Gondolatokkal, megerősítésekkel valóban befolyásolható a saját hozzáállásunk, összpontosításunk, a tevékenységünk intenzitása, stb? (beszélgetős fórum)

Ez egy buddhista tanítás, de tényleg így van.

Gondolj csak bele, mi történik egy női osztályban (én varrónőnek tanultam eredetileg), vagy olyan munkahelyen, ahol javarészt nők vannak. Hogy mennyire gonoszak tudnak lenni a nők egymással. ;)

Sokkal kritikusabbak, és sok a fúrás.

Ellentétben egy férfi közösségben ilyesmi nem nagyon fordul elő. ;) Most informatikában vagyok, nincsenek is ilyen gondok, mert csak férfiakkal dolgozom. Szerintem ez eléggé meggyőző érv.

Nem véletlen az a mondás sem, hogy minden sikeres férfi mögött egy okos nő áll... Ez tényleg így van, a nők tisztánlátása sokkal erősebb.

A férfiak sokkal együttérzőbbek, és most nem a dédelgetést értem, ezek már anyai ösztönök.

A nők sokkal rafináltabbak is. ;)

Gondolom, szerelmi ügyekre gondolhatsz. Ez azért van, mert mi teherbe eshetünk, hiába fogamzásgátlás, ez beleivódott az ösztöneinkbe. Ezért van az, hogy sokkal inkább ragaszkodunk egy partnerhez, mint a férfiak. A férfiak könnyebben mennek bele egyéjszakás kalandokba emiatt, érzelmek nélkül. De ennek ez az oka, és ettől még az állítás igaz.

Amúgy sokszor látom, hogy a férfiak nem látnak el az orruk hegyéig sem, ha rafinált egy nő. :D

A páromnak pl. írt az exe egyszer, nem sokkal azután, hogy összejöttünk, hogy hogy van, mizujs vele, képzelje el, ő épp szingli, de összefuthatnának csak úgy. A párom mondta nekem, meg azt is, hogy milyen kedves az exe, hogy "csak úgy" érdeklődik, hogy mi van vele, és nekem kellett elmagyarázni, hogy nem véletlen az a félmondat az sms-ben, hogy ő épp szingli.... A férfiak rafinált nőknél nem látnak át a szitán. Pedig okos a párom. De ha ő azt írná az exének, hogy épp szingli vagyok, veled mizujs, az nála annyit jelentene, hogy mizujs. :D Amit mi mondunk, az mindig többet jelent annál, ami a szavakban áll. ;)

"A nő a bölcsességet testesíti meg, a férfi pedig az együttérzést."

Én pont fordítva gondolnám...Vagyis...Nem úgy értve,hogy a nők buták,a férfiak érzéketlenek,hanem inkább a hangsúly szempontjából értem.Te miért látod így?

"Máshogy működünk, de a férfiaknak úgyanúgy meg vannak a saját problémáik, mint a nőknek."

Meg,de valahogy...racionálisabbak tudnak lenni és ez sokszor nekem annyira kegyetlennek hat.Mintha...nem is lennének érzéseik.Persze gondolom ez nem így van,de mégis...hát,nem tudom elmondani.Ha érted,hogy mire gondolok.

Se nem nehezebb, se nem könnyebb. Egyszerűen csak mások a férfiak, mint a nők...

A nő a bölcsességet testesíti meg, a férfi pedig az együttérzést. Máshogy működünk, de a férfiaknak úgyanúgy meg vannak a saját problémáik, mint a nőknek.

Ez is nagyon érdekesen hangzik. Szerintem a lényeg, hogy az ember ne kavarja a sok vallást, filozófiát össze-vissza, mert abból lesz a nagy zavarodottság. Sok ilyet látok, elég ijesztő számomra, amikor van Isten, Jézus, Szentlélek, reinkarnáció, karma, angyalok, istennők, szentek, buddhák, rózsafüzér, mala, mantra és imádság. Gigantikus zűrzavar, és ők hiszik magukat a legbölcsebbeknek. :S

Ezért volt szimpi nekem a buddhizmus, mert itt azt tanuljuk, ahogy a dolgok vannak, és minden tapasztalásra épül, nem pedig ezo-mizé könyvek gigantikus halmazára.

Viszont a különböző pszioterápiai, önismereti módszereket a mai napig nagyon hasznosnak tartom, a lámánk azt mondta, hogy a buddhizmus ott kezdődik, ahol a pszihoterápia véget ér. Nekem 5 év után egyre kevesebbet tud már adni a terapeutám, a buddhizmus viszont egyre többet. De kellett néhány év önismeret, hogy helyrerázódjanak bennem a dolgok, rendkívül hasznos volt. Sok buddhistát is elküldenék szívem szerint, olyan zavarodottak... Egy jó terapueta pikk-pakk helyre tudná tenni őket, és utána sokkal gyorsabban fejlődnének a meditáció által is. Nagyon gyors fejlődést lehet vele elérni, de egy idő után már többre van szüksége az embernek szerintem.

