Férjem nagy élvezettel nézegeti a volt élettársáról, nyaralásukról készült fotókat. Hatalmas nevetések közepette élvezi az emlékeket. (beszélgetős fórum)
Igen, én értem mire gondolsz!
Sőt, én sokszor szoktam elmélkedni. Vannak napjaim, amikor "előveszem" az emlékeket, és újra végig rágom a régen történteket. Hogy mi történt, és miért úgy történt. Hogy ki miben volt a hibás... És bizony, ahogy telnek múlnak az évek, sok következtetést tudok levonni a rég múlt eseményeiből. Ezáltal fejlődök is, mert jobban megismerem magamat, és a reakcióimat... Jobban átlátok dolgokat.
Bizony, a viselkedésemmel kapcsolatban több negatív dologra is így ébredtem rá saját magam, és aztán változtattam is ezen a jelenben.
Egyébként az én részemről ez még működött is volna. Engem anno többször kerestek fel exek ezzel a legyünk barátok dumával.
Aminek akkor én örültem, mert hittem ebben, hogy létezhet... De sajnos egy idő után mindig kiderült, hogy többet szeretnének, és én kerültem kellemetlen helyzetbe, mert elhittem, hogy létezhet ilyen, és naiv voltam. :)
Az élet megtanította, hogy ez nem így megy. Valaki mindig többet érez... mindig.
Ez emberektől is függ, szerintem. Természetesen van olyan exem akivel nem is akartam a szakítás után tartani a kapcsolatot, mert részéről hosszú idő után sem csitultak az érzelmek.
Vele tudom, hogy sosem tudnék jó barátságban maradni, de nem lehet mindenkit egy kalap alá venni.
A másikkal, akiről írtam tökéletesen sikerült, de például más jellegű volt anno. a kapcsolatunk is.
Te szerencsés vagy, hogy nálatok jól alakult ez a dolog. Ezért is írtam,hogy"Vannak kivételek talán, nagyon-nagyon ritkán", te ebbe tartozol.
Egyébként az utolsó mondatodban pedig teljesen igazad van.
persze, ha nem fekete akkor fehér.
Rendkívül árnyalt gondolatok.
:)
Nem azt írtam, hogy jelen kell lenniük, vagy ez az etalon.
(Nálunk így alakult, és nem volt belőle probléma.)
Az exek valamilyen szinten akkor is ott vannak a kapcsolatban, ha konkrétan nem is találkozol velük, vagy ne merülnek fel, mert minden kapcsolat alakítja az embert.
Ennyi lett volna a mondandóm lényege.
Igen, egy az egyben ez történt egy barátnőmmel is.
Több fiúbarátom is van, akikkel azért is jó beszélgetni,mert az ember látja az érem másik oldalát is. Ő is azt mondta, nincs ebben a dologban igazam, és nem kell a múltra féltékenynek lenni. Neki is van egy exbarátnője, aki egyben a legnagyobb szerelme volt. Most már "csak barátok". Egyszer csak megkérdeztem volna,hogy ha ez a baráttá avanzsált exbarátnő egyszer csak felhívná azzal,hogy összejönne-e vele, akkor mit válaszolna...Talán nem kell leírnom a választ. Többek közt ezért is gáz ez a "barátkozósdi."Szerintem.
Megértelek, és tökre igazad van. Amiről te beszélsz, az tényleg nem egészséges dolog. Ezt én is így gondolom.
Volt egy pasim, ő a volt párjával volt ilyen nagyon szoros "barátságban". Ezt már az elején közölte is velem, hogy ők már nem szeretik egymást mint férfi és nő, de fontosak egymásnak, mert sok év van a hátuk mögött.
Én nem volta rosszindulatú, vagy féltékeny, teljesen elfogadtam ezt a helyzetet... Sőt, elmentünk hármasban moziba, ide-oda, az elején nem is volt gondom vele.
