Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Felnőttként (kb. 30 évesen) milyen mértékben és meddig tűröd el, hogy a szüleid, a nagynénikéd, stb. beleavatkozzanak az életedbe? fórum

Felnőttként (kb. 30 évesen) milyen mértékben és meddig tűröd el, hogy a szüleid, a nagynénikéd, stb. beleavatkozzanak az életedbe? (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5
2011. okt. 26. 19:22
nem,soha!
2011. okt. 26. 19:20
Senki nem avatkozhat bele az életembe. Tanácsot adhatnak és,ha akarom megfogadom,ha akarom nem.
31. 518e60a7e6 (válaszként erre: 16. - 46148e9072)
2011. okt. 26. 19:17

Még véletlenül sem! Ezeknek az embereknek, hiába a hozzátartozóink meg kéne találják a maguk örömeit azután is, hogy mi kirepültünk és saját családot alapítottunk.

Szerintem önzőség és még nem tudom mi, ha még azután is okkkal-ok nélkül ránk akaszkodnak és a hálátlanság érzetét keltik bennünk, merthogy ők neveltek fel, bla, bla (ezt most a saját anyámra és nagynénémre értem, mert nekem ők a családom - komolyan, engem megfojt ez a fajta "gondoskodás", bár inkább csak idegbajos leszek tőlük, hogy hiába kérem őket, mint a beakadt magnószalag csak mondják és mondják, az ember ne őrüljön meg tőle. Különösen akkor tudok a plafonon lenni, amikor a gyerekem nevelésébe akarnak beleszólni. Én most már nem tudok hallgatni! Mert még jobban rámakaszkodnak, még jobban elfajul ez a az egész.

2011. okt. 26. 19:12

tudjátok mi jutott az eszembe?ha belegondolunk a szülő a gyerekkel együtt tanulja az életet.

tulajdonképpen nem lehet hibáztatni azért ,mert meg akarják mondani,hogy milyen helyzeteben mit kell tenni..mert mégis mit vár el a gyerek apjától .anyjától?hogy tudjon..tudjon dolgokhoz hozzászólni és tanácsot adni ,olyan dolgokban mondjuk amelyeket meg se éltek..és azt várjuk el tőlük,ha baj van segítsenek..mert azért normális esetben kihez megy az ember?csak a szülőhöz és oda tudjuk,hogy bármi van mehetünk...


sokszor elmondják kéretlenül is ,hogy hogy mi merre legyen,de ezt az ember meghallgatja és sokszor van úgy,hogy nem mondanak butaságokat...mert azért valljuk be bizonyos téren élettapasztalatuk van.


kényszeríteni szerintem senkire nem lehet semmit,mert egy kor után az ember önállóvá válik,de attól még mindenki valakinek a gyereke..


itt a befolyásolhatóságról van szó,ki mennyire tud függeni más véleményétől,kit hogyan lehet uralni..ki mennyire kiforrott személyiség..mert,ha az ember tud önálló lenni,felelősséget vállalni a tetteiért, felelősségteljesen gondolkozni..akkor az az ember nem szorul állandó felügyeletre.


nálam már kiskoromban se nagyon szóltak bele ,hogy esetleg mit miért teszek,mert tudták és tudják,hogy nincs miért aggódni.


viszont,ha mondanak valamit meghallgatom és teljesen idegenek véleményét is meghallgatom ,mert az ember mindíg tanul..más élethelyzetben lévő, más élettapasztalattal bíró embereknek adott témában egész más lehet a véleménye,más szemszögből világítja meg a helyzetet.