Köszi a választ!

Az advaita védantát így lehet megfogalmazni _röviden_:

"A védánta a hat ortodox hindu iskola egyike, és a klasszikus hindu filozófia kialakulásával egy idõben keletkezett. Ennek egyik ága az advaita, melynek tanításának foglalata a Cshándógja-upanisadban található híres kijelentés: "te Az vagy". Ez nem jelent mást, mint hogy a személyes lélek (Átman vagy Önvaló) és az egyetemes lélek (Brahman vagy Abszolút) nem különbözik egymástól."

Gyémánt út. :) Szeretem. A lényege, hogy minden lény javára váljunk. Klassz dolog, nem? :) A másik, hogy mivel Lama Ole Nydahl hozta be Európába, nagyon picit átalakult, és így a napi meditációt lehet igazítani munka mellé, plusz nem kell szerzetesnek vonulnod. :) De amúgy mindent megtartott a buddhizmusból. Jövő héten lesz Becskén tábor, jön 17. Karmapa is. :)

És mi ez az advaita filózófia?

Köszi!

Nos, az angyalkás részek valahogy nem jönnek be. Hozzám is az egyhegyűség az, ami nagyon közel áll.

Én az advaita filozófiát követem.

Egyébként a buddhizmus melyik irányzatát követed? Konkrétan az hova sorolható teista/ateista besorolást tekintve? :)

[link]

Ha ezt végigolvasod, le a kalappal. :)

Ez meg a napló volt hozzá: [link]

De ha konkrétan van kérdésed, írhatsz privit is. :)

Csak akkor írok rá választ, ha tuti tudom, sokszor azt írom meg, hogy ki tud segíteni, mert én nem mindig. :)

Amúgy már nem angyalkázok meg ilyesmi, mert szétforgácsolt a sok ezomizé hókuszpókusz, a buddhizmus egyhegyűsége sokat segített, ebben mindent megtaláltam. De azért remélem, találsz benne hasznosat. :)

Hát hogy lennék rendben magammal? :D 27 éves vagyok csak, és nem meditálok még huszon-harmincéve. :D 5 év önismereti hátterem van, és 2 éve meditálok. Ez annyira nem sok. :) Butaság lenne azt gondolnom, hogy már teljesen rendben vagyok. Ha így lenne, akkor már buddha lennék, de legalábbis ego-nélküli. :) De ebből a hsz-edből azért arra következtetek, hogy csak félreértettelek. :)

A pozitív gondolkozzással meg már elég sokra mentem, és nem csak én, hanem akiknek tanítottam, nekik is. :) Nagyon sokáig volt itt egy önbizalom-növelő fórumom, rengetegen követték. :) Csak aztán magánéleti okok miatt nem maradt rá időm, és így abbamaradt, mert senki sem vezette helyettem. Nézd meg, ha gondolod, még én írtam ki 2009-ben. :)

Igen, a szép vagyok egyszerű példa, és én is egyszerű példaként illusztráltam, hogy még ezért is tenni kell. Még aki szépnek születik, annak is oda kell magára figyelnie.

Szerintem te keresed a kákán a csomót. ;)

Belül minden rendben? Hát ilyen embert még nem sokat láttam. :D Egy-két kivétellel, akik tizen-huszonéve meditálnak, amúgy ebben igazad van. Dualista látásmódunk eredménye a folytonos jó és rossz keresgélése. ;)

Ha nem tudod növelni az önbizalmad, akkor max. stagnál, és akkor maradsz, ahol vagy.

De egyetértek abban veled, hogy felesleges önmagunk hibáztatása, stb., csak viszi az energiát feleslegesen.

És bár a testünk nem mi vagyunk, azért nagyon fontos, hogy rendben legyen, mert ha nincs, akkor nincs elég energiánk se megvalósítani a dolgokat. Normális étrend és sport kell ahhoz, hogy sok energiánk legyen, hogy meg tudjuk valósítani a dolgokat. Betegen sokkal nehezebb.

”szep vagyok” ez egy egyszeru pelda..

szerintem nem arra kell koncentralni, h a testunk megvaltozzon, vagy a tobbi kulso dolog, a vilag stb. hanem jo velemennyel legyunk magunkrol, akkor is ha nem vagyunk tokeletesek. ha hibazunk, akkor se kezdjunk magunknak szemrehanyast tenni. mert ez csak csokkenti az onbizalmat. s ha az ember szarnak erzi magat, akkor nem lesz kepes valtoztatni a dolgokon. ha belul minden rendben, erosnek erzed magad, akkor megvan az energiad, h cselekedj stb. a kulso dolgokert, igen, tenni kell: izmos test, sikeres karrier. de eloszor hidd el, hogy jo vagy. a lenyeg, hogy ha novelni nem tudod az onbizalmad, akkor legalabb ne csokkentsd, ne a hiabiddal foglalkozz. jot vagy semmit.

