét egy másik mesével fogjuk kijavítani.
Azt terveztük, hogy egy barátnők (aki még nem látott) beöltözik tündérkeresztanyának, beszélget és játszik vele egy kicsit, aztán bejövök, és ő engem emberré varázsol. Szerintetek ezt vajon beválna?
Most már rájöttünk, hogy rossz ötlet volt, de akkor még a nővére is támogatta.
De mi lehet a megoldás? Később feldolgozza? Vagy egy darabig ne lásson, és akkor elfelejti?
Maaaargit!! Nooormális? :)))))))
Mumus leszel neki :)
hát ez nagyon rossz ötlet volt....
Nem ismerem a kislányt, de egy ilyen megrázdódtatás sokmindent kiválthat.
Pár hónapja a barátnőimmel bulizni indultunk. Megbeszéltük, hogy az egyiknél fogunk készülődni, közben meg dumálunk. Neki van egy kishúga aki alapjáraton aranyos, de annyira be volt zsongva, hogy a nagyon buliba mennek, és ő is jönni akar, hogy nem hagyott bennünket készülni. Gondoltam egyet, és beadtuk neki, hogy én valójában egy vámpír vagyok, és ha nem lesz jó, akkor megharapom. Elsőnek nem akarta elhinni, de aztán, hogy meg akartam puszilni a nyakát elhitte. A terv bejött nem rosszalkodott tovább körülöttünk, berohant a szobájába. A baj az, hogy azóta a kis csaj, ha csak meglát az utcán majdnem sírva fakad.
Próbáltuk elmagyarázni, hogy csak vicceltünk, és nem igaz, de nem értünk el vele semmit.
Szerinted hogy fordítsuk vissza a dolgot, hogy szegénykének ne kelljen félve a szobájába rohanni, ha meglátogatom a barátnőmet?
Sziasztok...ismét elérhető vagyok, gyermekekkel kapcsolatos témákban, ha ugy érzed, hogy privátban könnyebb oda is irhatsz.
Várom kérdéseiteket, tanácsot adhatok, konkrét cimeket nem.