fiatal pályakezdő, munkakeresés... (beszélgetős fórum)

Köszi nagyon aranyos vagy, tudod már ott tartunk, hogy az is jó lenne ha nem nekünk kellene fizetnünk azért az egykét év gyakorlatért! És szó nencs róla, hogy ne végezne el bármilyen normális munkát, ami egy ilyen helyen adódik.

Most nincs itthon a fiam, de reggel elküldetem vele az önéletrajzát, hátha van valami ötleted, hogyan írjuk át, esetleg mit hagyjunk ki belőle.

Köszi!

Ha gondolod, küldd át e-mailen azt a cv-t, hátha támad használható ötletem. Az emilcímem publikus, ha a nevembre kattintasz.

Ha gondolod, megkérdezem az ügyvédeimet is, hogy náluk vagy ismerősöknél mi a helyzet. Ők harmincas srácok, nagyon komoly megbízókkal (itt nem magamra gondolok:)), multikkal, multiknak dolgoznak.

Sikerült beszélni egy ismerős ügyvéddel. mondtam neki, hogy nézze már meg mi a gáz a fiammal, mi lehet ami miatt sikertelen ebben az álláskereső bizniszben? Elolvvasta az önéletrajzát és azt mondta, hogy ez túl sok. Túl sokat tud, túl jól beszél angolul,túl sok minden érdekli......Azt mondta ő nem alkalmazna "ilyen okos" embert, aki nála jóval többet tud. Meg aztán milyen munkát adjon neki? Aki ilyen képzettségű az nem fog borítékot bélyegezni meg sorbaálni a postán....

Szóval szerinte túl jó egy ügyvédi irodához4 De könyörgöm!!!!A többi cég meg azért nem hívja be interjúra mert nincs gyakorlata!!!Gyakorlatot meg csak ügyvédi irodában lehet szerezni.Lassan már én is belehülyülök ebbe..most akkor mi is van tulajdonképpen??

Kezdjük el kitörölni az önéletrajzából a túl "jó" dolgokat?? Tagadjuk le a külföldi tanulást...a japán nyelvvizsgát? Mert különben soha nem lesz gyakorlata?! Tényleg elég tanácstalan vagyok. A külsejével nem hinném, hogy gond lenne, amúgy is kissé konzervatívan öltözködik, ilyenkor meg pláne.

Te még kiscsibe vagy, ilyenkor még sokat bír a szervezet, bár neked tilos feszegetni a határokat! Azt te érzed, hogy mennyire vagy terhelhető, mennyire akarod kipróbálni, ha karriert akarsz építeni, akkor most a legkönnyebb szárnyat bontogatni. Nem mondom, hogy gyerekek mellett nem lehet, de aki előtte nem indul el, az később már nehezebben találja meg magát. Persze, ez csak akkor érdekes, ha nagyon kíváncsi vagy, hogy mit tudsz elérni ezen a téren. Nem ez az egyetlen módja az önmegvalósításnak (szerencsére:).

Mivel nem ismerlek, nem tudom, hogy neked mi lenne a jobb. Én anno a pörgőset választottam.

Mindegyiknek megvan az előnye. Hogy neked melyik a jobb, attól függ, hogy milyen értékrend szerint éled az életedet, milyen célkitűzéseid vannak rövid és hosszú távon.

Ha már meghatároztad a célt (mit, mikorra szeretnél elérni a magánéletben és munka terén egyaránt), akkor csinálj egy tervet, hogy hogyan képzeled el az odavezető utat, mit kell ahhoz tenned (munka, tanulás, magánélet stb.), milyen segítséget kell esetleg bevonnod.

Ha ez már megvan, akkor tudni fogod, hogy melyik munkát válaszd:)

Tereza!

mindenben egyet kell h értsek veled!

nagyon fontos az első benyomás.abból indul minden!

van némi rutinom állásintejúkban...szerencsére én nem vagyok izgulós és angolul is tudok fesztelenül beszélgetni....nekem az a tapasztalatom h mindig kedves az interjúztató...az más h utána mit gondol magában..de az az ő dolga:)

nekem most nagyon alakulnak a dolgok...csak most én lettem döntésképtelen...nyugisabb meló jó fizuért vagy pörgős meló jobb fizuért...hosszú távon az egészségem v a karrierem...jó kérdés....még vacillálok.....tanács??