Igen, ez igaz, csak nem árt tenni is érte. Pl. hiába mondogatod, hogy szép vagyok, ha nem adod meg magadnak az időt, hogy ápolt légy, hogy odafigyelj, mit eszel, hogy mozogj, stb. Szóval muszáj nem csak gondolkozni, hanem csinálni. Szerintem a "csinálással" többre megyünk. :)

Ezért én szoktam csinálni egy célmondatot, pl. nagyon szép, arányos, izmos testem van, és csodásan érzem magamat a bőrömben. Plusz összeszedem, mit teszek érte. Pl. normálisan étkezem, heti 2x rúdtáncra megyek, kialszom magamat, meditálok mindennap stb. Így sokkal könnyebb. A csodára nem érdemes várni azért. :) Ha sok mindent megteszel, a csoda is jön magától. ;)

Amúgy sok ezoterikus vakítás van, a titok se működik csak úgy, ha ezermilliónyi blokk van egy kívánság mögött. Egyébként a vonzás törvénye igaz, csak nem mindig vagy elég magad, hogy olyan nagyon könnyű lenne kicserélni a gondolatainkat. Mutasson nekem valaki olyan embert, akinek csak úgy megy...

Amúgy a gondolatok teremtő erejében abszolút hiszek, buddhista vagyok. Szóval saját szavunkkal, gondolatainkkal, és tettünkkel teremtjük karmánkat minden pillanatban. Ezért kell odafigyelni rá. :)

ezt minden ember csinalja anelkul h tudna rola. mondogatunk magunknak dolgokat. tobbszor ugyanarra gondolunk. csak nem mindegy h jora vagy rosszra.

lasd magad szepnek. ugyesnek. kepzeld azt h olyan vagy amilyen lenni akarsz stb. soha ne engedd h a gondolataid negativak legyenek. ne szidd magad stb.

en tapasztaltam.

Lehet, de azért ez nem ilyen egyszerű. Pozitív megerősítésekkel nagyon jó lehet dolgozni, ami valóban kihat az életedre.

Egy példa, amikor nem működik:

pl. egész életedben azt hallgattad, hogy minden munkahely borzalom, és arra van, hogy megélj, és kész, nem kell vele foglalkozni, milyen, a lényeg, hogy legyen, hogy ne halj éhen.

Ha mélyen, tudatalatt ez ívódott beléd, akkor amíg erre nem történik oldás, akkor addig hiába mondogatod, hogy "szuper munkahelyen dolgozom" stb. Ez olyan, hogy ha egy pohár tele van szutyokkal, nincs is hely, ahová beletölthetnéd a jót. Ezért előbb helyet kell csinálni, tehát ki kell törölni a tudatalattiból a rosszat, hogy a jót be lehessen programozni.

Nekem pl. pont ezzel volt gondom, de mára megoldódott, nekem a kinez oldás segített, de sok módszer van rá.

Ha pl. gazdag szülők gyermeke vagy, akkor természetes számodra a bőség, és ezt segítő pozitív mondatokkal még gazdagabb leszel. Ha szegénységben nősz fel, akkor jól jön az oldás. Ha boldog párkapcsolatok vettek körül, akkor pozitívan állsz hozzá. De ha azt hallgattad egész életedben, vagy egy csalódás miatt elkezded mondogatni, hogy minden férfi szemét, és jól beprogramozod a tudatalattidba, akkor szintén jó egy oldás, hogy legyen hova pozitívat programozni.

De ha valamivel nincs problémád, (vagy már megtörtént az üresedés) és ezt a semleges vagy jó dolgot erősítgeted naponta, akkor tényleg hat. :)

Ez valahol a pozitív gondolkozás lényege is. Nem az, hogy úgy teszünk, mintha nem lenne rossz, hanem mindenben keressük a jót, és pozitívan állunk a dolgokhoz.

A viselkedésedben is természetesen megnyilvánulhat. Pl. ha állandóan panaszkodsz, vagy pletykálsz, akkor el lehet dönteni mindenféle oldás nélkül is, hogy nem teszed holnaptól, és helyette azt mondod, hogy ezentúl csak jó dolgokról beszélsz. Amikor elkezdenél panaszkodni, akkor pedig becsukod a szádat. ;) Nyilván mondjuk egy ilyen példát a környezeted is észrevesz.

Engem az érdekelne, hogy pszichológiailag is alátámasztható-e az, hogy ha valamit hosszabb időn át, naponta több alkalommal elismételünk, beleélve magunkat, az kihat a tudatalattira, aminek a hatása a viselkedésünkben is megnyilvánul.

Vagy ez csak ezoterikus vakítás?

(Most nem olyan szélsőségekbe gondolkozzunk, hogy "Tudok repülni." mondatot ismételgetem, és azt várom, hogy végül emberként képes vagyok elemelkedni a földtől...)

Vannak esetleg személyes tapasztalataitok?