Főoldal » Írások » Szépség & Egészség témák » Fülplasztikám története

Fülplasztikám története


Ebben a cikkben leírom, hogyan történt a fülplasztikai műtétem. Pontosabban azt, hogy én hogyan éltem meg azt. Szeretnék azoknak segíteni, akik ilyen műtéten gondolkodnak, mert elálló füleik vannak, és emiatt szenvednek.
Fülplasztikám története

E cikkemben megpróbálom a lehető legrészletesebben leírni, hogyan történt a műtét.

10 órára volt kiírva a műtét kezdete. ¾ 10-re mentem, majd bekísértek a műtő előterébe, ahol le kellett vetkőznöm alsónadrágra. Kaptam egy papucsot és egy zöld műtősköpenyt, ezt kellett felvennem. Óra, nyaklánc, gyűrű, stb. nem lehetett rajtam. Pár perc múlva jött az egyik asszisztensnő és mondta, hogy mehetek a műtőbe. Bekísért. Szemüveges lévén akkor már nem volt rajtam a szemüveg. Meg is jegyeztem odabent: most először örülök annak, hogy szemüveg nélkül nem sokat látok... Lefektettek a műtőasztalra, bepróbálták fejem alá a párnát.

Aztán felültem, a doki bekente mindkét fülemet és környékét egy barna folyadékkal. Ezt elég alaposan végezte. Majd újra lefeküdtem és kezdődött az érzéstelenítés. A jobb fülemmel kezdte a doki. Olyan volt, mintha valami megcsípett volna. Kb. 5-6 alkalommal szúrt, de egyáltalán nem fájt.

Aztán elkezdte a műtétet. A műtét alatt egyáltalán nem éreztem semmi fájdalmat. Csak annyit hallottam, hogy vág, porcot metsz ki és varr. Nem voltak borzasztóak a hangok, olyan volt, mintha rajzlapot vágnának a fülem mellett. Kb. 35-40 perc lehetett.

Ezután jött a másik fülem. A nyakam persze már el volt zsibbadva a félrefordítástól. Nagy nehezen átfordítottam a fejemet, és egy 5 perc szünet után kezdődött a másik fülem érzéstelenítése is. Ezt egy kicsit jobban megéreztem, de kibírtam.

Az asszisztensnő mondta, hogy a másik fül érzéstelenítése mindenkinek jobban fáj, mert a szervezet már nem termel annyi adrenalint, mint még az első fülnél, mivel az ember közben megnyugszik. A bal fülemnél ugyanazok történtek, mint a jobbnál.

Amikor a doki készen volt, felültem, bekötötte a fülemet elég szorosan. Majd leszálltam a műtőasztalról és felöltöztem.

Délben értem haza, rögtön bevettem egy szem fájdalomcsillapítót. Délután 2 körül még egyet és lefekvés előtt szintén egyet. Az éjszakám elég jól telt, szinte végigaludtam.

Másnap reggel is bevettem egy szem fájdalomcsillapítót, és attól kezdve többet nem kellett. Délelőtt vissza kellett menni kötéscserére. Ez a kötés valamivel kisebb lett már, és egy hétig kellett hordanom.

Egy hét után egy még kisebb kötést helyezett fel, ami már egy pánttal takarható volt. Ez ismét egy hétig maradt fent.

A műtét után két hétre végleg lekerült a kötés és kivette a varratokat. Végre jöhetett az áhított hajmosás! Éjszakára még hat hétig pántot kell viselni.




Írta: ear, 2010. július 23. 21:08
Fórumozz a témáról: Fülplasztikám története fórum (eddig 21 hozzászólás)

Ha tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook