Filozófiai gondolatok az Életről, önmagunkról. (beszélgetős fórum)
Túl egyszerű lenne a környezetre fogni ..... hatások érnek bennünket folyamatosan ..... az, hogy ezt mi hogyan reagáljuk le, minek éljük meg, jónak vagy rossznak, az nem csak a minket ért hatástól, hanem a személyiségünktől is függ .... ami kellemetlenül érint bennünket, az arra ösztönöz - jó esetben, hogy legközelebb elkerüljük, máshogy csináljuk ..... ha tanulunk belőle, nagy eséllyel könnyítjük az életünket, hanem, akkor újra meg újra megkapjuk ugyanazt ....
gondolj a gyerekre és a forró vasalóra vagy a kályhára ..... hiába mondod neki, hogy vigyázz, forró, amíg nem tapasztalja meg, hogy mit jelent a meleg, mit jelent a forró vmilyen módon, addig védtelen ..... ha egyszer megégeti a kezét, onnantól tudni fogja, hogy mi az .... és egy csomó mindent így tanulunk meg ..... tapasztalatok által .... legyenek azok jó tapasztalatok vagy rosszak.
Mi vagyunk a szabad akarat.
Isten a szabad akart.
Mi vagyunk Isten.
De ki vagy te?
Mivel azonosítod magad? A testeddel? Melyik testeddel? Tested minden pillanatban változik. Melyik az igazi? A testednek millió sejtje van, ami állandóan pusztul és keletkezik. Melyik vagy Te? Ki az a TE? Hol vannak a határaid? A bőrödnél? A gondolataiddal mi újság? Az is Te vagy? A gondolataid is vége térnek a tested határvonalánál? Ha nem, és ha a gondolataid a sajátod, akkor a saját gondolataidnak hol a határa? Na, erre válaszolj!
Az ember szívesen beleragad konfliktusokba. Pontosabban nem szívesen teszi, csak nem tud kilépni a kötelékből, amit egy másik személlyel közösen létrehoztak. Ez egy energiakötelék, melyet közösen hoztak létre és fent is tartják, melyből energiát próbálnak nyerni, vagy elszívni a másiktól. De mivel képtelenek elszívni az energiát úgy, hogy maguk sem adnának belőle, ez a kettős harc mindegyik félnek rontja a közérzetét. Mikor kialakítják ezt a köteléket, függetlenül attól, hogy közelben vannak, vagy kontinensek válasszák el őket, ez a kötelék fennmarad. Elég csak rágondolniuk és máris működésbe lép az energiaáramlás kettejük közt. Persze, én most a negatív energiákról írok, melyek lerombolják az emberek amúgy is gyenge auráját. Érdekes, ez a kötelék olyan, mint egy csapda, melyből a legtöbb ember nem is tud vagy nem is akar menekülni. Tudják persze, hogy semmi értelme, hogy kártékony, mégis fenntartják. Pedig ha tudnák, menekülnének belőle, de az ember energiát fektet az ilyen céltalan sárdobálásnak. Ez mindenképp egy kötelék köztem és az adott másik ember között. Aztán hogy hány másik ember van, arról most nem nyilatkoznék. Tudjuk jól, életünk során rengeteg másik emberrel alakítunk ki energiaköteléket. Melyek többsége negatív hatással van mindkettőnkre, de ez fennmarad mindaddig, míg az egyik fél ki nem lép belőle. Elég az egyik embernek nem fordítani figyelmét az másikra, és máris tovaszállt a rosszindulatú kötelék.
Megszűnik fennmaradni, mert mindig két ember tudatos akaratával hozza létre.
Gondolnánk, hogy mi nem tehetünk erről, mert mi csak belecsöppentünk az esemény közepébe, de ez nem így van. Mindig két vagy több ember tudatos akaratának megfelelően jöhet létre a kapcsolat, mely sokszor egy életen keresztül szívja az energiát feleslegesen.
Miért jönnek létre ezek a negatív, romboló emberi kötelékek? Miért jó ez nekünk? El lehet ebből szakadni valahogy? Mi a megoldás, hogy ne maradjunk benne, illetve ne legyünk partnerek további romboló energiák fenntartásában? A kérdés költői, de van rá megoldás…
...milyen gyerekről beszélsz?
Amúgy életünk folyamán gyakran fogunk padlót, és ez gyerekkorban kezdődik, amikor először bibis lesz a térdünk-könyökünk... ez tanít arra, hogy arra nézz, amerre mész:), és ne csak nézz, láss is... és ez mindig, mindenben igaz marad... ezt megtanulni jópár bibi, és gyerekenként különbözik, hogyan vonják le a következtetéseket... nem mindig lehet ezt a gyerek környezetére fogni.
kedvencem a francia nyelv.
komolyan. kedvenc országom: Japán
Lehetséges, hogy az élvezest ismerem? De lehet, hogy nem?
igen?
nem?
Valahogy nekem ez kimaradt az életemből.
Mit veszítettem...