Filozófiai gondolatok az Életről, önmagunkról. (beszélgetős fórum)
És egy másik:(, ugyanonnan:
"Senki nem érti egy szavam egy lépésemet
nem tudom az én hibám-e vagy a sorsom temet?"
Fura...
...én néha értettem...
"Csak" egy vers...
Találtam.
Itt valahol a neten... tegnap óta van ott, ahol találtam.
...írója nem regisztrált (eddig, tudtommal) hetedszer.
"Semmi
Kettétört mankóim
sötétben pihennek
röhögnek markukba
kik régen segítséget ígértek
ma már nem is léteznek
pillanatnyi elmezavar lehetett
csupán
a jóindulat hippokrita álarca
a falánk disznópofára húzva
az Én a lényeg nem te pajtás
kutyát nem érdekli a megoldás
gondjaidra
Van ki rokon van ki barát
egyik sem fárasztja magát
hogy rám figyeljen
az ő gondja a lényeges
én csak egy kis felesleges
tényező
ki néha lábtörlőnek használható
következmény nélkül kihasználható
Nem az én választásom volt hogy Egyedül legyek bárhova megyek.
De lehet nem érdemlek ennél a sorsnál jobbat.
Minden ember kapja be a f....mat mellesleg :-))))"
...
...nem értek egyet vele... :(( már megint nem.
Megnéztem:DDDDDD
Nagyon tiszta hangzás:) ...de édes a kiskölök nagyon...
Szia...
...jószagúak voltak a hulló és lehullott levelek... két kislány futott a parkban széttárt kézzel: esik a hóóóóóóóó:DDD
És nagyon szép, színes-sárgás most minden... még...
...milyen sok hasonló ember írogat-olvasgat itt-most...
:DDDDDDDDDDDDDDDDD
Merthogy dettó.
...rohanok ebédidőben vásárolni, majd jövök:)))
Gyönyörűen süt a Nap...
:*
Nem tudok ölelő-jelet küldeni, nem engedi Hoxa.
Ölellek:)
Nem hiszek abban a szóban, hogy "hiba".
Van egy olyan szó, hogy "más", vagy egyszerűen "tulajdonság"... ez tesz egyedivé...
Kommunikációs gyakorlaton egy óriási pattanással az arcunkon kellett felszólalni mások, közönség előtt, és videóra vették... :)))
...hihetetlen volt, mennyire megváltoztat egy embert egy ilyen odaképzelt, átmeneti "hiba"...és akkor, abban a pillanatban mások is csak azt a pattanást kezdik látni Rajtad, míg végül azonos leszel vele - hisz ezt közvetíted...
...de aki tudott azzal nem törődni, azon észre sem vette senki, csak sugárzó tekintetét... előadásmódját...
Nagyon tanulságos volt.
:*
Köszönöm Béka-királylánynak, hogy segített előhozni magamból... Cupp.
...és tudtam, kik fogják elolvasni.
...úgy körülbelül:))))))
Igen.
IGEN!
(kifutott a levesem...)
Van egy barátnőm.
Igazából régen beszéltem vele, de örök barát, szeretem, mert jó ember, de még ennél is több okom van erre.
Egy tanulmányi táborban találkoztunk... két nem egészen 16 éves, egy szőke meg egy barna, gyönyörű lányka...
...szerettem nagyon, de furcsán néztem rá, amikor arról beszélt, hogy neki más élete lesz, mert nem kell neki ez a proli-lét, mint amiben az anyja él, ő máshogy fog élni, más értékek szerint, mert ő többre tarja magát...
...Istenkáromlás volt akkor az én szememben, hogy így gondolkodik és beszél édesanyja életéről, pedig volt elég gondom nekem is anyámék életével, de engem arra neveltek, hogy ennek soha nem adhatok hangot.
Egy-két évig tartottuk a kapcsolatot, aztán én nem egészen 17 évesen férjhez mentem.
Eljött, körülnézett az életemben, szája sarkában megjelent egy vélemény:D, és eltávolodtunk egymástól... átmenetileg.
...
Tíz évvel ezelőtt munkanélküli lettem, és a munkaügyi központ támogatásával számviteli-könyvelő suliba jártam.
Lett egy csoporttársam, aki abban a szakközépiskolában végzett annak idején, ahol Ő akkoriban tanult... rákérdeztem.
Ó, persze, ismeri, jól van, most volt kint a paralimpián...
A MICSODÁN?
...hát vívásban... a paralimpián... hát nem tudtam?!
Két napig sírtam, éjjel-nappal... harmadik nap autóba ültünk akkori férjemmel (nincs jogsim, nem is lesz, nem akarok), és mentünk hozzá.
Apukája volt csak otthon.
Megadtam a telefonszámom... csalódott voltam nagyon.
Elindultunk vissza, de egy helyen megálltunk. Csörgött a telefonom, hogy hazaért... rohantam hozzá vissza, hatalmas kuvasz kutya és egy tolószékes törékeny barna hajú nő gurult kerekes székben ülve velem szemben az udvaron, könnyben van a szemem, ahogy visszaemlékszem, hogy lehajoltam hozzá és megöleltem... a kutyáját megsimogattam...