Ahhoz gratulálok, hogy behívták, viszont örülni sajnos nem tudok, mert ha tényleg csak 4-5 percig beszéltek vele, akkor az azt jelenti, hogy nem volt érdekes. Valami nem stimmelt vele, ahogy bement, amilyen benyomást tett és ezt pár perc alatt sem tudta megváltoztatni (megjegyzem, ezt a rutinosak sem tudják mindig, de nem lehetetlen). Én mondjuk szoktam adni magamnak egy második esélyt, hátha mégis jó a jelölt, csak valami zavaró az antréjében. Szóval a fél órát tőlem mindenki megkapja:)

Egy interjú normális esetben 30-45 perc, akit ennél tovább faggatnak, az valami miatt nagyon érdekes az interjúztató számára. Persze, nem jelenti azt, hogy egy rövidebb interjúnak nem lehet pozitív kimenetele, de 5-10 perc után általában csak olyanoktól köszönnek el, akik abszolút nem jöhetnek szóba. Vagy már eldöntik, hogy tovább küldik tesztelni vagy mással is beszélgetni, de ilyenkor ezt meg is mondják.

Nem akarlak elkeseríteni, mert lehet, hogy két rutintalan találkozott éppen, az egyik a fiad, a másik az interjúztató, aki elfelejtette tájékoztatni, hogy neki főnökei egy nagyon rövid szerepet szántak (mégpedig, hogy megnézze, hogy a jelöltnek megvan keze-lába és két füle közé szorult a feje), a komolyabb interjúkat majd tapasztaltabb kollégák folytatják.

Bár elcsépelt, de azért megjegyzem, hogy egy ügyvédtől, mindenki azt várja, hogy tökéletes eleganciával (szuper öltöny, szolid nyakkendő, hozzáillő bőrcipő, kifogástalan pedikűr, frissen borotválkozva, elegáns frizura, magabiztosan jelenleg meg).

Lehet, hogy most azt mondjátok, hogy nem a ruha teszi az embert, de könyörgöm, amikor egy ismeretlent meglát valaki, akkor 5-6 másodperc alatt kialakult róla egy kép. Ennyi alatt kizárt dolog, hogy a személyiségét, igazi emberi értékét képes legyen valaki prezentálni szóban. Vagyis marad a megjelenés, a tartás, a viselkedés, az öltözet, hanghordozás, gesztikuláció, kisugárzás meg ilyesmi. Csupa mérhetetlen dolog, ami ráadásul szubjektív, mindenkire egy picit más hatást gyakorol.

Ezen is érdemes elgondolkodni és tökéletesíteni.

Aha, ez így megy sajnos!

Szerintem nem ciki, szimpatikus az állásadóknak, ha kérdez és ő is tanulhat belőle! Kicsit nyomulni kell, szinte kötelező is. Gondolok Rátok!:))

g

ma reggel voltam egy interjún...recepciós egy külföldi irodában.nettó 115 plusz kajajegy...napi 6 óra,hétfőtől péntekig,,,,azért ezen már érdemes elgondolkozni.......

:)

Többnyire ügyvédi irodák. Sajnos a nagy cégek gyakorlat nélkül nem veszik fel.Hiába jelentkezik állásra, be sem hívják.

Küldött a Pannonhoz is önéletrajzot...mit lehet tudni alapon..bár most nem volt meghirdetve igazán neki való állás.Még nem jött haza, ma 3 helyre ment délután.Tudod az a szemétség, hogy igazán nem lehet tudni, hogy miért nem felelt meg.Nem volt szimpatikus vagy már várt valaki "csókos" az állásra, de meg kellett hirdetni...vagy miért?? Próbáltam rávenni, hogy telefonáljon vissza és kérdezze meg, de nem képes rá...azt mondja ciki..!!?

