Gyerekkori lelki sérülések (beszélgetős fórum)
Sok év eltelt azóta, ráadásul szerintem az volt a "szerencsém", hogy gyerekként magát a dolog lényegét nem is értettem, sokkal rosszabb volt az a tudat, hogy a szülők nem segítenek. Annyit azért gyerekként is tudtam, hogy ez így nem jó és azért illene az öreget megbüntetni, de persze nyilván nem tudtam mi az hogy feljelentés.
De jó lecke volt, a saját gyerekmnél ha csak a tizedét mondaná el annak amit én anyukámnak, már mennénk is a rendőrségre. Azt hiszem ha egy idegenről lett volna szó ők sem gondolkoztak volna, itt a nyomós indok az volt, hogy rokon. És anyukámnak a világon mindig is a legfontosabb dolog az volt, hogy "mit gonolnak mások". És cikinek érezték volna, hogy egy ilyet felvessenek és mi van ha kiderül, hogy kamu. Persze nem volt az, de én csak erre tudok gondolni, hogy ez lehetett az oka.
Sok sikert a munkádhoz :)
Akkor Te megtudnád magyarázni,hogy akit megpróbáltak megerőszakolni,az miért fekszik le később egy tucat pasival...
A szüleim elmentek külföldre dolgozni alig három éves koromban.16 voltam amikor visszajöttek.Közben csak a szünidőkben voltam velük.Rokonok neveltek,végül a mamámmal voltam.
13 voltam amikor a szomszéd néni veje nekem esett a saját házunkban.Könyörögtem hagyjon.Akkor engedett el amikor kiabált a felesége,hogy kész az ebéd.A mamám nem volt otthon,mikor hazaért és meséltem leintett.Apámnak meséltem amikor jött szabadságra,az kérdezte,talán,esetleg félreértettem a pasit.Nem értettem félre.Most itt él a szomszédban,köztiszteletnek örvend.De én tudom,hogy egy mocsok alak.Piktor-mázoló,,gondolom nem én voltam az egyetlen esete.Később senkivel sem volt "olyan igazi".Volt aki el sem hitte amikor meséltem.A férjem az egyetlen aki megérti,hogy időszakonként baj van.És született két lányom.Rettegek,borzadok még a lehetőségtől is.Feltétlenül elhinném nekik,és két kérdés helyett csak egyet kérdeznék:Ki tette?És aztán a börtön sem érdekelne.
próbáltam velük erről beszélni, de annyival lerendeztek, hogy én ilyet nem érezhetek, és szerintük beteg vagy - pszichológiai eset...
két év van közöttünk, de a testvérem annyira problémás gyerek volt kicsinek, hogy én a szó szoros értelmében le voltam sz@rva... annyi emléke van anyámnak rólam, hogy "a kicsivel soha semmi baj nem volt, mintha ott sem lett volna" És ennek megfelelően is bántak velem. Aztán persze derültek ki dolgok, amik mindent megmagyaráznak... talán emiatt van velük 10 lépés távolság mind a mai napig, és halálukig...
Sziasztok!
Olvasgatom a hozzászólásaitokat és mélységesen elszomorít, hogy mik történtek veletek!
Főleg Ditke története, aki elmondta a szüleinek a szexuális zaklatás tényét, de semmit sem tettek a szülők ... feltételezem ők is nehezen tudták feldolgozni.
Én azt csodálom, hogy ilyen higgadtan tudsz róla bezsélni! De ez azért csodálatos ... mármint, ahogyan kezeled.
Egyébként minden nőnek (sőt a férfiaknak is) az alap anyai ösztönei között kellene, hogy legyen, hogy hogyha valaki hozzányúl egy ujjal is a gyermekéhez perverz szándékainak kiélése végett, akkor vágják le péniszét!!!
Másrészt örülök, hogy idetaláltam erre a fórumra, ugyanis szexuál-pszicholügusnak készülök. Ami azt hiszem idevág ... :(
Üdv.:
Bogó
Én se kaptam semmi jót :(
Már az oviba mindenki utált, aztán a suliba is, meg az iparipa is hasonló volt a helyzet, itthon a testvérem a kedvenc, engem kisemmiztek.
Röviden ennyi.
Ja a csajok is utálnak meg mindenki.
Az én lelki sérüléseim,a szigorúságból a tekintélyelvüségből és a testi fenyítésből eredtek,no meg a személyiségem,az értékeim porig alázásában.
Bár sokszor szálltam harcba velük,és sokszor némely dologban igazuk volt.
