Féltékeny férj (beszélgetős fórum)
Kedves Moncsi!
Csoda, hogy még nem vagy depis. Én is pár éve itthon vagyok, de már elegem van. Remélem mire a kicsi ősszel oviba megy találok állást, már most is keresgélek.
Már becsavarodom az itthonléttől, nem azt mondom, hogy unatkozok, de már nem bírom sokáig. Szeretnék én is tartozni egy közösségbe, kizökkeni itthonról, meg persze kell a pénz is. Mindig az van eszembe, ha valami történne a férjemmel mi lenne velünk, ha nekem nem lenne állásom?
Amikor otthon voltam, akkor egész nap azt mondogatta, elmehetnék már dolgozni, pénzt keresni.
Most dolgozok. Ott, ahol ő.
Sok férfival van napi kapcsolatom, s mindegyikkel baráti. Most ez zavarja. Állandóan féltékeny, de ezt nem mondja, hanem hepciás egész nap.
Mindegyik kollegámra azt mondja: a haverod.
Miért bejárónő? Én mindig királynő akartam lenni... otthon lenni a palotámban/házamban... díszítgetné... és szeretgetni a sok-sok-sok gyerekem... és legszebb mosolyommal várni a páromat. Tényleg ilyenről álmodtam mindig!
Aztán 15 éves koromtól dolgozom, immár több mint 25 éve... mellette érettségi, főiskola, ilyen-olyan egyéb iskolák... két gyermek... és rohanás és szaladás... de már nem vágyódom a palotára... mert csak úgy lehet mosolyogni, ha megszeretjük, amiben vagyunk, és meglátjuk a lehetőségeit. :o)
Volt egy hosszú féltékeny kapcsolatom.Sokszor megcsalt szerintem,bár engem ,nem érdekelt ,mert nem szerettem,de nagyon féltékeny volt.
Semmi oka nem volt rá,mégis ha éjjel hazajött,még ha aludtam is ,ócsárolni kezdett......Gondolkodj el ezen.
na, abból aztán kitörne a világháború, ha titokban csinálná szegény Moncsi - és ilyen módon közölné, hogy állása van! (+ha interjúra megy, akkor a gyerekeket is hagyni kell valakire, és ha nincs kire, akkor csak a férjére lehet...)
Meg kellene a férjjel értetni, hogy ő többre képes, többre vágyik, emberek között szeretne lenni, nem akar egész életében "bejáró nő" módjára otthon létezni..
Biztosan nem lesz egyszerű menet, egy ilyen "vaskalapos" pasi mellett! (bocs, Moncsi!:) de tényleg annak érzem ezt a hozzáállást..)
Hú ez tényleg kemény! Minenképp tarts ki az elharátozásod mellett, mond meg neki őszintén, hogy te többre vagy képes, mint egész nap otthon lenni és nem csinálni semmit.
Vagy: titokban keress melót és ha felvettek, aznap mond el neki, amikor kezdődik az első munkanapod. Kérdezd meg a férjedet: "Dolgozni mész drágám? "Igen". Képzeld, én is" :)
Nem vagy a tulajdona,nem vagy a marionett figurája,amit kénye-kedve szerint mozgathat.
Ez elég megalázó ,nem gondolod?
Ha nagyobbak a gyrekek és megoldható a munka ,akkor mondd meg neki ,hogy keresni fogsz és munkába állsz,mert dolgozni szeretnél. PONT.
Ha kiabál ,ha veszekszik,akkor is maradj higgadt és tarts ki az elhatározásod mellet.Magyarázd el neki miért szeretnéd.
De ha nem is érti meg,akkor is keress és menj el dolgozni.
Ha nem teszed meg,akkor valóban akarat nélküli bábú leszel és annak nem lesz jó vége.
atyúúristen.. az ilyen önző emberektől megáll az ész!:(( Otthon a helyed..??:O Hol él? Az 1800-as években..?
Szerintem is állj a sarkadra és menj el dolgozni! Megszűnne a jelenlegi kiszolgáltatott helyzeted.
(bár ő éppen ezt akarja megakadályozni..)