Fogadod-e (beszélgetős fórum)
Erre a hétvégére egyedül maradtam, ugyanis a "társam" elútazott rokonaihoz.
Előkerültek azok az emlékek, amikor egyedül éltem.
A jó az volt, hogy nem bosszantott senki. Nem kérdezett senki mindenféle baromságokat, pl 0,25 liter az hány deciliter...senki se nyafogott.
Csendes és szokattlanúl üres minden. Azt tehetem, amit szeretnék, amikor szeretnék és senkisem nyafog érte. A ruháimat pont ott találom, ahova letettem és nem kell keresgélnem.
A napokban olvastam egy idősebb emberről. Egyedűl él hatvan évesen. Életcélja, hogy a legjobb legyen a szakmájában. Állítása szerint nyitva volt a nősülés lehetőségére, de nem jött el a alkalom, de meg mindig kész rá. Szerintem nem kompatibilis a személyiségea társas élettel. Ha az lenne az életcélja, hogy a legjobb férjévé vállljon, biztos vagyok hogy miután elegett fejlődött ebben az írányban lessz alkalma is aki mellett ezt gyakorolja.
Szintén a napokban találkoztam egy 55-57 év körüli 2 gyerekes családapa feleségével. A feleség egy kicsit meg volt ilyedve, hogy mi lessz ha a férjnek agyvérzése lessz a napokban (jelenleg kórházban ápolják a férjet) és nem tud gondoskodni egyedül a családról egyedül. Egészen biztos, hogy nem azt az útat válassza, hogy magára hagyja a férjet, amikor szarban van, mint, ahogy az én "társam". Nem tudom se lenyelni, se megbocsátani.
Írtozm a közelgő szeretet ünneptől, ahol megjátszuk, hogy szeretjük egymást és nyugalomnak nyoma sincs.
Igen, a nők (legtöbben) már csak ilyenek- nagyon össze tudnak tartani,akkor is, ha nincs igazuk...
Mindjárt a férjet szapulni, ez nagyon megy némelyikünknek:)
Hol voltatok eddig?!
Alig bírtam itt egyedül tartani a frontot:)
Végre már olvashatok valami értelmes hozzászólást is...
Igaz, Katus?!
Elképesztő, milyen nők, feleségek vannak:(
A férj helyében adnék neki..de nem külföldi-belföldi nyaralást..azt hiszem!!
Szerintem itt, aki felhánytorgat bármit is, az a kedves feleség! Ő van nagyra a diplomájával, amivel szépen szólva is kitörölheti...
Igenis, nézzen fel a férjére, és legyen büszke rá, hogy jól keres. Nem minden házaspár teheti meg, pl. hogy külföldön nyaral (sőt, még belföldön se), sőt van akinek laptopja sincs...
Úgyhogy, ha esetleg a férje pár hónapig munka nélkül marad, akkor ne alázza meg, hanem segítse őt, ez a dolga! Ha jól olvastam a házimunka így sem az erőssége, szégyellhetné magát az ilyen nő!!!
Akkor bérelj neki egy másik lakást és csináld meg magadnak a házimunkát. Egy problémád kipipálva. Nem kell többé felhántorgatonod neki és végre saját magad termetheted meg a tiszta környezetedet. Egyébként nincs bajom a házimunkával, de tudod, amíg egy ember ezt végzi, a másik is csináljon valamit és mondjuk ne üljön és nézze. A fürdő takarítása, nekem is kb 1 óra, de abban azután hibát még nagyítóval sem találnál!
Köszönöm, hogy leírtad mi a depresszió... Sajnos elég közelről ismertem meg minden válfaját. Édesapám a leggyengébb formájától a legcsúnyábbig mind végigjárta. Könyörögtem le kötélről és kaptam rajta épp mielőtt konnektorba akart nyúlni...
Igen,megofogadtam/tuk,és tartjuk is hozzá magunkat.Voltak nagyon jó időszakaink anyagilag,most fel kötöttük a gatyát :)
"takarit, géppel mos, kifizeti a számlákat, főzni nem kell, de bevásárol, amikor én nem és mióta depis vagyok, azóta én nem)" - tipikus férfihozzá állás,tisztelet a kivételnek.Ha eddig jó volt,hogy nem főz,illetve elég volt az a házimunka amit végzett,akkor érthetetlen számomra,hogy ezt most miért kell felemlegetni.Visszavágásképpen?
"min 2x de jóval többet kerestem, mint te"
Én ilyet sose mondanék a páromnak,de ő sem nekem.
Érthető a depresszió,és az elkeseredés,de én mindig azt gondoltam,hogy pont ilyenkor kell összekapaszkodni,nem elfordulni egymástól.Higgadtan le kell ülni,és megbeszélni vita nélkül.
