Fontos pillanatok, ünnepek a család nélkül... (beszélgetős fórum)
Én renegeteg okot el tudok képzelni a bántalmazástól kezdve a kisemmizésen át az örökös érzelmi terrorig sok mindent.
Nem annyira nehéz, csak nem kizárólag a saját (szerencsés) életünkből kell kiindulni.
21 évesen én is elhagytam a családom. A páromat választottam. Szüleim nagyon ellenezték. Ne voltam terhes-tehát nem kényszer volt. Aztán 3 év mulva megszületett a lányunk. Anyai nagymamám kitagadással fenyegette meg anyámat.
Igy ő kezdett közeledni hozzánk. Elfogadtam. De kapcsolatunk sosem vált igazán szeretetté. Bennem volt az örök tüske. Már 43 éve élünk együtt. Sosem bántam meg a döntésem. Fel a fejjel. Éld az életed ahogy neked jó!
Ez természetes érzés, ünnepekkor mindig elő fog jönni, hisz a múltad részei. Töltsd fel a jelened értékes pillanatokkal így a következő ünnepekkor lesz amire örömmel visszagondolj.
Sajnos én nem csak el tudom képzelni, de van amikor ez az egyetlen lehetséges út....
Irigylem azokat a hozzaszolokat akik nem birnak egyetlen okot se elkepzelni. Jo nekik. Pozitivan ertve jo. Mert van ami addig jo mig el se birjuk kepzelni.
Bekes karacsonyt mindenkinek!
A fórumaid alapján kismama vagy és esküvőt tervezel. Nézz előre, ne hátra.
Bár azt el sem tudom képzelni, hogy valaki miért szakítja meg a családjával a kapcsolatot?
Ha pedig mégis így döntöttél, akkor viseld a következményeit.
Nem kell ahhoz megszakitani... mar az is eleg, ha nagyon tavol vannak, vagy mar elhunytak.
Az emlek akkor is emlek.
Ha 20 eves vagy, a "soha" meg nem vegleges allapot.
Soha olyan nem történhet hogy én a családom nélkül legyek!
Nem hinném,hogy történhetne olyan amiért nem nyitnám rájuk az ajtót!
Szerintem te túl korán mondtad ki sem találkozni sem beszélni nem fogtok többé!
Az év eleje óta megszakítottam a kapcsolatot a családommal bizonyos okok miatt.
Nem fogunk már soha sem találkozni sem beszélni...viszont ahogy jönnek az ünnepek és az életemben tőrténnek változások, úgy érzem "egyedül vagyok".
Tudom vannak mellettem emberek akik mindenben mellettem állnak és mostmár ők a családom, mégis van bennem egy furcsa érzés....nem azt érzem hiányoznak hisz így van rendben, hogy nem vagyok velük...
Ki hogyan éli meg, hogy teljesen megszakította a családjával a kapcsolatot?
További ajánlott fórumok:
- A mai legszebb pillanatod...
- Tapasztalatok és örömteli pillanatok a terhesség alatt..
- Amikor apukának minden fontosabb mint a családja
- Normális az, ha egy családban a kutya fontosabb?
- Mennyire fontos egy lakásban a családi képek kirakása? Nektek ki van téve a család?
- Mi a véleményed az ünnepek, a nemzeti ünnepek fontosságáról!