Gondolataim az abortuszról (beszélgetős fórum)

Szia!

Kineziológushoz!

Sziasztok!

Segítségre lenne szükségem.

Egy éve volt abortuszom, de nem igen tudom feldolgozni..és egyre rosszabb...van valakinek tippje, hogy kihez érdemes fordúlni ilyen esetben?!

Előre is köszönöm

Ezzel egyetértek. Nagyobb gondot kellene fordítani a felvilágosításra. Velünk középsuli első osztályában végignézették a Néma sikolyt. Megrázó volt. :(

De tudod, ha valakit megerőszakolnak, nem biztos, hogy meg akarja tartani a babát. :S

Meggondoltabb életet pedig lehetne élni...

A tanítványaimnak mindig mondom, hogy bár a férfi választ, de a nő dönt, és a "balhét a nőnek kell elvinnie". Ma könnyelműen létesítenek kapcsolatot, a következmény pedig gyorsan megtörténik.

Én is hálát adok!

De vannak nehéz sorsok, és tényleg nem ítélkezhetünk.

Zsóka, sok szempont van, amit vizsgálni kell.

Tudom, hogy vannak jogszabályok. Magyarországon nem igazságszolgáltatás, hanem jogalkalmazás van. És ez elég szomorú.

De nézd azt, hogy nem ítélkezhetünk az anya felett. (Ne ítélj, hogy ne ítéltess.)

És sajnos sokszor nem is látunk mögé, hogy mi vitte rá az anyát, vagy mi kényszerítette rá.

De az valóban durva, amikor valaki ahelyett, hogy védekezne, inkább eljárogat ilyen műtétre. Mert van, aki sajna több ilyenen is átesik. Talán illene belőle tanulni már elsőre... gondoljuk mi.

Másrészt én hiszek benne, hogy vállalt sorsok vannak a BabaLélek részéről. És állítólag ez egy fajta megtisztulás a Lelkének. De ez már ezotéria, tudom, nem mindenki hisz benne, így nem is fejtegetem tovább.

Nagyon jó a cikk és elolvastam a hozzászólásokat is.

Sajnos én átestem egy abortuszon.Történet:

7 éve voltam a párommal(még együtt is vagyunk)és volt egy gyermekünk, mikor kiderült hogy terhes vagyok.Sajnos pont a legrosszabbkor jött, mert elötte vesztette el a párom a munkáját. Elmentem dokihoz, úgy hogy nem tudtam még megtartsuk-e. Kiderült, hogy ikerterhesség, de egyik meghalt és nem szívódott fel, a placenta nem tapad rendesen, így a doki közölte nincs más megoldás mint az abortusz. 2 hét volt a papír munka, mert hiába orvos ajánlása, úgy kellett intéznem mintha én akartam volna. Végig minden este zokogtam, mert rájöttem nem tudtam volna önszántamból megtenni, de menni kellett. Én is hallgattam a szobába sok indokot, hogy miért vetetik el, de nem reagáltam semmit, csak azon voltam, hogy ha túl kell esni a műtéten essek túl minél hamarabb.

(Hozzáteszem gyógyszer mellett fogantak, amivel kapcsolatban most 2010-ben derült ki, hogy felesleges szednem mert immunis vagyok rá.)

Fél évembe került mire kijöttem a depresszióból, de a mai napig nem felejtem el.

Azóta van még egy gyermeke és most várom a 3-at.

Viszont vannak emberek akiknek azt mondom nem való gyermek, és megszülik hazaviszik, lehet jobb lenne nekik, ha elvetetnék, mert ha máskor máshol jön világra ugyanaz a lélek akkor normálisabb életet élhetnének.

Sajnálom azokat a nőket akiknek nem lehet, ilyen az én unokatestvérem is.

Tehát vannak okok mikor kell a műtét, de Önszántából lemondjon az ember a saját gyermekéről azt nem fogom soha megérteni, mert annál nagyobb boldogság nincs mint amikor először meglátod és amiket később megélsz vele.

Aranyosak vagytok, köszi a biztatást. Valójában tényleg nem viselt meg annyira, mint azt gondoltam.A kislányommal eltöltött idő csodás, így könnyen feledtet mindent bút. Tanul beszélni, formálja a szavakat, nagyon cuki!A gólya biztos jön még felénk, azt tudom, bár ha mondjuk úgy vetélek el, hogy még nincs gyerekem, biztosan nagyon magam alatt lennék. Mivel már kihordtam egy terhességet rendben és szültem egy gyönyörű egészséges kislányt, nem félek.

Ami a psziché és a test kapcsolatát illeti, azért vitatnám, hogy nem befolyásolja pl. egy terhesség kimenetelét, hiszen gyakran a teherbe esést is gátolja!

Persze van abortusz, mert nem úgy működik ez, hogy "affene, ezt most, nem akarom" és akkor el van intézve...

Hááát, legutóbbi hozzászólásom óta sajnos történt egy kis tragédia...

Akkor már tudtam, hogy újra babát várok.De a múlt héten sajnos elvetéltem, a 7. héten voltam. A doki többször is visszarendelt, mert a 6. hét végén sem látszott rendesen az embrió, se szívhang.

A természet szelektált, felszívódott és megindult a spontán vetélés.

Pedig pont a férjem szülinapjára érkezett volna. De ő most nem akart jönni.

Szomorú dolog ez, de bele kell törődni...

Az a gond,hogy a nővérek ilyen mocskos módon beszólogattak Neked :( sajnos nekem azért kellett elvetetni, mert 50-50%, hogy egészséges lett volna a baba :( talán "szerencsém" volt,hogy az orvos is,a nővér is mellettem állt, "jobb lesz ez így,mintha beteg lenne" egyszóval mindenhol segítőkészek,és rendesek voltak...nagyon rossz,hogy így alakult,de azóta mikor látok egy beteg gyereket,vagy egy dokumentum filmet...mindig előttem van,hogy jól döntöttem!

Rendesen tönkreteszi az ember életét egy pár "kedves" beszólás

8???

KEMÉNY!!

Szia

én sajnos tapasztalatból írom neked, hogy kegyetlen lessz utánna.(

Mivel van 3 gyermeked lehet te nem fogood ezt annyira zokon venni, de én soha többet nem lennék erre képpes.(

mai napig elkísér ez a tettem...igaz én azért vetettem el..mert az akkori párom ivott, néha elszívott pár djointot..és féltem, hogy nem lenne egészséges ezért ezt az utat választottam..

de nagyon jól gondold meg mit teszel, mert később lehet megbánod..

Minden jót nektek!