Szia!

De jó, beindult a motor?:)) Milyen helyekre megy?

én a héten 3 interjúra megyek és a jövő hetem is telik:)

ez már jó jel!

egyébként több részmunkaidős állást is ajánlottak..szerintem elfogadom az egyiket és közben van időm keresgetni is...aztán simán lépek ha van jobb....a párom is így sakkozott és mert lépni..és most tök jó vállalkozása van ,szerződésben egy nagy bankkal..saját területi képviselet..király!nekünk is sikerülhet!!!

Tudod lassan kezdem azt hinni, hogy már nekünk sem

lesz sokáig más,mint a versenyszféra.Minőségügyet, meg marketinget már tanulunk.Minden iskola léte azon múlik, lesz-e elég gyerek, akit tanítsunk.

Mindenesetre köszi az ötleteket, már próbálkozunk.Kisgé is ajánlott pár dolgot, azokat is kipróbáljuk, mert a havi 40 kifizetése nem tűnik elérhetőnek....Meg aztán nem biztos, hogyha ezt még ki is nyögnénk, utána 2 év múlva nem ugyanitt tartanánk az álláskereséssel.

Ki tanítaná nekik az iskolában, ahol olyan előadókkal találkoznak javarészt, aki bentmaradtak az egyetemen, miután lediplomáztak, esetleg átmentek egy másik intézménybe? Milyen gyakorlati élményről tudnának beszámolni? Az egy megoldás lenne, hogy meghívnak a végzősökhöz a versenyszférából tapasztalt embereket, akikkel tudnának erről beszélni (M.on ez nem alakult még ki, máshol ez bevett dolog és presztízskérdést csinálnak a vezetők, hogy milyen egyetem hívja őket vendégelőadónak).

Persze a személyre szabott tanácsadás lenne az igazi.

Igazad van, a friss diplomások (nem csak a jogászok) általánoságban nem rendelkeznek (sok) gyakorlattal, a magyar felsőoktatásban nem igen fektetnek erre hangsúlyt. Nekem szerencsém volt, olyan suliba jártam, ahol egy teljes évet gyakorlaton töltöttünk, de még ez is kevés volt abban az esetben, ha nem megfelelő helyen töltöttük. Nekem még ezzel is szerencsém volt, a jelenlegi helyemen "megtartottak" a cégnél. Lehet, hogy úgy tűnt, az asszisztenskedéssel van gondom, pedig ez nincs így, mert a közvetlen főnökeim megbecsülnek, de a magasabb vezetés, akikkel szintén napi kapcsolatban vagyok, egy ideje úgy viselkedik velem, mint egy utolsó senkivel. Ennek is megvan az oka, tudom is, hogy mi az (rajtam legnagyobb részben kívülálló), de az önbecsülésemnek nagyon nem tesz jót ez az állapot. Váltani egyelőre nem szeretnék, de lehet, hogy kénytelen leszek.

Global szerződésünk nincsen jogásszal, így alakult, hogy házon belül nincs jogász. Kapcsolatban állunk irodákkal, amikor szükség van jogi közbenjárásra, hozzájuk fordulunk.

Még egy ötlet. Keresse meg a Japán-Magyar Kereskedelmi Kamara titkárát vagy elnökét és mondja el neki, hogy mit tud. Kérdezze meg, hogy van-e olyan terület ahol be tud kapcsolódni a munkájukba, akár önkéntes munkásként is. Jelenleg úgyse keres, ezzel kereset kiesése nem lesz, de pár hét alatt (főleg karácsonyi partik idején) olyan emberekkel találkozhat, ismerkedhet meg, akik közelébe egyébként soha nem kerülne. Simán lehet, hogy januárra már összeszed akár több állásajánlatot is, ha ugyesen forgolódik a partik, szervezése, bonyolítása körül. Plusz pénzbe ez se kerül, csak egy kicsit munkás, de jobb mint otthon csüggedni a net előtt és majszolni a csokit...

Egy-két telefont mindenképp megér szerintem. Mit gondolsz?

