Gondok az óvodai étkezéssel, mit tegyek? Hogy segítsek? (beszélgetős fórum)

Én is tapasztaltam már ezen a téren mindenfélét az óvónői pályfutásom alatt! Volt olyan gyerekem, aki 4 évig járt hozzám, de főtt krumplin és üres kenyeren kívül SEMMIT sem evett meg!

Most is vannak rosszabb evőim! Nálunk a reggeli és uzsi úgy zajlik, hogy nem nincsen megkenve minden kenyér, kifli vagy éppen ami van! Ha valaki üreset kér kaphat, ha valaki vajasat akkor azt! Mindig van legalább 2 alternatíva! Az ebédnél keveset lehet kérni, ha nem szeretik az adott ételt, de mindig teszünk mindenből a tányérba és kérjük, hogy kóstolják meg legalább!

Pont ma történt (már nem először), hogy az egyik kislány fujjogott a brokkoli krémlevesre, aztán mondtam neki, hogy kóstolja meg! Persze megette az egész tányérral!

Témához visszatérve szerintem is kérj fogadóórát kedves témaindító! Azt egyébként én sem értem, hogy miért engedik, hogy a földön feküdjön! Hihetetlen!

Gondolom ezeket az egészséges táplálkozás jegyében adják, de tényleg nem hiszem hogy ebben a formában nagyon népszerűek lennének a gyerekek között. Ezek az átlag magyar családban ismeretlen ételek...

Nálunk nagyon sok gyümölcsöt esznek, nincs nagy felhajtás körülötte, hetente két gyerek visz, és azt eszik. Amennyire látom mindig van bőségesen minden csoportnak. Ősszel voltunk almaszüreten, akkor több száz kiló almát szedtek az óvónők, dadusok, szülők, gyerekek együtt, ebből a legtöbb az oviban maradt, tele volt a tornaterem a zsákokkal, de 8-10 kilót vitt haza is minden gyerek a hátizsákjában :)

Érdekes, a miénk egy "szimpla" önkormányzati ovi a VII. kerületben, mégcsak nem is gazdag kerület, de az ételre semmi panasz. Teljesen normális, gusztusos és a gyerekek számára ismert ételekből állítják össze a menüt úgy hogy azért minden benne legyen amire szükségük van.

Az első, egyébként alapítványi oviban az egészség jegyében egyszer úgy jártunk, hogy egyik nap ebédre karfiolleves volt sólettel, uzsonnára majonézes kukorica. A lányom akkoriban még nem nagyon érezte, hol a határ az evésben, így mindenből annyit evett amennyit látott, 2 tányér levest 3 adag sóletet és 2 adag kukoricát. Este iszonyú rosszul volt, alig győztem rendbehozni, az oviban meg egy észlénynek sem jutott eszébe hogy három ilyen puffasztó étellel nem kellene teletömni a gyereket még akkor sem ha kéri...

Az óvónők felelősségével én is egyetértek, nem jól - vagy sehogy sem - kezelik a helyzetet, ezért egyre rosszabb lesz. Tényleg jó lenne tudni, hogy mit tesznek, hogy viselkednek, reagálnak ilyenkor.

Ugyanakkor abból, ahogy több téren is súlyosbodik a dolog - a gyakoriságot meg a vetkőzést tekintve is - arra lehet következtetni, hogy itt nem csak a válogatásról van szó. Szokásává vált ez a dolog, ezért valami haszna van a számára.

Lehet, hogy az egész történet valójában "csak" a figyelemfelhívásról szól. Nem tudjuk, hogy az óvónők hogyan reagálják le, de míg ezt csinálja, addig személy szerint rá irányul a figyelem. Az óvónőké és a társaié is.

Nem lehet, hogy az otthoni légkör után nehezen fogadja el, hogy egyénileg kevesebbet foglalkoznak ott csak ővele? Előfordulhat, hogy így próbál egy kis "extra" figyelemhez jutni...

Vagy pedig esetleg látja, hogy a társainak tetszik amit csinál, szórakoztatja őket. Talán ezzel próbálja jobban elfogadtatni, népszerűsíteni magát.

Az egész cirkusznak a kajához nincs igazán köze szerintem, már csak azért is, mert ahogy írtad, korábban illedelmesen és normálisan evett.

Én is bízom benne, hogy így marad! :)

Amúgy meg sok-sok dícsérte, de nem csokival meg kütyüvel!!!

(Később már csak ezekért csinálna mindent, na akkor lennének csak hisztik! :D )

A fogadóóra is jó ötlet!

Ha nem kaphatóak, nyugodtan mondd nekik, hogy akkor jelezned kell a problémát a vezetőnek!

Ne hagyd magad!!! A gyerekedről van szó!!!

A válogatásban benne lehet az is, hogy menzakaja.

Nem akarom becsmérelni, de tudjuk, sokszor nem épp a legfinomabb... SŐT!!!

