Gondolataim az abortuszról (beszélgetős fórum)

Az számít, hogy te miben hiszel. :)

Amúgy szerintem is jel volt!

Köszönöm!

Kérdésedre válaszolva, igen biztos vagyok benne, hogy ő jött hozzánk!

2 hét múlva visszarendelt a doktornő megnézni van-e gyógyszer nélkül peteérésem. Akkor azt mondta 2 nap múlva bújjunk össze. Megkérdeztem, hogy a kislánynak megvolt-e már a megszakítás. Nem értette miért kérdezem, de mondta, hogy aznap reggel igen.

Már tudtam,hogy babát várok, a 8 hétben voltam, amikor a helyi lapban a címoldalon fotóval a kiscsaj meg a palija vigyorogtak rám, a sztori az volt hogy a csávó tanyáját elárverezték és a lovukat, akinek a neve BABA volt, ezért a melóhelyemtől 150 méterre, egy nagy füves területen kötötték ki, mivel nem tudták hova tenni. ( a kiscsajék panellakásába nem fért be)erről cikkezett a lap, hogy találjanak helyet a pacinak, a Babának.

Készen voltam, szerintem ez elég erőteljesen durva jel volt a sorstól.

Persze lehet akkor már agyamra ment a gyerektelenség:)

de akkor is...

Minden jó, ha a vége jó. Gratulálok a kislányodhoz.

Azt megkérdezhetem, hogy Te úgy gondolod, hogy az abortuszon "átesett" lélek kopogtatott be hozzátok? :)

Legyen szép napod!

"Giondolok itt a "Hú, de jó, nemsokára kikaparnak" típusú beszólásokra."

Nem értelek. Tényleg adnál a kezébe egy újszülöttet, hogy felnevelje, az ilyen hozzáállású kismamának?

Köszönöm!:)

Szóval, ha esetleg nem érződne ki teljesen, (mert kissé hosszúra sikerült, de a sztori szempontjából muszáj volt ilyen hosszan leírnom az én utamat)az én állásfoglalásom az, hogy igenis sajnos van olyan élethelyzet, amikor az abortusz a jobbik megoldás.

Mondom ezt úgy, hogy sokáig azt gondoltam, minden nő gyilkos aki ezt teszi.

De minden változik, én is változtam.

Persze minden szubjektív, nézőpont kérdése, de a kívülállók gyakran sokszor máshogy látják egy család helyzetét, persze okoskodnak is...mondják, hogy pedig megtarthatná.

Természetesen a hobbiból kapartatni járók, na ők más tészta.Remélem megkapják a jussukat majd az élettől később.Mert aki egyszer esetleg kétszer megjárta, nemkívánt terhességgel végződött, és van lelke, azt biztos megviseli, és tenni fog ellene, hogy ne történjen meg máskor.

Az ezoterikus gondolatoknál kirázott a hideg.

2008 szeptembere óta én is hiszem hogy a lélek választja ki a szülőt magának, és bizony előfordul, hogy rosszul választ és vissza kell fordulnia, de ezután majd jobban választ, ez az ő okulása...

2 év elkeseredett próbálkozás, hiábavaló várakozás, gyógyszeres kezelés, injekciók, petevezető-átfújás, inszeminációk után besokalltam és orvost váltottam.A diganózis nem volt súlyos, mindössze egy kis peteérési problémám volt, cisztásodó tüszőkkel, állítólag ez tök gyakori, na persze ez nem vigasztalt.

Sokat jártam a női klinikára a kezelésekre, utáltam az egészet, gyűlöltem a világot, de leginkább az összes szembejövő pocakos nőt, de a legjobban azokat akiknek nem kellett a gyerekük, az inszeminációkon a mellettem lévő ágyakon abortuszra váró nőket.

A sok csalódás megkeserített.Nagyon-nagyon irigy és haragos, magábaforduló, dühöngő ember lettem. Nem is csodálom, hogy nem kellettem mint anya egy Földre születni vágyó léleknek sem...

