Gondolat az őszről... (fórumjáték)
Domb tövében az idő szalad,
ott,hol a földes kis út halad,
port hátára veszi az őszi szél,
gombolja kabátját a csavargó tél,
befed hegyet,erdőt,s házat,
mire te is számolsz hármat.
Kukorica sárgul,
dió földre pottyan,
mind a kettő jelzi,
itt van az Ősz, itt van.
.
Tüskés ruhájából
bújik a gesztenye,
sok-sok gyermeknek
finom kis csemege.
.
Ide-oda gurul
az apró mogyoró,
nehéz feltörni,
de enni jó, enni jó!
.
Mézédes a szőlő,
vidáman mosolyog,
zamatos mustjából
kortyolj egy jó nagyot!
.
Tüskés rózsaágon,
csipkebogyó virít,
őszi szél borzolja
a fák tarka levelit.
.
/ M.J.Kata /
Őszi szél,kísérj el utamon,
őszi szél,feledni akarom...Malek Miklós
Petőfi: SZEPTEMBER VÉGÉN
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
Kár,kár,kár,
Elszökött a nyár,
Hideg őszi verőfényben
Száll az ökörnyál.
Sarkady Sándor
Őszi éjjel
izzik a galagonya,
izzik a galagonya ruhája.
Szél szalad ide-oda
reszket a galagonya
magában.....Weöres Sándor/Őszi éjjel
Osvát Erzsébet: Jött őszanyó hideg téllel
Jött őszanyó
hideg széllel,
aranysárga
vízfestékkel,
sárgák lettek
a levelek,
fújtak, fújtak
őszi szelek.
Fújtak, fújtak
őszi szelek,
lehullottak
a levelek.
Ott vannak
a fák alatt.
Látod a sok
aranyat?
Nagy László: Dióverés
Elsuhogott az a füttyös
sárgarigó délre.
Sárgul az árva diófa
zöld terebélye.
Levelek lengnek, akár a
színarany rigó-szárnyak,
elszállnak ők is a szélben
puszta határnak.
Áll a diófa, és érett
kincsei válnak tőle:
szellő ha bántja az ágat,
buknak a földre.
Szaporább kopogás, csörgés
támad, ha jön az ember,
s bottal az ágak bogára
boldogan ráver.
Földre, fejekre, kosárba
kopog a dió-zápor,
burkos dióra a gyermek
kővel kopácsol.
Már, mintha álmodnék, hallom
zaját a jó örömnek,
darálók forognak, diós
mozsarak döngnek.
Fagyban és nagy havazásban
meg kell maradnunk jónak
s tisztának is, hogy örüljünk
csörgő diónak.
Majd csorgó hó levén ring a
picike dió-csónak,
s lomb zöldül újra a füttyös
sárgarigónak.
Nádor Tamás : Szeptember
Aranylabda szisszen:
leereszt a nap,
hegy mögé szuszogja
a hulló nyarat.
Kiürült a pálya,
nincs nézősereg:
szélbe szállingóztak
a falevelek.
Csak a sárga gyep van,
rajta tűz nyoma,
nyár üszkét szaglássza
egy ázott kutya.
Őszanyó
Kontyos kendős őszanyó
Söpröget a kertben,
Vörös arany falevél
Ripeg-ropog zörren,
Reggel-este ruhát mos,
Csupa gőz az erdő,
Mosókonyha a világ,
A völgy mosóteknő.
Tarbay Ede
Szeptember
Aranylabda szisszen:
leereszt a nap,
hegy mögé szuszogja
a hulló nyarat.
Kiürült a pálya,
nincs nézősereg:
szélbe szállingóztak
a falevelek.
Csak a sárga gyep van,
rajta tűz nyoma,
nyár üszkét szaglássza
egy ázott kutya.
: Szüret
Megüli a por a fákat,
kondor hajat, szempillákat,
megüli a pocsolyákat,
leveleket, levélszárat.
Piszkos az ég, piszokszürke:
lomha ezüstpók bemássza.
Roggyan ló és ember lába.
Hálót dob a nap fejünkre.
Vénasszonyok, vénemberek
szőlőtőkéket tojóznak,
bütykösen fogják a földet
a venyigék. Meglapulnak.
Így készül az ihaj-csuhaj!
Még kihúzzák eddig-addig.
Pókhálós és poros a haj,
fakó őszből tarba hajlik.
: Jön az ősz
Jön már az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-meg-áll, lombot ráz.
Lombot ráz,
diót ver,
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
s harapja, kurtítja,
a hosszú napokat.
Szunnyadó mező
Szélirányba bólogat
A kukoricaszár,
Esőverte dűlőúton
Már senki se jár.
Ördögcérna bokorban
Fácántyúk lapul,
Messze nyúló barázdából
Iramlik a nyúl.
Hétmérföldes léptekkel
Közeleg a tél,
Égbe nyúló villanydróton
Muzsikál a szél.
Levél az erdőből
Az erdőből egy levelet
hozott a posta reggel,
egy száraz tölgyfalevelet,
néhány sor zöld szöveggel.
