Szerintem egy gyermek érkezése a már megszokott két ember kapcsolatába mindenképpen gyökeres változást hoz.Sok múlik azon,hogy a két ember hogyan tud ehhez viszonyulni,mennyire rugalmasak és emnnyire tudják egy ideig a baba alá rendelni saját érdekeiket,mert az nem megy,hogy az egyik mindent beáldoz a másik pedig éli világát,az előbb utóbb feszültséget szül. Ha megtalálja két ember az egyensúlyt,akkor még szorosabbá tehető egy kapcsolat,de ez kemény munka.
Nekem van 1 lányom(10 éves),iker fiaim(5évessek)és egy 4 hónapos babám.Nekünk a kapcsolatunk a lány születése után lett igazán tejes.Ennek már 12 éve.A 4.babát már nem akartuk csak jött.(hála istennek)De azóta,hogy gyerekeink vannak közös az öröm és a bánat is.Csak az a lényeg,hogy magatokra is fordítsatok időt.Nálunk ezt elég nehéz mível nincsenek nagyszülők.Igy maradnak az ismerősök.De ha te is úgy érzed,hogy felkészültélrá még jól is elsülhet.Nálunk sikerült.Pedig előtte voltak gondok.
MInd2en szeretnénk babát. Csak így is eég sok vita van...és nagyon félek,h ez nehogy több legyen. Párom azt mondta,h ha lenne babánk, akkor minden más lenne...nem vitatkoznánk ennyit...mert nem csak magunkkal lennénk elfoglalva...hanem a baba lenne az első. De én így is félek. Főleg úgy,h szüleim nem kedvelik páromat.
Rontja.Nem vmi tul optimista hozzaallas ,de ez van.
Miota megvan a gyerek azota en sokat valtoztam,mert muszaj volt felnoni.....,a parom nem annyira...ebbol jonnek a vitak,es meg sok mindenbol amibol nem is gondolna az ember.