29. 518e60a7e6 (válaszként erre: 15. - 04e95f637a)
2011. okt. 26. 19:05
Jézus, szörnyű, de most már én is így vagyok vele az előzőek tükrében. Bizony, szomorú, hogy ide jutottunk, de amikor az embernek megvan a saját élete, amiben helyt kell álljon, igazán nem hiányzik neki, hogy a saját családja megnehezítse.
28. Re87
2011. okt. 26. 19:01
Nem vagyok még 30,de mostanában jól esik,ha kicsit beleszólnak a dolgaimba:).Egyébként tudják milyen önfejű vagyok,szóval semmit nem érnek el nálam.De jól esik a törődés:D!
27. Judit Csodaországban (válaszként erre: 19. - A14deb9047)
2011. okt. 26. 18:48
Zsóka, rengeteg szülő van, aki nem szól bele a gyerekei életébe. Miért nem teszik? Azért mert tiszteletben tartják a másik ember határait. Az anyósom például egy álom, mindenhez jó képet vág és nem terrorizál minket hogy hívjuk már őt gyakrabban és nem akar tudni az életünk apró részleteiről. Egyszerűen hagy minket élni. És neki is megvan a saját élete, saját barátai, saját programjai, elfoglaltságai.
2011. okt. 26. 18:38
Semennyire!!! Tanácsot elfogadok max, azt is csak akkor, ha kérek!
25. Jasmine24 (válaszként erre: 24. - Ami.)
2011. okt. 26. 18:19
Te akkor szerencses vagy nagyon! Sajnos ebbol van kevesebb!
24. Ami.
2011. okt. 26. 18:16
Szerintem ahol ez nem működik rendesen,h anya mindig ott van ha kell,de ha nem nem szól bele,elmondja a véleményét,de nem erőlteti rád,ha akarod megfogadod,ha nem nem,és nem lesz sértődés akkor a szülő-gyerek kapcsolatban valamit elrontottak.Nálunk ez teljesen természetesen alakult ki,és amíg nem beszélgettem pár hasonlóval,mint te,és nem olvastam hoxás cikkeket,anyósról szülőről,el sem tudtam képzelni,hogy másoknál nem így van,hogy nem lehetnek szabad emberek,pedig Istentől ezt kaptuk,a szabad akaratot!Kívánom mindenkinek sikerüljön ezt lerendeznie az életében a családjával.Szerencsére ez a gond nekem kimaradt.
23. Jasmine24 (válaszként erre: 22. - 46148e9072)
2011. okt. 26. 18:14
Anyu is igy volt es van is vele. Miota meghalt minden nap emlegeti hogy mennyire hianyzik neki, de jo volt, mikor elt, pedig egy csomo mindent tonkretett neki. Persze azert hianyzik neki, mert minden sokkal kenyelmesebb volt. A mama megfozott, kitakaritott, volt nyugdija, megoldotta a problemakat. Most mind ez ugye anyura harul. Vegeg a jo vilagnak. De en tudom hogy ez rossz, plszu mi az ocsemmel szivtunk miatta egy csomot.
22. 46148e9072 (válaszként erre: 17. - Jasmine24)
2011. okt. 26. 18:10
De az a nevetséges,hogy én ezt nem érzem tehernek annyira.Én tényleg nem bírok nélküle meglenni.Ha dolga akad,és nem látom egy nap,annyira tud hiányozni.És micsoda boldogság ha újra látom.És Ő ezzel tisztában van.Pedig ideje lenne felnőni.
2011. okt. 26. 18:08
Nekem a szuleimtol sikerult leszakadni, most itt van ez az istenaldasa noverem het evvel idosebb nalam de ugy erzi o mar mindent tud en meg semmit. Olyan szinten hogy most uj fogorvost keresek, es o mindenkeppen le akarja ellenorizni felhivni szemelyesen, mert o mar tudja mire kell figyelni es csak akkor menjek hozza ha o is aldasat adja. Ha valamit nem ugy teszek ahogy o mondja szo szerint evekig nem tud tovabblepni. Eleg 10 perc beszelgetes vele es tenyleg elhiszem hogy nem tudom iranyitani a sajat eletem es csak az a jo ahogy o csinalja. Egy egy ilyen alkalom utan probalom hetekig elkerulni hogy visszaalljon az egyensuly.
2011. okt. 26. 18:05

El kell fogadnod,hogy amíg élnek/élsz az Ő "kicsi fiuk"vagy, ez örök-míg a mostani családod "átmeneti állapot".A szülők maguk élete során rengeteg tapasztalatot szereztek-dolguk terelgetni a gyermeket,hogy az elkerülhetőnek tartott csapdákba ne sétáljon bele.

Viszont a szülőnek is el kell fogadni/fogadtatni,hogy saját kudarcélmény is kell a megtapasztaláshoz.

Ne éld meg rosszindulatúnak azt ami nem az.

Végezetül: ha külön háztartást vezetsz megvan a lehetőséged,hogy a tanácsokból annyit fogadj meg amennyit jónak találsz.

2011. okt. 26. 18:04

Vajon majd ti milyenek lesztek idősebb korotokban?

Mit fogtok majd érezni, amikor napokon, heteken át nem tudtok a gyermeketekről semmit? Se kép, se hang...

18. Judit Csodaországban (válaszként erre: 1. - 518e60a7e6)
2011. okt. 26. 18:01

Susan Forward: Mérgező szülők-et olvasd el.

Húzd meg a határokat. Korlátozd a velük töltött időt, illetve a telefonálások gyakoriságát, hosszát.

Erőszakmentes kommunikáció nagyon fontos:

Pl. "köszönöm anya hogy aggódsz értem, de ez rám tartozik, ezt bízd rám."

Ha éreztetik hogy ők mindent jobban tudnak, válaszolj ilyeneket:

"Tényleg? Érdekes hogy így gondolod..."

"Nekem más a véleményem erről".

És tegyél lépéseket azért, hogy az önbizalmad helyreálljon. Ha 30 éven keresztül azt kommunikálták feléd, hogy semmire se vagy jó, ők mindent jobban tudnak, akkor ez a hiedelem biztosan benned van. EFT-vel szabadulhatsz meg ezektől leggyorsabban.