Az állt rajta, hogy eljött az ősz,
a nyáridőnek vége,
most már a néma télre vár
az erdő és vidéke.
A mackó barlangjába bújt,
elköltöztek a fecskék,
a tisztásoknak zöld füvét
lerágták mind a kecskék,
nem hegedül a zenekar;
nagy most a tücskök gondja,
és újdivatú kalapot
nem visel már a gomba.
Szétosztotta a körtefa
a fanyar vackort régen,
nincsen levél a bokrokon,
és pitypang sincs a réten.
Minden lakó elrejtezett,
Üres az erdő, árva.
S a szélső fán egy tábla lóg:
"Téli szünet van, zárva."
Sarkady Sándor:Kár,kár
Kár,kár,kár,
Elszökött a nyár,
Hideg őszi verőfényben
Száll az ökörnyál...
Párizsban járt az Ősz
Párizsba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az úton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párizsból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
Őszi képek
Gyöngül a nap sírnak a felhők
Hajlik a fű a szélben
kopaszodnak a fák
sötét címerrel gyászol a kukorica
Kifakultak az utolsó rózsák
csak a kikerics bujdosik még a réten
Érett almák pirosa lopózik
a hidegebb szürkék és barnák közé
pompás szőlők gesztenyék mosolyognak a dombhátakon
Keréknyomok vágódnak a sárba
prüszkölnek a lovak cuppog a csizma
Kutyák vinnyognak töppedt viskók előtt
Fekete varjak záporoznak a mezőkre
és rekedten panaszosan rikácsolnak
A bokrok fák térdig gázolnak
a nyirkos avarban
Nászra készülő szarvasok bőgnek
baglyok sikoltanak a csöndbe
Kihalt az erdő
Éjszakánként furcsa fények imbolyognak a lápon
s nehéz ködöktől fuldoklik a berek
A tél gúnyosan les már a távoli hegyek mögül
Óhajtás ősszel
Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.
Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.
Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.
Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.
Kukorica sárgul,
dió földre pottyan,
mind a kettő jelzi,
az ősz újra itt van.
Tüskés ruhájából
vetkőzik a gesztenye,
sok-sok gyermeknek
finom csemegéje.
Ide-oda gurul
az apró mogyoró,
nehéz feltörni,
de enni jó, enni jó.
Tüskés rózsaágon,
csipkebogyó virít,
őszi szél hajlítja
a fák ágait.
A mézédes szőlő,
vidáman mosolyog,
az Ősz egy nagyot
kurjant: újra itt vagyok!
Hűvös őszi eső,
se vége,se hossza,
a fázós bokrokat
mossa,egyre mossa.
Mossa a pázsitot,
az ösvényt,a fákat,
utcákat,tereket
s külön minden házat.
Csüng az eső ezer
vékony cérnaszála,
nincsen az az olló
amelyik elvágja.
Neki-,nekilendül
vadul záporozva-
hűvös őszi eső,
se vége,se hossza.
Majtényi Erik:Hűvös őszi eső
Rozsdafoltos falevelek,
Elsuhant a nyár veletek.
Halványra vált a napsugár,
Útra kélt már pár gólyapár.
Katán kórót görget a szél,
Fuvallata őszről beszél.
A vadludak V-é alakba
Szerveződnek alakzatba.
Esőfelhők gyülekeznek,
Este rendre megerednek.
Reggel meg a sűrű ködben
Vadkan hada csörtet körben.
Egerészölyv a magasból
Pásztázza a csőrbe valót.
A fácánkakas zajt verve
Rebben fentre megijedve.
Őszbe fordult már a határ,
Elfáradt a látóhatár.
Lepihent a kánikula,
Köntöse hót lyukas gúnya.
Óh, te végtelen természet,
Eredeti hű művészet!
Te mindenek teremtője,
Éltetője, s temetője.
Utolsót sóhajt még a nyár, mielőtt átadná magát az ősz arany ölelésének.
Búcsúzóul melenget minket az évszak, hogy rá emlékezve majd a tél szürkeségében se fázzunk.
Megkönnyezik a felhők, mintha nem tudnák, hogy egyszer visszatér.
Utolsó ünnepe lesz a természetnek, tarka, meleg színekbe öltözve, aztán a fagy királynői méltósággal foglalja el méltó helyét.
Mégis szépek a hűs hajnalok, a narancsszín naplementék s ahogy a levelek keringve hullanak alá puha szőnyeget szőve a durva útra. Barátságos szobává zsugorodik a természet hatalmas tere s mintha közelebb kerülnénk egymáshoz.
Mégis, nekem az igaz tavasz novemberrel kezdődött, mert megtaláltam őt, akit egész életemben kerestem.
További ajánlott fórumok:
- Mi volt ma az első gondolatod?
- Hajnali gondolatok
- Ez a hazugságok foruma...itt van a helye minden máshová nem való gondolatnak..
- Filozófiai gondolatok az Életről, önmagunkról.
- A gondolat ereje - avagy mennyire hisztek abban, hogy ha csak jó dolgokra koncentráltok, akkor azok valóra is válnak?
- Vannak kényszeres cselekvéseid/kényszeres gondolataid? 1.