Az új dokinőmre vártam akkor 2008 szeptember 12-én a klinika folyosóján. Együtt egy negyvenes anyával és annak 16 éves tini lányával aki teherbe esett. Beszélgetni kezdtünk a szimpatikus anyával, miután megtudta mi a problémám, vonakodva mesélte el, hogy ők bizony épp abortuszra akarnak bejelentkezni.A kislány (mert az volt 16 éve ellenére), kissé szégyenteljes arccal állapította meg hogy a világ igazságtalan...Pufók volt és nagydarab, piercingekkel teli, a haja összevissza nyírva, háromszínűre festve...hát nem a lányos anyák álma:)

Mondanom se kell, annyi pénzük se volt hogy neki és a 2 másik tesójának (az egyik 2 éves ) jusson, a csávója meg egy csavargó drogos volt.

Sajnáltam. Őt is, az anyját is, de legeslegjobban bébit is.

Egyértelmű volt, hogy az lesz a legjobb mindenkinek, ha ő most visszafordul.

Először történt meg hosszú idő óta, hogy nem éreztem a lelkemben gyűlöletet és irigységet, pusztán együttérzés volt és sajnálat. Magam is megdöbbentem magamon.

Azt gondoltam, ha ez a kis ember nemsokára visszafordul, az új útjára jöhetne hozzám.

Hívtam őt és biztosítottam hogy mi nagyon várjuk.

Tele lett a szívem szeretettel.

Ezután zsibbadtan mentem be a rendelőbe. A doktornő nagyon jó fej volt, szünetet javasolt a peteérés-serkentő gyógyszerben és azt mondta, egy hónap múlva a következő menseskor hívjam és elkezdjük a stimulálást egy utolsó inszeminációra, aztán lombikprogramra ír ki.

Amikor hazaértem, azt mondtam a férjemnek, ma egy sorsdöntő találkozásom volt, hamarosan jönni fog a bébink!Elmeséltem neki, és csak hümmögött.

Október 13-án pozitívat teszteltem. Teljesen spontán mindenféle hormonális és egyéb segítség nélkül, egészséges és boldog lélekkel megcsináltuk!

Már azelőtt tudtam hogy terhes vagyok hogy meg kellett volna jönnie, és egy percig sem kételkedtem hogy bármi baj lesz. Tökéletes terhesség után 2009 júniusában megszületett a kislányunk, aki elképesztően nyugodt és kiegyensúlyozott baba.

A szemében ott az öreg utazók bölcsessége.

Valahol itt a fórumon valaki azt írta, minden okkal történik. Nem lehetett egyszerű neked 16 évesen meghozni ezt a fájó döntést.

Nem biztos, hogy büntetésként kell megélni a babák elvesztését. De mindennél nagyobb ajándék a kislányod. :) Gratulálok!

Igazad van. Nagyon tetszik a hozzászólásod.

Hát igen. Van "az a nő", akit piszkosul pofon lehetne vágni a hozzáállása miatt. Giondolok itt a "Hú, de jó, nemsokára kikaparnak" típusú beszólásokra.

Kedves Titánia!

Megkönnyeztem a cikked. Nagyon "tetszett" már ha ilyen esetben lehet élni ezzel a kifejezéssel. Elolvastam pár hozzászólást is. Sok minden böki a csőröm a témával kapcsolatban, de csak egyet említenék ami nagyon zavar. Mint olvashattuk és tudjuk is, sajnos rengeteg nő van a világon, aki 10 körömmel kapaszkodna élete talán egyetlen értelméért, de valamiért nem tarthatja meg. Tudom, hogy a kórházaknak sincs pénze, de az ilyen nőknek igen is másik helyet kéne fenntartani. Ahol nem azt hallják, hogy "hú de jó, nemsokára kikaparnak!" és ehhez hasonló szörnyűségeket. És ahol nem úgy bánnak velük, ahogy azt megérdemelnék. Szívből sajnálom ezeket a nőket, nem elég nekik megbirkózni a szörnyű tudattal, hogy a kisangyaluk nem maradhat velük? Azt is végig kell hallgatniuk, hogy mások röhögve eldobják azt, ami másnak nem adatik meg talán soha? Szörnyű... és úgy bánnak velük, mint a kutyákkal.