Kinézetről meg aztán nem is nyilatkozom...

Sajnos nem mindig ürügy. Hozzánk többször hoztak iszonyú forró levest.

Ekkor jött az, hogy kiszedtük, és az ebédasztalnál ülve elmondtunk 3-4 verset, megfejtettünk néhány találós kérdést, aztán megnéztük, hogy van a levesünk. :)

És szerintem a mostani ovitok a legjobb eddig! ;)

Szerintem nem fegyelmezni kell a gyerekeket, hanem rávenni őket, hogy a szabályokat tartsák be.

És megteszik! ;) Tudom, tapasztaltam! ;)

Hogy az óvónő mikor eszik, kétélű... Elvileg evésnél is kellene a példaadás, na de ez legyen a legkevesebb! ;)

Nekem is az a tapasztalatom, hogy nagy mértékben az óvónők hozzáállásán múlik a dolog (és sajnos nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy szülőként mennyire lehet ezt befolyásolni...).

A lányom a harmadik oviját tapossa, így van némi tapasztalatunk ezen a téren.

Az első ovink hagyományos, poroszos szemléletű ovi volt, de ennek inkább a hátrányai domináltak. Evésnél mindenkinek csendben, szinte mozdulatlanul kellett ennie, gyakorlatilag parancsszóra kezdtek enni és hagyták abba. Az én lányom jóevő, nem is igazán válogat, sőt általában repetát kér. Mivel amúgy nem nagyon marad meg egyhelyben, rájöttek hogy amíg eszik, nyugton van. Sokszor 2-3 repetát is kapott, volt hogy rosszullétig is evett mert nem mondták neki, hogy elég lesz...

A második ovi ennek a szöges ellentéte volt, nagyon szabadelvű, bár valójában inkább a nemtörődömség jellemezte. Itt rugalmas napirend volt, reggelit és uzsonnát mindenki akkor evett amikor akart, nem ültek le együtt. Az ebéd emiatt egy káosz volt, mert aki 11-kor reggelizett az nyilvánvalóan nem akart enni délben. Meg egyébként is, semmilyen rend nem volt, mindenki azt csinált ami eszébe jutott. Itt sok gyerek alig evett, válogatott, maszatolt, játszottak az étellel stb. Nekünk ezen a téren nem volt gondunk, mert mindig eszik annyit hogy ne maradjon éhes. Egy pozitív tapasztalat volt azért itt: amikor tejbegríz volt, amit a lányom semmi pénzért nem eszik meg, az óvónéni odaadta neki a saját, otthonról hozott főzelékét helyette, ő meg evett tejbegrízt, de ennyi...

A mostani ovi szintén egy hagyományosabb ovi, de nagyon családias, szeretetteljes a légkör. Ebéd előtt együtt mennek ki mosdóba, elöször a kislányok, aztán a kisfiúk intézik el a dolgukat, ezalatt a dadusok minden rohanás nélkül a naposokkal együtt megteríenek. Ráadásul megvan a 4 csoport ebédeltetési sorrendje is, így a dadusok egymást is kisegítik (amikor az első csoport már ül az asztalnál, a következő a mosdóban van, az utolsó még csak befelé jön az udvarról, szuperül szerveznek mindent)...

Itt együtt ülnek asztalhoz, de a barátok ülhetnek együtt, szabad beszélgetni addig amíg egyébként rend van. Teljesen normális hangulatban zajlik a dolog, és mindenki normálisan étkezik, nincs olyan gyerek aki nem eszik. És még egy: az óvónéni nem akkor ebédel amikor a gyerekek, ilyenkor csak a gyerekekre figyel...

Hát én mindenképpen kérnék egy fogadóórát az óvónőktől... Ez elég komoly gond ahhoz, hogy hónapokig még csak említést se tegyenek róla... Részben megpróbálnám megértetni velük, hogy igenis ez az ő felelősségük, te otthonról nem tudod befolyásolni az óvodai helyzeteket. A másik, hogy biztosan alaposan kikérdezném őket a gyerek egyéb dolgait illetően, mert simán lehet hogy más is van, csak nem tartják említésre méltónak.

Erről az egész nemevésről, válogatásról, evés körüli cirkuszokról meg azt gonodolom, hogy egy gyerek addig megy el, amennyit a felnőttek engednek neki. Ha szabad evés helyett a földön fetrengeni, akkor fog is...

A válogatást egy bizonyos mértékig megértem, hiszen a felnőttek sem szeretnek mindent. De nagyon nagy baj, ha ez olyan mértéket ölt, ami már a gyerek fejlődését veszélyezteti...

Amit legjobb tudásuk szerint muszáj, az annyi, hogy ha nem kéri a picur a kaját, akkor se a földre telepedjen, hanem türelmesen várja meg az ebéd végét.

Az se lenne meglepő, ha a többi kicsi elkezdené utánozni...

