Gyermeki naivságból a valós élet felé (beszélgetős fórum)

Jó volt olvasni amit írtál. Bár én ilyen korban (16 évesen) már a gyereken gondolkodtam :) És még mindig ezt teszem.

Fura, hogy évek óta azt érzem, hogy most kezdek felnőni, de valahogy még mindig nem érzem az út végét... Pedig már sokkal komolyabb dolgokat is tervezek mint holmi ábrándok.

De valahogy úgy érzem ennek az útnak nálam sosem lesz vége :)

Ezt nagyon szépen megfogalmaztad!Ennek így kéne működni normál esetben és szerencsére a többségnél így is működik. De sajnos mint mindenben az anyaságban is akadnak szélsőségek, gondolok itt arra hogy vannak olyan anyukák akik maguk gerjesztik a problémákat, és maguk okozzák azt hogy nincs egy perc idejük sem. Ők azok akik a gyerek minden másodpercét beosztják, még akár komoly táblázatokat is kreálnak és jajj annak aki bele mer zavarni a "napirendbe". Van ilyen ismerősöm, szó szerint fárszt kap ha a gyerek két percig nem csinál valami fejlesztőt, ami okosítja. Szerintem és más nálam okosabb emberek szerint is hagyni kell élni a gyereket, hogy megtanuljon önállóan játszani, persze ezt nem úgy kell elképzelni hogy lerakom a gyereket meg a játékot és otthagyom hogy játszon, de már pici korban is el van öt-tíz percig a zenélő forgó alatt, vagy csak úgy hogy figyeli a környezetét, persze először kell hogy lássa anyát, később elég ha hallja a hangját és így tovább....

A másik véglet aki meg le sem ...ja a gyerekét, és szegény csak ordít egész nap, mert hiányolja a törődést.

Ha megtaláljuk az arany középutat jut idő magunkra is!

Köszi mindenkiek a hozzászólásokat.

Sokszor gondolkozok azon, hogy talán túl komolyan veszem az anyaságot,lehet egy picit lazábban kellene hozzáállni a dolgokhoz. Két fiunk van: 9 és 3 évesek, de kisebbik születésével nagyon felkavarodott a helyzet itthon. Most már minden jó (lekopogom) de az elmúlt három év kemény volt. Írtátok páran, hogy alapvetően nem változtatok meg az anyaságtól . Talán ti vagytok a szerencsésebbek? Vagy ki tudja? Vagy csak több segítségetek volt és ezzel párhuzamosan több időtök önmagatokra és a barátaitokra. Meg vannak csendes , nyugodt típusú gyerekek és vannak örökmozgók. Kinek mit dobott a gép :) Mindnekinél más a helyzet.

Nagyon jó a cikked!

Lényegre tapintó.

Nagyon ügyesen írtál,valóban így van!

Aztán jön még egy korszak amikor anyuka visszamegy dolgozni,a lakás úszik,aggodalom vajon jól vigyáznak-e a gyerekre,eszik-alszik-e a bölcsiben/oviban és ha beteg hogy kerülünk dokihoz,ki vigyáz rá-az anyukák élete csupa aggodalom:)

Még a címe is édes! :)

Legyetek boldogok! :)

Jah a lényeg kimaradt. Szerintem nem változtatja annyira meg az életedet a gyerek. Mi ugyanúgy teszünk mindent mint a gyerek előtt (csak néhány dolgot időben hozzá igazítottunk). Megvan a saját életünk is.

Persze ahogy nő a gyerek úgy változnak a dolgok. Mert az ember egy pár hetes-hónapos babával nem rohangál.

Az én fiam most 3 éves, de imádunk együtt menni strandra, túrázni stb.

Én pont fordítva voltam. Kislány korom óta arról ábrándoztam hogy majd ha felnövök, akkor családom, gyerekeim lesznek. Soha nem foglalkoztatott a karrier, hogy törekvő legyek. Legyen egy jó szakmája az embernek, egy állása és egy csodás családja. Talán mert ezt láttam otthon is. Anyukám és apukám a mai napig (43 éve) példás házasságban, szeretetben, szerelemben élnek. Türelmesen, figyelmesen, mindig figyelve arra hogy a legtöbbet tanulhassunk elérhessük a céljainkat neveltek minket.

Aztán jött az élet nevű "szerencse?" játék. Kiderült nem lehet gyerekem. Nekem aki 5 gyereket tervezett aki mindig is a családot tartotta a legszentebb dolognak. Na nem ecsetelem az elkövetkező jó pár évet mert nem ide tartozik. Csodák igenis vannak mert végül minden gyötrelem és kínlódás után megszületett "életem értelme" az én gyönyörűséges kisfiam.

Anyának lenni a legjobb dolog a világon még akkor is mikor hulla fáradt vagy, mikor a hajad téped, mikor a szíved szakad meg hogy beteg a gyerek... még jöhetne pár szívesen vállalom!

Jaj, ez nagyon jó cikk! Grat!

Főleg most olvasva, amikor kicsim először lázas... :( És épp akadt 2 szabad percem a teafőzés és a hajhullás között.