Már túl vagyok rajta,és megbocsájtottam nekik,az ellenem elkövetett dolgokért és szeretem őket úgy amilyenek.De azért a személyiségemen, bárhogy próbálom is,akkora csorba esett,hogy soha nem fogok tudni "normális" ember lenni!:)
Ez 6 éves koromban történt. Akkoriban még nem volt divat, hgy a gyerekek szexfilmet lássanak, a tv nem volt tele ilyenekkel, őszintén megmondom, pontosan nem is tudtam, hogy mit csinál velem. Vagy hogy miért. Csak ültem és nem mertem megmozdulni vagy szólni. Egyedül voltam vele a lakásban, így szólni sem lett volna kinek. Csak féltem és éreztem, hogy ez így nem jó. Este fürdetéskor elmondtam anyunak, aki kérdezett pár dolgot (pontosan mi, hogy történt), aztán lefektetett és annyiban maradt a dolog. Másnap vártam, hogy mi lesz, de semmi. Mintha mi sem történt volna. Még egyszer nem mertem szóba hozni. Aztán mikor oda mentünk legközelebb rokonlátogatásra én közöltem, hogy nem megyek, mire egyszerűen magukkal rángattak, mennem kellett, ráadásul még utasítottak is, hogy viselkedjem rendesen. Innentől kezdve tudtam, hogy semmi esélyem. Aztán már voltam vagy 25 éves, mikor felmerült az öreg neve, otthon beszélgettek, én meg beszóltam, hogy annyira azért nem volt jó ember. És akkor tudtam meg, hogy anyu elmonta akkor este apunak, de megbeszélték, hogy nem szólnak semmit, mert maga az aktus nem történt meg ("csak" fogdosott, benyúlt a hüvelybe, stb :(( ) És nem is tudták eldönteni, hogy igazat mondok-e.
Most erre mit mondjak? Egy felnőttnek szerintem 2 kérdésből tudni kell, hogy egy ekkora gyerek igazat mond-e. Eleve nem is tudtam semmit a szexről, hogy találhattam volna ki?? Ráadásul így utólag már jobban összeáll bennem a kép, én mindig panaszkodtam, hogy összenyálaz ha puszit ad, de ezért is lehurrogtak. Pedig csak nem tudtam mi az a nyelves csók :((
Egyébként egészen addig sosem hoztam szóba, egyszerűen nem bírtam, nem mertem.
De azóta már elmondtam a férjemnek, meg úgy gondolom, hogy elmondom ilyen fórumokon is, hogy tanulhassanak belőle a szülők. Biztos van olyan gyerek aki kitalál ilyesmit, de ezt a szülő ki tudja deríteni, ha más nem, vigye el pszichológushoz, majd ő kideríti. De ne hagyja annyiban! Nem véletlenül mondják, hogy a nemi erőszakok nagy részénél az áldozat ismeri az elkövetőt. Kívültre ő is egy rendes 70 éves bácsi volt, akiről a kutya nem feltételezte volna. :((
Tisztellek azért, hogy meg tudtál bocsájtani, mert amit tett veled (az egyéniséged teljes elnyomása, sőt földbe döngölése)az az én szememben eléggé megbocsájthatatlanul hangzik. Nem vagyok egy érzelgős fajta,de amikor azt olvastam, hogy 27 éves korodban már bátrabb voltál, és meg mertél mondani neki valamit..., na, ettől padlót fogtam.
Kivánom neked, hogy lélekben mindig legyél szabad!!!
Egyébként én is szivesen megosztanék veletek bármit, de semmi gyerekkori lelki sérülésre nem emlékszem. (csak jó dolgokat tudnék mesélni)
és nem esett nehezedre elmondani?
Engem kb.26-27 éves koromig gyötört, mert nem tudtam senkinek elmondani.
köszi, hogy rám gondoltál...
nekem is nagyon nehéz gyerekkorom volt.Egyet megosztok most veletek.Ami ma már nem de nagyon sok ideig rabja voltam, anyukám, aki azt hitte, hiszi mai napig, hogy ő mindent jobban megtud tenni mint én.Konkrét pl. Orvoshoz kellett mennem. 27éves voltam már. Mivel már bátrabb voltam, eltudtam mondani, hogy az orvossal én szeretnék beszélni. Viszont amikor oda értünk mégis ő beszél és én mint egy hülyegyerek hallgattam, mert nem hagyott szóhoz jutni. Rengeteg megalaztatásba volt részem miatta.És folytathatnám.De egy nap a lábamra álltam, párom és még sok más seg1tséggel és legközelebb amikor az orvoshoz mentem, bizonyos cisztával a barátommal mentem.És neki nem szóltam.....ma már sokat gyógyultam.Sokáig feszültség volt bennem amikor otthon voltam, amikor együtt voltam vele, de ma már szabadon, vállalom önmagamat és nem veszem szívre hozzáállását.Elárulom hogyan sikerült..MEGBOCSÁJTOTTAM NEKI!!! és ez szabaddá tett.
Te jó ég! Ha nekem valaki hozzáérne ÚGY a gyerekeimhez, akár rokon, akár nem, kitekerném a nyakát!!!
Azért az jó, h túl tudtad tenni Magad valamennyire rajta!
További ajánlott fórumok:
- Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban? - És mi lett belőled?
- Szellemekkel kapcsolatos gyerekkori élményetek volt már?
- Mai gyerekek kontra mi gyerekkorunk
- A gyerekkori elhanyagolás hatásai, mit gondoltok erről?
- Egy fiatal nő kezdeményezheti a tegeződést egy idősebb férfi felé, akit gyerekkora óta ismer,de már ciki a csókolom?
- Zenék, amiket elsőként hallottál gyerekkorodban...