Gonoszságaim (beszélgetős fórum)

nem a jegykiadó volt az összekeverő, hanem egy jegyvásárló.

:)

Valszeg igencsak kerülte a veled való kommunikációt:))) bármennyire is ez lett volna a dolga...lehet, hogy máshova vágyott, nem dolgozni...

előfordul ilyesmi

ma legszívesebben lerúgtam volna egy nő fejét, mikor a MÁV jegykiadó ablakát összetévesztette az ŐSZIKE Idősotthon délutáni tracsspartijával.

Bocs, gonosz vagyok.

Minden gonoszkodónak ajánlom ezt az imát Assisi Szent Ferenctől, napi 2x reggel és este:

Uram, tégy engem békéd eszközévé.

Hadd vigyem a szeretetet,

ahol a gyűlölet uralkodik,

a megbocsátást oda,

ahol a vétek él.

Hogy egyességre hozzam azokat,

akik széthúzásban élnek,

s az igazságot vigyem oda,

ahol a tévely az úr.

Hadd vigyem a hitet,

hogy szétoszlassam a sötétséget,

s az örömöt vigyem oda,

ahol szenvedés az élet.

Igaz ehhez a férfi is kellett, de én erre nem lennék büszke. Ilyenkor nem tudom a kárörvendő fél belegondol abba, ha ő eltudta venni a másiktól férjét, kedvesét...

esetleg ha egy következő nő tőle veszi el,akkor is olyan nagy dicsőségnek tarja az ilyen tettet?

Védelmére legyen mondva , bevállalja (gonosz)

Szijjasztok! Én egy 18 éves lány vagyok és iszonyat nagy bajban/kérdésben vagyok. A gondom a következő: Van/ volt egy barátom 1,5 éve, akit iszonyatosan szeretek. Tudjátok, ő az a bizonyos "első szerelem". Eddig minden nagyon szép és jó, csakhogy én régebben elég kicsapongó életet éltem. A barátom is nagyon szeret engem, ez 100000%, de elkövetett egy nagyon-nagyon nagy hibát. Összejárt az úgynevezett legjobb barátnőmmel csak azért, hogy a barátnőm minden apró kis lépésemről beszámoljon neki. Mondanom sem kell, hogy dumált neki minden hülyeséget rólam, csakhogy teljes mértékig az övé legyen. A szakítás nem jött össze a kis k***nak, de elég csúnyán lebuktak. Szóval arra lennék kíváncsi, hogy szerintetek ez mennnyire megbocsájtható. Abban tuti biztos vok, h engem szeret és én kellek neki, meg hogy a "barátnőm " csak egy eszköz volt, de azon is elgondolkodtam, hogy fordított esetben mi lett volna (sztem megölt volna). Aki vt már ilyen vagy ehhez hasonló cipőben, legyen szíves segíteni, mert nagyon tanácstalan vok. A barátommal azóta "kibékültem", de mondanom sem kell, h semmi sem olyan mint régen... :( Légyszi segítsetek ha tudtok. Nem garantálom, hogy visszatalálok még ide, de az email címem: tamaraa27@freemail.hu

Előre is nagyon szépen köszönöm!!!!!!!

Ahogy olvastam a topicokat, rájöttem, hogy én nem is gonoszkodtam még életemben, pedig rám szokták azt mondani, hogy de kis gonoszka vagyok.

Az első szerelmem, tíz ével ezelőtt, szakított velem és akkor küldtem neki egy levelet egy ismeretlen lánytól, mert tudtam, hogy utána fel fog engem hívni, hogy megkérdezze, én küldtem-e a levelet. Fel is hívott, de nem értem el vele semmit. Aztán még küldtem neki másik hármat. Szerelmes voltam, nem tudtam mit csinálok. :)

De még gondolkozom a többi gonoszságaimon, ha vannak. Azért jó lenne ha lenne, mert nem akarok jó kislány lenni.

Nagyon egyértek Veled! Én is átestem hasonló dolgokon. El sem tudtam volna képzelni azokat a dolgokat, amiket most csinálok és átélek, hogy velem megtörténhetnek. Az egysíkú, rugalmatlan gondolkodásom hirtelen átváltozott nyitottsággá mindenre és mindenkire. Sőt már unalmasnak találom, ha nem történik valami, ami nem általános.

A pasizás? Hát nem könnyű.De a csajozás sem. Egyre jobban azt látom, hogy mindenkinek van egy kifelé mutatott énje és egy befelé élt. Csak idő kérdése, hogy mikor tőr fel az emberből az elfolytott énje. Ki kell élnünk a vágyainkat, hisz azért vagyunk a Földön, hogy tanuljunk és boldogok legyünk. Csak hát az első lépés! Nos hát az nehéz!

