Férjem nagy élvezettel nézegeti a volt élettársáról, nyaralásukról készült fotókat. Hatalmas nevetések közepette élvezi az emlékeket. (beszélgetős fórum)
Nem szívesen vitatkoznék, hiszen te (ha jól tudom) ott élsz, ezért naprakész vagy.
De ha azt veszed alapul, hogy Magyarországon az átlagkereset kb. 1/3-a a Svédországinak, és még ebből is megélnek idehaza, akkor egy svéd takarítónő, ha az ottani átlag felét keresi, és 1/10-ét félre tudja tenni nyaralásra, abból a 396 ezer forintból nálunk elég jól elnyaralgathat. :))
1.)Nincsen aktuális feleség, mert még nincs felbontva a házasság. (Így. ha néha napján összeborulnak, akkor se csalnak meg senkit, hiszen még házasok)
Az aktuális szexpartnernek meg amúgy se ígértek semmit! Hűséget főleg nem!
2.) A férj nagyon gazdag. (Talán éppen ezért nem akar válni, mert kiderülne, mennyire. Meg felezni is kellene...)
3:) A lelki békéje, vagy inkább az egészsége miatt, mindkettőjüknek van szeretője is. (Bár a feleség minket irigyel, amennyire csak lehet)
Miért?
Szerencsére nem kellett még kipróbálnom még az ilyen helyzetet. :))
Nem tudom, nálunk hogyan működhetne.
Nem egészséges, de bizonyos fokig elfogadható.
Ahogy látom, hosszabb távon nem képesek elviselni egymást, viszont egy két alkalommal képesek visszafogni magukat és értelmes felnőttet játszani. :)
Miért más?
Ha egy nő egy házas férfit elszeret a feleségétől, akkor nincsen joga semmihez?
Vagy akkor van igazán?
Nem értem.
Ezeket a dolgokat nem lehet azelőtt tisztázni, mielőtt komolyra fordul egy kapcsolat?
Ha valaki olyan férfivel kezd, aki már volt házas, vagy élettársi kapcsolata, esetleg gyereke(i) azzal nem kellene körültekintőbben (hű de hülye egy szó!) eljárni?
Miért kell odáig jutni, hogy komoly kapcsolat/házasság, stb. stb. aztán meg kiderülnek a dolgok?
Csak úgy orvosolható valami, hogy lapát?
De miért is kellett volna beleszólni?
Aki olyan társat választott, akinek "előélete" van, az a múltjával együtt kell, hogy elfogadja. Vagy sehogy.
Dönteni tudni kell!
Utána már kár sopánkodni.
Akkor meg miért csodálkozol?
A férfiak képesek teljes mértékben lezárni a dolgokat, míg a nők életük végéig rágódnak rajtuk. (Legfeljebb itt a HOXÁ-n panaszkodnak)
Attól, hogy valaki régi fényképeket nézeget élvezettel, még nem jelent semmit.
Azért kap jelentőséget az egész, mert a nők többségét ez dühíti!
Ha képesek lennének arra, hogy közömbösen, esetleg némi iróniával szemléljék a dolgot, a fényképalbum pillanatok alatt örökre a süllyesztőbe kerülne!
De miért kellene irtani? Ezek emlékek már csupán.
Ha valami komolyabbat akarna, akkor nem a fényképeket nézegetné, és nem a jelenlegi feleség/élettárs mellett! :))
Igen, pontosan így látom, ahogy Te!
És abban is egyezik a hozzáállásunk,hogy én is rengeteg hibámra döbbentem rá a kapcsolataim során, amiket remélem, most már nem követek el. Minden kapcsolatunk által fejlődünk.
Igen, valóban ritka.
Viszont, ha én egyszer valamit lezárok, akkor azt lezárom egy életre. Történhetne bármi, soha egyik volt sem kellene újra, mert egyszerűen már nem látnám potenciálisnak... Kimerítettük egymást, vége lett, és így is volt jó. Ha összetartoztunk volna, akkor nem lett volna vége.
Szerintem ezzel te is így lehetsz, és ezért működne ez a részedről.
További ajánlott fórumok:
- Az élettársam társkeresőzik
- A volt párom élettársát kirakhatom-e jogi úton a lakásunkból?
- Miért van oda ennyire a férjem volt élettársáért?
- Nem akar jönni hozzánk az élettársam fia, ilyen esetben mit lehet tenni?
- Hogy lehetne eltávolítani a hűtlen élettársat?
- Mit tennétek, ha az élettársatok sokszor bántana verbálisan?