:DDDD
1,a depresszió fogalmával tisztában voltam
2,most csak keserűség jött le a soraidból
3,véleményeket kértél
4,hogyan tovább?
Azt tudom, hogy vagy megpóbálom megérteni a nőket, (és úgysem sikrül) vagy szeretni próbálom őket. Viccet félretéve ezért is írtam e fórumra, ahol várhatóan sok hölgyhozzászzólást, elvárást ismerhetek meg.
A „depi” egy picivel többet jelent, ha egy férfi használja vagy csak nekik szokatlan hiszen nincs nekik havonta részük benne. Wikipédia ad egyfajta meghatározást:
„A depresszió pszichiátriai megbetegedés. A klinikai pszichiátria megkülönbözteti a depresszió különböző fajtáit: a súlyos depresszív zavar(Major depressive disorder) más néven klinikai depresszió, az unipoláris depressziót valamint az unipoláris zavart is. A depresszió megnevezést a köznyelvben gyakran használják többféle (külső szemlélő számára szembetűnően lehangoltsággal járó) pszichiátriai megbetegedés megnevezésére. Így: Mint neurózis, A reaktív depresszió az a depresszív állapot amit valami lelki megrázkódtatás (katasztrófa átélése, egy közeli rokon halála, stb) okozott.
Mint pszichózis (elmezavar) esetén megjelenő unipoláris zavar néven ismert olyan hosszan tartó elmeállapot, más klinikai néven melankólia(búskomorság), aminek jellemző tünetei: lehangoltság, szomorúság, veszteségérzet, elesettség, apátia vagyis érzelem hiánya. A katatóniavagyis teljesen inaktív állapot hasonló a depresszióhoz, de valójában súlyos pszichózis (elmezavar)hoz társul. A pszichotikus depressziót gyakran kíséri halálvágy, öngyilkossági késztetések és jellemzője, hogy a beteg teljesen elveszti a kapcsolatot a valósággal, makacsul ragaszkodik az érzelmeihez és nem látja be, hogy beteg. A pszichotikus depresszió egyik formájában egy homlokegyenesen ellenkező hangulati állapottal párosul és azzal periódusosan váltakozik. Ennek a csapongó hangulattal jellemzett betegállapotnak a neve bipoláris zavar(angolul bipolar disorder) vagy mániás depresszív állapot. manic depressive disorder."
Ha valaki 5 hónapig depis, azt talán több, mint egy kis lehangoltság...Azt tudom, hogy fegyverrel sem kényszeríthetőek e betegek semmire(nagyfokú depressziónál), ezért is teljesen alkalmatlanok hadseregben, pedig ott mindenki alkalmas, ha nem is másra de sánc ásásra. Ha nem azzal motiválod e betegeket, ami kíváltotta a depressziót, akkor teljesem mindegy, hogy mivel és miként. Elhagyta a szeretője, akkor csak és csakis az érdekli h visszakapja, semmi más. Meghalt valakije, akkor csak az, hogy feltámadjon. Gyógyszeres kezelés segít, de akkor nem a széken fog ülni és böngészni, állástkeresni, hanem az ágyban feküdni, kenyeret úgyse fog vásárolni, az tutti...Válaszként az alábbi hozzászólásra:
1. "(takarit, géppel mos, kifizeti a számlákat, főzni nem kell, de bevásárol, amikor én nem és mióta depis vagyok, azóta én nem)" Azt hiszem, ha te ezeket mind félvállról veszed, máris nem voltál vele a rosszban. Egyébként ha úgysem dolgoztál a depidből kicsit felrázhattad volna magad azzal, hogy ezeket a munkákat te végzed el a férfi! Lehet ő is könnyebben viselte volna, hogy nem dolgozol.
De nezzük is meg és próbáljuk meg elmérni az ő erőfeszítéseit:
Ma elosztottuk a furdőszobát én takarítom ki, a szabákban ő portalanít: csempemosás,fürdőkád, WC, kagyló stb mosás takarítás az nekem 8-9 perc volt. Saját bevallása szerint, az neki 1 óra vagy több. Egy nyugdíjas szomszédnénin vegezte ezt, amikor egyedül éltem, aprópénzért.
A géppel való mosás, az úgye egy színes és egy fehér mosás az autómata géppel 1x egy héten. Vasalni nem vasal( azt nekem kellett mindig még az ő dolgait is) tehát: beteszi a gépbe, kiveszi, kiteíti, és be a szekrénybe, ha megszáradt. Ezt max harminc perc hetente.
Számlát kifizteni: én utálom, csak interneten fizettem, ha tehettem, van egy plusz költsége is. Neki munka közben útbaesik egy olyan hely, ahol több számlát is ki lehet fizetni, plusz költség és sorbanállás nélkül: havi max husz perc.
