Gyerekeink külföldön dolgoznak..lesz-e visszafelé is út? Ki és hogy érzi? (beszélgetős fórum)
Bizony igazad van!
Mi még "hazát kerestünk", amikor pár európai nemzet már templomokat épített (azaz fixen letelepedett)és már városaik is voltak.
Ha meg baj volt, behoztuk a svábokat dolgozni. (Ha nem volt nagyobb baj, vagy ha még csak készülődött valami, akkor kiraktuk "az idegeneket".)
Magyar önérzet az persze van.
Különben meg épp ma láttam, Németországban piszok magas az adó és a járulék, a gyermek nélküliek jövedelmét nézve.
Náluk ezért lényeges elem a gyerekek számától függő ilyen-olyan adómérséklés, mint állami segítség.
Nem tudom igazán, utána se nagyon lehet nézni, mert eleve a minimálbér fogalmát csak nem olyan régen vezették be.
Én 2000-ben német cégnél dolgoztam betanított munkán, de simán kivittek tolmácsolni, amikor kollégák tanultak be új munkákat. (A sori fizetésemért tolmácsoltam, haha.)
Megnézném, mennyi lehetett annak a nőnek a bére, aki kicsit sérült volt, emiatt csökkentett munkaidőben dolgozott, de a munkája kb. a mi itteni munkánkhoz hasonló volt. Akkor még márka volt ott is a fizetőeszköz, csak kb. két évvel később vezették be az eurót.
Az a szomorú, hogy egyetértek veled.
Az én gondom az, hogy a fiatalok beletojnak általában. És igen, éppen ők fognak itt élni, vagy elmenni. Sokan félnek, és mindent lenyelnek. :((
Szerintem ez sok sok generáció óta megy. Vannak lázongó nemzetek, meg vannak vándorlók. A magyarok vándorolnak. Ők mindig a tutiba akarnak beülni, a más működő készet akarják, élvezni a jót, fölözni a hasznot. akár kicsik, akár nagyok.
Nagyon kevesen mondják azt, hogy ott egye meg a fene, megteremtem magamnak, alakítom a környezetem, kijárom, változtatok.
Nem itt azt mondják, nem én, minek, máshol jobb, stb... De ott is azért jó csak, mert már mások kijárták, változtattak, stb.
Jellemzően most pl azt aki itthon marad, és akar valamit tenni, azt hülyének nézik. itt nem jó menni kell, bezzeg máshol... De ha mindenki mindenhol ezt gondolná, akkor a máshol se létezne... az ember csak ember mindenütt.
De sokan nem, és ők elmennek, mikor döntünk a jövőről...:((
Az idősek, mert a fiatalok letojják.
Na de hát mi nem akarunk jóléti államot. Nekünk összeszerelő minimálbéres, munkaalapú társadalom kell! :(((
A többiek elmehetnek...
De nekem nem biztos, mert kertes házat kellene fenntartanom.
Én már bárhol csak egy olcsó fenntartású lakáskára vágyom.
Hahaha!
A komondornak is sokkal jobb sorsa lehetne! ;)
Én sem, ezért is vehettem volna komolyabban.
Rám ragadt gyerekként, ez nem kicsi dolog, így belegondolva. Nem kellett megbirkóznom a tanulásával, csak jött.
Persze volt más tényező is...
Nem tudom, mi volt a bajom a némettel, sokáig mintha nem is lett volna nyelvtudásom, nem használtam.
Nekem valahogy nem jutott eszembe, hogy 89-90-ben eladjam a lakásom és kimenjek családostul. Persze akkor még az Internet sem létezett gyakorlatilag, sokkal nehezebb lett volna bármit is keresni vagy megszervezni.
Persze akkor a fiam sem születhetett volna meg.
Az én ismerőseim nem minimálbérből élnek, és 2 gyerek mellett sokat utaznak. mindenük megvan. Kisvárosban bérelnek házat.
De a határátkelő blogról tudom, hogy minimálbérből is egészen jól meg tudnak sokan élni. Még takarékoskodni is tudnak.
Itthon is tudnának?...
A német minimálbérből így marad kb. 500 Euro, a szűkebb megélhetésen felül, ebből kell minden egyebet fizetni.
A magyar átlagkereset kb, 250 Euro, és még nem laktunk, nem ettünk.
Azt persze nem tudom, reálisan mennyi a kereset egy magyar munkavállaló számára. Fordítottam már bérelszámolásokat, de nem jegyeztem meg az adatokat.
És milyenek a megélhetési költségek?
Húsz évvel ezelőtt Németországban kb. az 5 euro alatti összeg számított "aprópénznek", amit még könnyen kiad az ember. (Kávé utcán át, újság, ilyesmi.)
Nézegetem a mostani statisztikákat, a havi jövedelem 32,5%-a megy a lakhatásra, 15 + 15% élelemre és közlekedésre.
Ez azért nagyon elszomorító ám!
Lehet megkövezni, de ott a haza, ahol a jólét!
Ott kell élni, ahol hagyják az embereket boldogulni. Ez nem az a hely, sajnos...
De még lehet! :)