Vegyes csoportnál lehet pl felhívni a figyelmét, hogy a nagyok milyen szépen esznek, vagy a kicsik (egyidősek vele) mit csinálnak. De ezek megint az óvónők dolgai lennének.

Az, hogy viszel be kaját, nem feltétlen engedékenység, ha szabályokat beszéltek meg hozzá a gyerkőcöddel. Viszont ez előtt mindenképp egyeztess az ovival, mert alap esetben ez TILOS!

Mint írtad, az egyikük sokkal engedékenyebb. Hát, le a kalappal a másik óvónő előtt, elég kemény dolga lehet...

Még egy kérdés:

Csak kiscsoportosok, vagy vegyes csoport?

Óvónő vagyok, csak most a kisfiammal vagyok itthon.

Annak idején bekerült a csoportba egy kisfiú, aki semmit nem akart megenni. Mondjuk ő nem járt bölcsibe, így eleve a közösségi életet is szoknia kellett, Elég önfejű is volt, de viszonylag hamar rendeződött a dolog. Otthon se evett sokfélét, mert ő azt nem szereti, anyukája meg ráhagyta.

Esetetekben a leírtak alapján csak azt tudom mondani, amit a többiek is írtak már: a pedagógusok hozzáállásával is gond lehet.

Van olyan, hogy a gyerkőc nem szereti valamelyik ételt, és nem kéri. De azt szerintem nem szabad hagyni, hogy aki nem kéri a napi menüt, a földön feküdjön addig, amíg tart az ebéd.

Nálunk az a szokás, hogy ha valaki valamire azt mondja, hogy nem szereti, kóstolja meg. Nem mondtam én mennyiséget, hogy X kanál vagy falat kötelező, hiszen magamról is tudom, hogy ha valamit nem szeretek, abból undorral eszek meg bármennyit.

De volt példa, amikor behozták az uzsonnát, és azt mondja nekem az egyik kissrác, hogy ő nem eszik, mert nem szereti a mézes kenyeret. Az uzsi LEKVÁROS kenyér volt! Megkóstolta, s mondja: hát ez nagyon finom!

A másik eset volt, amikor szintén, ő ezt nem szereti. Kértem, csak kóstolja meg, csak egy picike darabot. Jééé, ízlett neki!

Nem azt mondom, hogy minden esetben ez volt a vége, de az esetek nagy százalékában.

Az a kisfiú, akit az elején említettem, semmit nem evett meg az oviban, csak az üres kenyeret. Se vaj, se tea, se kakaó, egyszerűen semmi.

Mivel ugye alap esetben ilyen uzsi nincs, kért a szülő, hogy ilyenkor legalább üres kenyeret adjunk neki, ne maradjon egész nap éhen.

A következő pár napban kenyeren és vizen kívül tényleg semmit nem evett meg. Ekkor vezetői engedéllyel kértem a szülőt, hogy kis ételes dobozban hozzon be neki ebédet, amit meg is eszik, ne éhezzen.

Hozott is, rizst, tésztát mindenféle feltét nélkül. Pár hétig ez ment, aztán megbeszéltük az anyukával, hogy továbbra is hozza az ebédet, de az ovis kajából is meg kell valamit kóstolnia. Eleinte nagyon nem jött be neki, volt hiszti, meg amit el tudsz képzelni, aztán rájött, hogy tényleg csak egy falatot kérek. 2 hét után egyszer csak megszólal nekem a kispasi: ebből kérek még!

Most nagycsoportos, amennyire tudom, már az oviban csak ovis kaját eszik, mindent megeszik.

De ez egyedül csak a szülőnek nem megy!

Egy alap gondolat:

Az óvoda nevelő intézmény, mely kiegészíti a családi nevelést. Vagyis a kettő csak együtt működhet.

Sajnos ezt is írták már a többiek:

Te csinálhatsz bármit, ha az óvónők nem úgy állnak hozzá...

Kitartást!

Szinte mindig hasonló helyzetbe hoztam a lányomat. Nagy nevetések oldották a legnagyobb feszültségeket. De ha igazán zavart amit tesz, azt mondtam, ez most engem tényleg zavar, nem fűztem hozzá semmi mást, nem értékeltem sem őt, sem a viselkedését. Vagy ha nem tudtam valamit megvenni, amit nagyon szeretett volna, megkérdeztem, mit tenne a helyemben, mert megértem, hogy szeretné, én is szeretném, de nincs pénzem rá. Aktív volt a megoldás keresésében. Volt, hogy együtt megépítettük otthon, megvarrtuk, vagy cuki helyett elmentünk kirándulni, de kellett az ő kreálása hozzá, szerette, hogy fontos a véleménye. Elkalandoztam. :)

Nagyon boldog időszakunk volt a kicsiny kora! :) Ő is szívesen emlegeti mindig! Ez a legnagyobb nyugtázás a számomra.

26 éves már... Szóval rég volt. De könnyű és boldog időszak, életem legszebbike!