Kicsit vártam még elkezdek írni, mert nem láttam a könnyektől, de mindegy mert most is homályos megint minden.

Csak, hogy mondjak egy ellenpéldát. Én most 15 hetes várandós 20 éves egyetemista lány vagyok. Igen, a mai világban csak a baba nem passzol az idilli képbe, amit a szüleim nehezményeztek is. De én nem válok meg a pici fiamtól semmi áron.

Nagyon sok kitartást kívánok azoknak, akik elvesztették valamelyik angyalt. Szívből remélem, hogy visszatér hozzátok és boldogok lehettek.

Nehéz dolgokon mentél keresztül, tényleg nem láthat bele egy kívülálló az életedbe.

A nevetős lányka elég önfeledt volt pedig. Azt annyira nem lehet megjátszani, ha az ember szíve vérzik belül.

Sajnálom. Ilyenkor tényleg amit az ember tenni tud, az, hogy elengedi. Ha úgy kell lennie, akkor visszajön ő mindenképpen.

Nehéz felfogni, hogy ezt miért kell megtapasztalni...

Sok erőt kívánok Nektek és egy boldog, egészségtől kicsattanó, életerős kisbabát!

hát elképesztő,nem csoda akkor.sajnos tudom milyen az egészségügy engem sem akart senki nézni a terhességem végén,mert szabin volt a dokim,de csak addig jártam a helyettes nyakára még nem nézett magzatvizet,és még jó mert ha nem nézi meg,ki tudja.....zöld volt a víz..

Remélem átéled majd az anyaságot te is!!Sok-sok szerencsét neked!

a befejező műtetem mikor volt aznap haza engedtek...

Abortusznál szintén, ha nincs semmi gond pl fertőzés akkor aznap elengedik az embert.

de látom valamiért nagyon foglalkoztat téged ez a téma..

persze mióta mindkét dolgon átestem azóta én többet olvasok ilyen dolgokról....jó ilyen témáról írni...hisz a mai fiatal lányoknak kell valami féle kép arról mit okoz egy felelőtlen szexuális élmény...

Szia! Köszi.

Sajnos az élet úgy hozta, hogy többször veszítettem el a babáimat. Ugyanazokat.

Először a pozitív tesztek után megjött a mensim, és az sztk-s doki tett rá magasról. Azt mondta, szerinte elment a baba, de ha jövő héten is pozitív a teszt, majd megnéz. (Ekkor beletörődtem, hogy elment.)

A rákövetkező hétre ismét pozitívak voltak a tesztek. Ekkor elmentem egy magánorvoshoz, aki ikreket látott, de korai terhességet diagnosztizált, és mondta, hogy jelentős részen levált a méhnyálkahártya. Kvázi megfelelt egy vérzés utáni állapotnak. Szóval így 80%-ban vetélésnek mondta, és 20%-ban, ha marad, iker terhességnek. Kaptam duphastont.

És néhány nappal később megindult egy erős vérzés. Ekkor kerültem először kórházba. Akkor úgy látták, hogy elég jól tisztulok, meg más dokik is mondták, hogy 5 hetes terhességnél még nem feltétlenül kell műtét. Oxitocint adtak a derekamba, amit a magánorvosom javaslatára visszautasítottam végül. Ezért a hét végén kitettek a kórházból, mondván, hogy megtagadom a kezelést. Még visszahívtak következő hétre UH-ra. A hcg-m 2000 körüli volt.

A következő héten az UH szerint már kitisztultam. De a hcg-m 6000 körüli volt, aztán egyre csak nőtt. A doki mondta, hogy vetélés ellenére terhes vagyok, így vissza kell feküdnöm. Valószínűleg méhen kívül. Hétvégén rám sem néztek, hétfőn már laparoszkópiát akartak (hcg 10000). De végül a főorvoshoz beprotezsáltak, aki rájött, hogy hol a gubanc. A méhnyakcsatornában még kapaszkodott egy pici darabka. :( Így hát befejező műtétet hajtottak végre. Aztán még egy picit megfigyeltek, majd hazaengedtek.