Csak aztán feltűntek bizonyos dolgok. Pl. sok esetben engem hátrébb helyezett a volt barátnője érdekében... Fuvarozgatta, vitte ide-oda, orvoshoz kísérte, közös programokat szerveztek, és elég hamar kitűnt, hogy azért ez nem csak egy barátság, és hogy ebben nem férünk meg ketten... Mint férfi és nő valóban nem volt közöttük már semmi, ebben biztos voltam, mert láttam rajtuk, de érzelmileg még nagyon komolyan függtek egymástól, és ezt tán észre sem vették...
Csak én nem voltam türelmes, nem telt bele 3 hónapba, és kiléptem a dologból. Nem haragudtam egyikükre sem, sőt... hiszen nekem senki nem akart ártani tudatosan.
De ez így nem egészséges.
Kimondtad a kulcsszót. A volt barátnő a férfi EGY ÉLETSZAKASZÁNAK része, tehát nem örökre szól! Mint mondtam, semmi bajom nem volt azzal,hogy a lánnyal egy-két évig tartotta a kapcsolatot, csak utána már soknak éreztem. Hiszen hogy szétmentek, annak az volt az egyik oka, hogy már nem tudtak egymással úgy beszélgetni, élni,ahogy azelőtt. Tehát ez nem barátság volt a szakítás után, hanem egy hosszú leválási időszak, aminek le kell egy bizonyos idő eltelte után záródni. Ahogy pár hozzászólásommal ezelőtt írtam, képtelen vagyok megérteni azokat, akik kitörlik a közös képeket, emlékeket, mert ez nem egészséges, tehát nem várható el,hogy a másik csak úgy megnyomja a delete-gombot.
Kisajátításról és féltékenységről pedig részemről nem esett szó.
Én nem vagyok féltékeny típus, de ez bennem is megkondítaná a főbe lövöm gombot...
Nézegesse az anyja pic.áját, vagy a tiédet, ne a volt neje fotóit.
Rólad álmodozzon, a múltat meg zárja le, nem vagy te kíváncsi más nőnek a ki-tudja-milyen képeire.
Meg mit tud nevetgélni azon, ahogy ölelkeztek?
Te sem nézegetsz nevetgélve kigyúrt, izmos, erotikus pasiképeket, főképp nem vele.
Amelyik fórumon te ott vagy, nekem meg sem kell szólalnom ;)
Tegnap reggel az exéknél voltam gyereket nézni, kávézni. Egy kivételével mindenkivel sikerült megtartani a jó kapcsolatot.
Senki nem a tulajdonlásról beszél, bár egy egészséges féltékenység mindenkiben van, akiben nincs, az nem a neki megfelelővel van.......
És attól, hogy az életszakasz része, attól mit kéne csinálni? A fotókat nézegetni? Milyen gyakran jársz be az ovidba, vagy az általános iskolába ahova jártál? Hiszen az is egy életszakaszod része. A dolgok elmúlnak, az emlékek maradnak, mint az élet minden területéről, miért kéne kiemelten kezelni az exeket????
Ezt butaságnak tartom. A volt barátnő a férfi egy életszakaszának része mint annyi minden más, a közös élmények nem pukkadnak szét mint egy buborék, nem törölhetjük egy delete gombbal. Ha ezt nem vagyunk képesek elfogadni, akkor saját készülékünkben van a hiba.
Az önbizalom hiány, az el nem fogadás a féltékenység és a kisajátítás öli meg a kapcsolatokat. A párunk, a párunk minden "előzménnyel" együtt és nem a tulajdonunk.
"ebben az esetben okozhat"... minden ember más beállítottságú, más az érzelmi intelligenciája, érzékenysége... van akit az ömlengés sem zavar, másnak elég 1-2 mp is....
Az emlékek (ha maradnak), benned élnek, hiszen megtörténtek, nem a tárgyak tartják életben azt.
Az utolsó szakaszhoz. Egy nő sem tudja tolerálni szerintem, hogy a férje/párja egy barátnőjével aludjon együtt és fordítva. szerintem egy heteró kapcsolatban ennek nincs helye. És ez nem bizalom kérdése. Az ágyam, a pizsamás testem felnőttként és elkötelezett társként már csak a páromra tartozik, senki másra.
De igen, nem vagyunk egyformák.....