Nem tudom, hogy te hányszor kerestél állást, de a versenyszférában ez egyáltalán nem gyakori, úgyhogy jobban jár, ha beletanul és hozzászokik, mert vagy ezért vagy azért, még egy párszor biztosan szüksége lesz erre a tudományra is.

Az a baj, vagyis inkább úgy fogalmazok, hogy az sem könnyíti meg a srác helyzetét, hogy valószínűleg a környezetében sincsenek olyanok, akik ezen a téren (álláskeresés, kapcsolatiháló kiépítése) nagy gyakorlattal rendelkeznének, akitől lett volna neki lehetősége ilyesmit is ellesni. Hidd el ez legalább annyit ér, mint egy diploma!

Pedig az ő munkaereje is csak egy áru, ráadásul a piacon ismeretlen áru. Meg kell tanulnia eladnia magát, aztán majd, ha nevet szerez a szakmában, akkor egyre kevesebbet kell neki telefonálnia és egyre többször keresik meg. Csak előtte neki kell megtalálnia és elindulni a saját útján.

Vele a fejvadászok nem foglalkoznak, ugyanis azok kizárólag magas pozíciókra keresnek. Akikkel ti találkoztatok azok a személyzeti tanácsadócégek munkaerőközvetítői és kölcsönzői. Tök más kategória. Az egyik hirdet, jelentkeznek hozzá, a másik pedig direkt keres egy nagyon speciális profil alapján.

Mondd már hol keres állást, melyik városban? A helyzet az, hogy japán cégekről nem sok jót hallottam még, de az ő esetében nyilván más lenne a motiváció, mert egyrészt beszéli a nyelvet, fiú és pont ott tart, hogy majdnem mindegy, csak legyen már valami céges tapasztalat az önéletrajzán (ráadásul egy multi azért általában nem mutat rosszul).

Nem általában az ügyvédi irodákról beszélek, hanem a nagynevűekről Clifford Chance meg ilyenekről. Ott azért talán más a helyzet. Ha még nem próbálta ezeket, akkor mindenképpen menjen be hozzájuk.

Aztán vannak praktikák még, de nem ismerem a személyiségét. Pl. sokan szeretik előnyben részesíteni azokat, akik ugyanott végeztek, mint ők. Keresni kell olyan praktizáló ügyvédeket, jogászokat vezetői pozícióban, akik ugyanott végeztek és fel kell venni velük a kapcsolatot. Lehet ez tárgyalás szünetében, sportolás közben, harmadik ember (közös ismerős) segítségével. Több energiát igényel, mint álláshirdetést olvasni, de általában eredményesebb.

Aztán, ha japánul is tud, akkor szedje össze a neten az összes olyan céget, ahol japán a tulajdonos vagy valamelyik csúcsvezető és keresse őket meg, ügyvédi irodák, tanácsadó cégek esetében azokat is vegye célba, ahol a jelentős ügyfelek között vannak japán cégek (nekik is jól jön, ha az ügyféllel olyan kolléga foglalkozik, aki nem mellesleg beszéli a nyelvüket).

Az önéletrajz-pályázat leadásokon már túl vagyunk. Mindenhova beadta ami csak létezik. A telefonálás még nem jutott eszünkbe, köszi az ötletet, megpróbáljuk.

Ha elolvasod a 10. hozzászólásomat láthatod mlyen felháborító a helyzet az ügyvépdi irodáknál.Én pedagógus vagyok, örülök, hogy eddig tudtam taníttatni, még 2 évet nem tudok már kifizetni, pláne akkor miből fog élni? Mert tanítani munka melllett már nem maradna ideje.

Volt egy amerikai banknál a múlt nyáron két hónapot, ott komoly munkát, prezentációkat is bíztak rá, úgy volt, hogy oda visszamehet de létszámstop van nem vesznek fel senkit.

Holnap fog japánból nyelvvizsgázni, talán ha sikerül azzal majd megy valamire, ha nem marad a külföld-aminek én ,mint anya nem annyia örülnék...