Szóval talán nem volt teljesen két hét (10 nap összesen + a kontrollok egy-egy fél napot kitettek), de nekem legalább egy hónappal felért. :(

Mindenki a saját élményéből tud kiíndúlni..

én nem ítélkezek.....mert nincs jogom....van rá lehetőség, ezzel élnek a nők....a többi kérdésről törvény nincs.

a sorozatos abortusz szerintem nem jó fogamzás gátló módszer....

De az ember egyszer tévedhet...

meggyőződésem, hogy én már soha nem lennék erre képes! SOHA!

a nők többsége nem is teszi meg...de vannak visszatérők..ez itt a kemény..ez ellen kéne tenni valamit a törvénynek...

de azt én nagyon felelőtlennek tartom aki..a semmire csak úgy bevállal egy gyereket..és nem gondolva a jövőre...

ez a kemény amikor egy nő eleve úgy megy a rendelőbe, hogy ő nem akarja a gyermeket....és sokszor igen módos nőkről van szó!

a saját élményem alapján talán azt is mondanám, hogy nincs kellő segítség ilyenkor...

pl én egyszer beszéltem szoc munkással..ott volt a párom is...persze ez rég történt...nem toom azóta van e változás...de nagyon remélem!

Elég manipulativ videó...de hidd el ha valaki nincs abban a szituban, hogy szüljön...rá ez sem fog hatással lenni...

SAJNOS..

vélemményem szerint, nagyon könnyű ítélni bárkit...senki nem néz mőgé a dolgoknak..

Minden ilyen döntés mögött kemény dolgok vannak....egy nő sem jó kedvéből cselekszik egy ilyen dologgal kapcsolatban.

korábban jó magam is azt mertem mondani, úristen hogy képes ezt egy nő megcsinálni...??

mióta velem megtörtént rálátok ennek a témának a hátterére...lehet erről könyvet írni...meg minden...de a hátteret kell vizsgálnunk...és bizony..mielőtt egy nő dönt...kemény vitákat folytat önmagával, a lelkiismeretével...bárhogy dönt az csak annak a nőnek fog fájni!

nem a rokonnak, nem a szoc munkásnak,

Sokan egyszerűen feketén és fehérben tudnak valamit nézni...de a fekete és a fehér között még végtelen a szín paletta...

Szia!Gratulálok a cikkedhez,azon gondolkoztam miért voltál a kórházban 2hétig???Én is láttam abortuszosokat de a műtét után vagy max 1nappal később már mehettek is haza,miért kellett a 2hét??

Szerencsére én nem tapasztaltam ezt a borzalmas dolgot és a környezetemben sem vetette el még senki a gyermekét,a barátnőmnek se pasija sem szülei de még háza sincs és pénze sem nagyon mégis megtartotta a babáját most lesz 19hetes kismama,én felnézek rá hogy ilyen döntést hozott,de tény hogy a jövőben bizony nem lesz könnyű neki...

Ha már idejöttem leírom én is a történetem egy részét! Anno azt mondták, hogy nekem sosem lehet saját babám. Örökbefogadtunk három gyerkőcöt, akik közül az egyik sajnos nagyon súlyos beteg lett. Egyedül maradtam velük, és a következő páromtól pár hónap után terhes lettem. Ő nem akarta a babát, megtartani pedig negyediknek egyedül hihetetlen nagy felelőtlenség lett volna. Volt olyan orvos, aki azt mondta, adjam vissza az egyik örökbefogadott babát, és szüljem meg a sajátot, hiszen az mégiscsak az enyém... (Leginkább a beteg babáról akartak lebeszélni) Én viszont ezt szemétségnek tartotam volna, így nem maradt más választásom. Nekem, aki azelőtt ölni tudott volna, ha meghallotta az abortusz szót. El lehet képzelni mit éreztem akkor. Megölöm a sajátomat azért, hogy másét nevelhessem...