Akkor eszem főtt ételt, ha én főzők, ha én fizetem a vendéglőt, vagy anyós külni készen... vagy ha nagyon szép Vasárnarnap van (havonta 1x-2x), tehát havi 4 vagy 8 óra
Bevásárlás megint útba esik: napi 20 per max
A fóruminditónak:
"Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!"
Székely János
Ez nekem is fájna:
"Fáj, hogy nem mentem külföldre renes pézzért dolgozni, nem bagóért, csak miatta és pedagógus önérzete miatt. Más városba se, hogy legyen közel a szüleihez és visszajöttem e kisvárosba, hogy együtt legyünk. Nemcsak, hogy akkor sem mozdul, ha már a gyertya a körmünkre égett, de bánt engem, amikor depis vagyok, és cserbenhagy. Ezt a cserbenhagyást nem tudom lenyelni. Küzdök, hogy teljes szivemből megbocsássak ezért a tettért, de nem megy. . . "
Szerintem itt nem erről van szó:
"Neki nem derogált olyan állást elvállalni, ahol a minimálbér 12 szeresénél kevesebbet fizettek..."
Igenis, elment volna, de a felesége megszabta neki, hol dolgozhat.
A többi felsorolt dolgok közül kimaradt valahogy a sok külföldi nyaralás...
Azért, azt a nők nem vetik meg, vagy tévedek?!
Nem bántom a férjet csak tudom, hogy minden éremnek két oldala van. A fóruminditó elkeseredett, depressziós ez érthető, általában minden férfi igy reagál a munkanélküliség okozta helyzetre.
Érzékenyebb, az ő verziójában hallottuk, iesmertük meg a történetet...ez alapján soha nem lehet véleményt mondani.
Abból indultam ki, hogy fiatalok, érzékenyek mindketten, nehéz helyetben vannak....A tanácsom, ha lehet egyáltalán igy neten keresztül valakinek érdemi tanácsot adni az, hogy várjon még egy picit a válási papirokkal, most van munkája szerintem a lelkiállapota is javulni fog próbálják megoldani...:)
Most komolyan mondod, hogy ezek a cuccok a nők álmai: (Notebook, szines lézer nyomtató, grakifus tábla - csak az IT felszerelés + a többi)
Mert ha ruhákra, cipőkre költötte volna a pénzt.
Mit tettem volna? Az én férjem mikor munka nélkül volt, sem volt munka nélkül. Nem volt túl válogatós. Neki nem derogált olyan állást elvállalni, ahol a minimálbér 12 szeresénél kevesebbet fizettek...
Komolyan nem értem, miért bántja mindenki a férjet?! Ti mit tennétek hasonló helyzetben? Szerintem, mindent megtett!!
Gyere, bújj elő, és reagálj kérlek!!!
szerintem se húzd fel az orrod!
ne add be a válási papírokat,hanem beszéljétek meg,hogy újra van állásod,meg a többit is!
és szerintem se hisztizz,mert ez egy pasinak nem áll jól,ráadásul főleg azért se ,mert nincs is igazad.
a házimunka a legfárasztóbb munka is tud lenni,próbáld csak ki!
minden pasi félvállról veszi,most már komolyan kíváncsi lennék hogy a sok nagyszájú mire lenne képes a nők nélkül...(tisztelet a kivételnek)
be tudtál vásárolni??most akkor mire vársz?éremre,oklevélre?ne nevettesd ki magad.légy férfi,és férj!segíts a dolgozó feleségednek,és olyan természetes dolgokat,minthogy oda költöztök,ahol legalább a feleségednek van munkája,ne hánytorgass!
Nagyon nagy ma reggel az empátia a fórumindító feleségével szemben...
Én nem értek egyet az előttem szólókkal!! Igenis a hölgy van nagyra a diplomájával, és ő rúgta fel az "esküt" is először.
Úgy is mondhatnám: lenézte a párját, mert nem talált munkát. Ismertem párokat hasonló helyzetben, megoldották a problémát, nem kellett vagdalkozni...
A feleség úgymond "igényei" miatt, is nehezebb volt a munka keresés.
Hasonló helyzetben a feleség sem tett volna többet az álláskeresés ügyében. Amit itt tenni lehetett,(én azt vettem ki ebből az írásból), azt a férj mind meglépte, a korlátokon belül persze,amit a szerető feleség szabott neki: (kivánság-lista)
Szerintem itt a férfi adott fel sok mindent még magát is kicsit. Nem tudom, mit kellene tenni. Talán valóban nem kéne hirtelen felindulásból cselekedni.
Érdekelne, hogy most hogyan élnek, megoldódtak-e a problémáék, mit szólt az asszonyka, hogy újra van meló?!