...utána mondta, hogy ez számára nagyon érdekes volt, mert a kutya soha nem engedett hozzá senki idegent, de amikor én először találkoztam akkor a kutyával, szinte a kezem alá dugta a fejét...
...19 évesen jégre szaladt autóval, Ő vezetett... és a gerincében elszakadt valami.
Kórházba került, két évig vagy még tovább hitegették és hitegette Önmagát, hogy még talpra állhat valaha.
Rájött, hogy soha.
Feldolgozta. Átdolgozta... Önmagát.
Gyermeke lett egy ápolótól, aki, miután megtudta, hogy teherbe esett, lelépett azonnal.
Fia most kb. 18 éves...
Munkahelye van, azon túl túlmunkában sérültekkel foglalkozik, friss sérültekkel, segít feldolgozni saját pédáján, segít számukra elhinni, hogy van lehetőség ilyen változás után is teljes életet élni.
Úgy tekeri a férfiak fejét, őszinteségével, kedvességével, nyitottságával és gyönyörű szemeivel, mint senki más.
Vidéki, Budapesten dolgozik, tehát azóta is vezet.
Tanul, ha kell, simán...
Komoly kapcsolatban él most is, bár a kapcsolatai az elmúlt tíz évben átrendeződtek...
A vívást abbahagyta, mert tovább és sokkal inkább szüksége lesz a kezeire, ízületeire, mint bármelyikünknek.
Amikor eljött hozzám egyszer, megtanított arra, hogy az energiáimat hogyan kell összeszednem.
Én megtanultam, csak néha elfelejtem... :(
:DDD
Akkor ugye nem volt munkám.
Elmondta a csí áramoltatásának főbb szabályait, hova tegyem, piros legyen, aprópénz legyen kis kosárban, elefánt maga felé hajló ormánnyal... meg más dolgokat is:))
Megcsináltam, mert szeretem Őt, nem azért, mert hittem benne...
Miután elment. És vettem elefántot - pénzem pedig alig volt - , tettem oda aprópénzt... és piros színt... és vártam.
Oda-odanéztem.
Gondolkodtam.
Eszembe juttatta hitetlenségemet.
Gondolkodtam.
Hogy ettől aligha fog történni valami... nézelődtem munka-ügyben... Beszélgettem. Akartam. Odanéztem. Már mosolyogtam... már magamra kérdeztem: ma mit tettem azért, hogy elérjem, amit akarok?!
...akkor találtam rá jelenlegi munkahelyemre, ahol azóta is dolgozom.
Már nem szükséges a kosárka... már tudom, már bennem van... valahogy az egész, így, egészben.
Ha megtörve érzem magam, arra a törékeny 16 éves lányra, most már 42 éves asszonyra gondolok, aki saját házának hiteleit törleszti, fiát neveli, két munkahelye van, gyűlöli a szót: béna, mert ő nem béna. Úgy beszél rólunk: Gusztustalan Kétlábon-járók... rengeteg tapasztalata van az emberségről, és egy részét át tudta adni nekem.
Ha Ő minderre képes, nekem egész egyszerűen képesnek kell lennem arra, hogy megoldjam saját gondjaimat.
...szép napot...
(nem törlöm magam, csak meg szerettem volna osztani Veletek... ez egy ilyen fórum, hogy most ide kellett írnom...)
Amúgy... az én olvasatomban az iskola is élet.
Jelen esetben gyermekeim élete.
És magamból kiindulva teljes mértékben tiszteletben tartom a ritmusukat... és látom, hogy ez nagyon jó nekik. (egyetemistánka, középiskolásnak, általános iskolásnak egyaránt - nem lazára engedem őket, csak figyelek nagyon, és egy-egy dolog mögé nézve nem ítélkezem Felettük...)
...itt is van ám, hogy meg akarják tanítani a frankót...
...és akár frankó, akár nem, zárok:))) Mosolyogva, bólogatva a holnapi ebéden vagy bármi máson jár az eszem:))) ...amint megérzem az irányítási szándékot, már megszöktem:))) (előfordul, hogy a témához egyedül később visszatérek...)
...fantasztikusan tehetséges vagyok ebben.
Vajon miért?!
:D
Nem tudom, milyen az, ki tanítható...
Én soha nem voltam tanítható... :S
Ha valaki valamit meg akart tanítani, azonnal eldugult a "VÉTEL" csatorna...
...én csak magam ritmusában, azt, amit és ahogy én akarok... csak úgy tudtam bármit is megtanulni.
Példa: Ha kiállt a tanárnő például kémiát tanítani, én azt tanultam meg, hogy ilyen cipőzöz ilyen ruhát nem fogok felvenni soha, és hogy valyon a kémia-tanítás szárítja a bőrt? ...és hogy milyen lehet otthon... a gyerekeivel, a férjével... és akkor felszólított, válaszoltam, helyes, és gondolkodtam tovább - nem a kémián:))))
Bár lehet, hogy ez is kémia, és még az is lehet, hogy én mindent félreértek:DDDDDD
...akkor regelt ki, amikor én jöttem... kb...
Nekem is azonnal hiányzott...
De Ő... szóval Tőle is tanulhattam volna:)))
Nagyon szerettem olvasni a hsz-eit...
...engem megtisztel, hogy így érezted... :))
Köszönöm, és szép jó reggelt!