Ja, és természetesen mondanom sem kell,hogy férfi és nő barátságában egy szakítás után abszolút nem hiszek. Vannak kivételek talán,nagyon-nagyon ritkán, de alapból nem működhet ez a dolog.
A párom előttem egy hatéves kapcsolatban volt, akivel amiatt mentek szét, mert egyszerűen kihűlt a dolog, belátták,hogy nincs értelme folytatni, nem szeretik már egymást partnerként, nem maradt tüske és harag. És mivel emberi, normális maradt a viszony, ezért úgy döntöttek,hogy csak barátként tartják a továbbiakban a kapcsolatot. Ha pl. a lánynak szüksége volt egy kábelre, akkor őt hívta,stb. Egy ideig ez OK volt, és nem voltam féltékeny rá, ismerve az előzményeket. De egy idő után zavarni kezdett,hogy miért nem szakadnak már le végleg egymásról. Erre azt mondta a párom,hogy hát barátok. Mondtam neki: aha...szóval ő a barátod? El szoktad neki mesélni egy sör mellett, milyen a párkapcsolatunk,mesélsz neki sokat rólam? Felhívtad elújságolni a hírt, amikor két éve eljegyeztük egymást? Nem? Erről van szó. Ő az életben nem lesz a "barátod", mert ő egy nő, akibe egykor szerelmes voltál, vele képzelted el az életedet és a jövődet, vele akartál családot alapítani. Miről beszélünk? Hát erre nem tudott mit válaszolni, belátta,hogy igazam van...
Értem mire gondolsz. Ebben az esetben okozhat. Ha valóban olyan érzelmi szálak fűznek a múlthoz, és még nincsen lezárva. De az nem is egy ideális szitu... Persze, ha ezt látnám, akkor fájna.
Én viszont elég múltba merengő vagyok. Meg is tartok minden szart, apróságot... Ezek a dolgok többnyire össze gyűjtve vannak, és a szülői házban őrzöm, de sosem dobnám ki, mert azok az emlékeim. Viszont soha nem mennék vissza az emlékekhez, az valóban már csak a múlt.
De ebből látszik, hogy különbözőek vagyunk. A párom sem tartott meg ilyen emlékeket, de nem zavarja, hogy én meg megtartós vagyok, mert alapvetően nem szoktam nézegetni. :) Egyszer fordult elő a 1,5 év alatt, akkor is ő kérte.
Nem működik máshogy. Ha most egy férfival élnék együtt akkor máris nem lenne különös, hogy van egy gyerekkori barátnőm. De így már, hogy nővel vagyok, már furává válik ez is. Pedig a barátnőm az a barátnőm, vele semmi nem változott, és soha nem tudnék vele mit kezdeni...
Gigalájk!!!
Ha nincs gyerek, akkor semmi keresnivalója nincs az exnek semmilyen formában az ember életében, főleg nem évek múltán. Ha pedig van, akkor ott nincs lezárva valami.
Okozhat is akár.... az az emlékező fél hozzáállásától függ. Ha azt látnád a párodon, hogy túlságosan elmélyülve, "átszellemülve" örül egy emléknek, alkalomadtán még azt is hihetnéd, ha alkalma lenne rá, vele lenne.
Én személy szerint nem tartok meg emléket, sem képet, hiszen azért lett vége, mert elmúlt, nincs benne több, nem kell tovább... és hála istennek ezzel a férjem is így van. Én minden érzelmemmel és energiámmal a jelenre fókuszálok, hiszen az a fontos, nem az ami régen volt....
A baráti kapcsolatot pedig csak azért hoztam fel, mert nálatok sok minden teljesen máshogy működik, mint a heteróknál.... ennyi.
További ajánlott fórumok:
- Az élettársam társkeresőzik
- A volt párom élettársát kirakhatom-e jogi úton a lakásunkból?
- Miért van oda ennyire a férjem volt élettársáért?
- Nem akar jönni hozzánk az élettársam fia, ilyen esetben mit lehet tenni?
- Hogy lehetne eltávolítani a hűtlen élettársat?
- Mit tennétek, ha az élettársatok sokszor bántana verbálisan?