Aztán a beteg kislányom meghalt, az egészségeset pedig magához vette a volt férjem. Pár hónap múlva volt egy méhen kívüli terhességem, aztán kb fél év múlva jelzett a gólya, hogy jönne felénk egy csomagocska erejéig. Egy pillanatig sem gondolkodtam rajta, hogy megtartsam e a babát, és hiszek benne, hogy Detti (a beteg kislányom) küldte nekem Marcit odafentről. Bármilyen hihetetlen bár vér szerint semmi közük egymáshoz, mégis nagyon sok a hasonlóság a két gyerkőc között. Sokat foglalkoztam a lélekvándorlással, és az ezotériás dolgokkal, így kiderült, hogy Detti, és Marci valamikor egy előző életükben bizony testvérek voltak, és ezért lehet a hasonlóság. (a külső jegyeinket ugyanis nem csak a jelenlegi életünk genetikája határozza meg)

Azóta volt egy 24. héten megszakadt terhességem. Az élet itt is kárpótolt, hiszen másfél hónap múlva lettem terhes Petyával, aki ma már 14 hónapos nagyfiú.

Amióta én is rákényszerültem, már nem ítélem el azokat az abortuszon átesett nőket, akik a körülményeik miatt nem tarthatják meg a babát. Gyűlölöm viszont az olyanokat, mint a Párom ex felesége, aki több, mint 10 abortuszon van túl,(mi 13-ról tudunk) és neki ez tök természetes. Ő a férjeket is úgy váltogatja, mint más a gatyáját. Akkor min is vagyok fennakadva???? :((((

Én is a köztes táborba tartozom, szívemből kívánom, hogy aki szeretne babát, annak megadasson, de nem ítélem el azokat, akik az abortuszt vállalják, mert annyi és annyi oka lehet egy nőnek elvetetni egy babát, mint ahogyan a cikkíró is írta, ha valakit megerőszakolnak, évekig gyógyszert szed, vagy mondjuk egy nekem közeli példa, Anyumnak nagyon sok gondja volt a derekával, a csípőjével, meg kellett röntgenezni, és mire kiderült, hogy terhes, többször feküdt a röntgenasztalon, így nem hagyhatta meg a babát, akármennyire is szerette volna. Ez huszonéve, még jóval előttem volt. Engem már nagyon vártak, és Anyu mindent megtett annak érdekében, hogy meg is érkezzek. :)

Viszont ami az ezotéria részt illeti, jó olvasni, hogy van még valaki rajtam kívül, aki hisz abban, hogy a földön mind lelkek vagyunk, ha egyszer meghalunk, újjászületünk, és nem tűnünk el a föld színéről. Bár nem szeretném elveszíteni a hozzám közel állókat, mégis, ha valakim meghal, érzem, mintha közöttünk lenne továbbra is. Csak fáj az, hogy nem tudunk beszélgetni. A nagytatám március végén halt meg. Azóta is úgy érzem, hogy továbbra is itt van, de hiányoznak a háborús történetek, amiket oly' nagy lelkesedéssel mesélt mindig... Én sem félek a haláltól. Fiatal vagyok, remélhetőleg az még messze van (bár balesetek mindig történhetnek), hiszek abban, hogy a lelkem itt marad, újjászületik egy másik testben, ha eljön az ideje. És bár nem fogok emlékezni az előző életemre, megnyugtató az az érzés, hogy ha meg is halok egyszer, van hová visszajönni. De komolyan bepánikoltam, mikor mondta Apu, hogy nézett egy dokumentum-filmet, amiben tudósok megállapították, hogy a Föld, mint bolygó, kb. 20 milliárd év múlva megszűnik! Akkor hová születek majd újjá?! Egy másik bolygóra baciként?! :)

Szó, ami szó, ahogyan a cikkíró is írta, "Ha egy lélek meg akar születni, az meg is fog!"

na jó, én ezt nem nézem végig.. :((((((((

nem tudom mennyire jó ötleg berakni ide egy ilyen videót.. :(