Gyerekversben állatkínzás (beszélgetős fórum)

Dehogyis. Malacunknak biztos volt annyi humorérzéke, hogy tudott együtt kacagni Bóbitával. Gondolj csak bele, intelligensebb állat mint a kutya:)

Nem történt bántalmazás, részemről ügy lezárva.

Lényeg, hogy ne felettem repüljön a malac, mert már a galambszar is elég gáz, hát még...

Bóbitát imádtam.

A minap keresgéltem a neten, mert szép idézetre lett volna szükségem, ezért beleolvastam Weöres Sándor Bóbita című versébe.

Felfigyeltem a második versszakra, ahol a költő állatkínzásról számol be.

Bóbita, Bóbita játszik,

Szárnyat igéz a malacra,

Ráül, ígér neki csókot,

Röpteti és kikacagja.

Én azt hiszem, hogy a disznó nem hátasállat, ergo nem arra való, hogy lovagoljanak rajta. De efelett még csak szemet hunytam volna, mert lehet, hogy Bóbita nagyon könnyű kis teremtmény volt. Így fizikai fájdalma nem keletkezett az emlősnek.

Azonban az a két sor, hogy ,,szárnyat igéz a malacra", ,,röpteti és kikacagja" már szerintem alkalmas lehet arra, hogy az ember arra gondoljon, hogy a költő bizony nem vetette meg az állatkínzást.

Egy malacnak szerintem a repülés visszafordíthatatlan pszichés problémát okozhat. Az én véleményem, hogy ezt a verset nem szabadna az óvodákban és az iskolákban tanítani.