Amióta az eszemet tudom, nagyon szigorúan kezelem a megcsalás témát, nekem onnantól végleg becsapódik egy ajtó és nincs visszaút. Az exem csajozásait is elviseltem több, mint egy évig. Akkor fordultam 180 fokot, amikor biztos voltam benne, hogy megcsalt. Hiába könyörgött, sőt, még azt a sok éven át kínzó, beteljesületlen vágyamat is, a közös gyermeket is vállalta volna, csak bocsássak meg neki, de hiába, már nem volt visszaút, pedig visszafordíthattam volna a dolgokat.

Nem tudtam elképzelni, hogy egy nem független, foglalt pasival bármilyen közelebbi dolgom legyen. Az összes foglalt, szeretőt, alkalmi szexet kereső pasit durván elhajtottam és bár nem mondtam ki, de a szívem mélyén elítéltem őket. Aztán jött a mostani pasim, akivel barátságnak indult a dolog, semmi mást nem akartam tőle. És basszus... szeretője lettem. Én akartam így, én húztam be Őt az ágyamba. Tudta, hogyan viszonyulok a foglalt pasikhoz és ennek megfelelően viselkedett, a legkisebb jelét sem mutatta, hogy mint nő érdeklem, csak később mondta el, hogy valójában Ő is akarta a dolgot. Elmondta, hogy közte és a barátnője közt már rég nincs szex, úgy élnek, mint két testvér, lehet ez is befolyásolt.

Sokat tanultam ebből, magamról. Méghozzá azt, hogy hiába ragaszkodom foggal-körömmel, megszállottan az elveimhez, bármikor előfordulhat, hogy azokkal ellentétesen cselekszem. Azóta már nem ítélkezem senki felett, mert bármikor adódhat egy ilyen, vagy hasonló helyzet bárki életében.

..és érdekes, hogy most, bár nem ítélem el, de butácskának, bizonyos téren tapasztalatlannak, fafejűnek, földhözragadtnak gondolom azokat, akik azt mondják, hogy á, ők soha... mások felet ítélkeznek, lelki pofonokat osztogatnak - mint valami patyolat tiszta félistenek - tökmindegy, hogy mi miatt. Ezt sem kellene tennem, mert senki nem tehet arról, hogy még nem csöppent bele egy "szokatlan" helyzetbe, azért el sem tudja képzelni hogyan éli meg a másik.

saját magammal szemben REMEK módszereket fejlesztettem tökélyre.....

másokkal szemben viszont nem esik jól a gonoszság, ...hmmm....ez már mazochizmus lenne???? lehet hogy az. :(

Gonoszsagaim? Legyek oszinte?

Mikor karateztam az edzo volt a baratom. Fiatal srac volt. Nem volt koztunk csoknal tobb... De imadott...(?) Csak jatszottam vele... Az ujjam kore csavartam elveztem, hogy tetszek, 18 eves voltam es meg egy komoly gondolatom sem volt. :) Mikor meguntam a rajongasat dobtam. Lett egy masik baratnoje a karatecsoportban... Nem birtam elviselni... A csaj mondta, hogy allandoan rolam beszel, engedjem mar el... hagyjam meg neki, en szebb vagyok konnyebben talalok mast... Nem erdekelt a csaj. Visszaszereztem a pasit... egy hetre... aztan megint dobtam. Gonoszkodtam vele. Par eve talalkoztunk. Nos, van egy kifia... Es azt mondta nekem boldog, de barmikor elhagyja oket ertem...(!) Ki erti a pasikat? Pedig meg akkor szex sem volt koztunk. Tehat errol az oldalamrol, nem is ismer... :)

Az én gonoszságom a barátnőimmel kapcsolatban az, hogy igyekszem megfelelő távolságot tartani tőlük. Nem hagyom, hogy életem túlnyomó részeivé váljanak.

És ez idegesíti őket.

Mindenki követ el hibát, hibákat. Ítélkezni más felett nem lehet, mert nem lehet tudni.

Az ilyen esetben meg kettőn áll a vásár.

Én is voltam ilyen cipőben: az a nő, akit anno barátnőmnek neveztem, lefeküdt azzal, akit akkor a legjobban szerettem. De én még bocsánatkérést sem hallottam (aztán más okból meg én voltam a szemét, aljas) tőle...igaz nem is vártam, mert már ismertem. Engem is bánt a mai napig, de már nevetek rajta és köszönetet is mondtam neki...messziről.:))

Neked megbocsájtottak, lépj túl rajta!