17. Jasmine24 (válaszként erre: 16. - 46148e9072)
2011. okt. 26. 18:01
Az en anyukammal ugyan ez tortent, de ott az volt a felallas hogy mi laktunk a mamanal. Anyam semmit nem tudott a mama nelkul, jobban mondva beleegyezese nelkul csinalni. Apuval miutan elvaltak es lett baratja, a mama elol bujkalniuk kellett, mint a tinedzsereknek. Nevetseges volt meg gyerek szemmel is latni hogy 40 evesen nem tehet azt amit akar. Aztan par eve meghalt mama es anyunak 50 evesen felkellett noni. Tolem kert tanacsot munkakeresesben, stb. Mar eleg jol megvan. De a mama jol tonkrevagta az eletet.
2011. okt. 26. 17:51

Szia.Azért írom le nagy vonalakban a történetem,hátha okulsz belőle.

34 éves vagyok.2 gyerekem,férjem,külön házam van a szüleimtől.Engem a Dédim nevelgetett fel,mert anyám sokat dolgozik.A kapcsolatunk különleges,de rájöttem már rég,hogy Őneki nagyon sokat jelent az,hogy engem pátyolgat.Amikor házat vettünk,azt tartottam figyelembe,hogy hozzá közel legyek,bármikor átjöhessen hozzánk.Minden nap jön is,segít,mosogat,főz,felmos,port töröl,intézi a gyerekeimet.Megmondja mikor mit csináljak,milyen ruhát húzzak fel.Azért alakult ki ez a helyzet,mert hagytam.Hagytam,hogy irányítson,intézkedjen.Jó persze ez nekem is kényelmes volt.Amikor említettem neki,hogy most már megpróbálok megállni a saját lábamon,nagyon megijedt,hogy akkor ővele mi lesz.Nélkülözhetetlenné tette magát.Sikerült elérnie,hogy nélküle semmire nem vagyok képes.Most a férjem hatására beadta a derekát,és tanít főzni,mert nem nagyon tudok.De ha valami sikerül látom rajta,hogy bántja.

Gondolom idáig nem szeretnél eljutni.

15. 04e95f637a (válaszként erre: 14. - 518e60a7e6)
2011. okt. 26. 17:47

csak az elején volt rossz...már jó!

Szívesen látom,ha jön,de jobban szeretem mikor megy :)

14. 518e60a7e6 (válaszként erre: 13. - 04e95f637a)
2011. okt. 26. 17:46
Ez a másik szomorú véglet.
13. 04e95f637a (válaszként erre: 1. - 518e60a7e6)
2011. okt. 26. 17:40

Engem 15 évesen otthagyott a francba egyedül!

Most 26 vagyok,a minimum annyi,hogy befogja a száját,és nem ugat a dolgaimba bele!Kb így hagyom...

12. emi75
2011. okt. 26. 17:39

Szia!

ha külön élsz, csináld amit és ahogy akarsz, mosolyogva engedd át magadon a tanácsaikat, és a duruzsolást. (úgy értem egyik füleden be másikon ki) Lehet, hogy sose hagyják abba, muszáj kidolgozni egy módszert, ha ellentmondasz, beszállsz a vitába, csak olaj a tűzre.


ha nagyon gáz, egy darabig ne beszélj velük, hogy lenyugodjon mindkét oldal, de gondolom nem az a cél, hogy felszámold a családi kapcsolataidat.


én 18, a párom 20 éve nem él a szüleivel, és a mai napig szeretnének a szüleink kisgyerekként kezelni, nevelni. (mióta anyuka vagyok másként élem meg ezt:D jobban megértem, hogy milyen nehéz (lesz) elengedni a gyereket)

2011. okt. 26. 17:38

Én már több mint 10 éve külön élek a szüleimtől. A véleményüket és tanácsaikat meghallgatom, sőt van amikor én hívom fel tanácsért. viszont a döntés mindig az enyém, nem hagyom hogy beleszóljanak semmibe sem.

Ha rosszul döntök, legalább csak magamat hibáztathatom...

De szerencsére nem is akarnak beleszólni, megszokták hogy már külön "család" vagyok....egy személyben.. :o))

2011. okt. 26. 17:37
Semennyire-kb.20éves koromtól.
2011. okt. 26. 17:37

Próbáltam én már mindent, de nem szállnak le rólam. Igen, hálisten külön lakunk, nem is közel és ennek most örülök.

Azonban anyám telefonon, a nagynéném meg emailen talál meg...


El nem tudom képzelni, hogy ha a lányom felnő és kirepül, ugyanezt megcsináljam vele. Amikor már külön családi életet él ráadásul.

Mintha a falnak beszélnék, amikor kérem őket, hogy állítsák már le magukat, ez az én életem és én úgy oldom meg, ahogy én szeretném, nem ahogy ők elképzelik, vagy ahogy ők jónak látják.

Természetesen semmi sem felel meg nekik az enyémből, bármit is csinálok.

Az ember valamilyen szinten meg akar felelni a "szüleinek", de már lassan arra a szintre jutok, hogy tényleg nem veszem fel a telefont, ha látom, hogy ők hívnak, vagy keményen visszaszólok, hátha akkor békén hagynak.

2011. okt. 26. 17:35
Akkora mértékben, amennyiben valóban igazuk van, és ezzel az élet nekem is könnyebb, nem kell külön harcot vívnom, amikor kiderül, hogy mégis nekik volt igazuk.
2011. okt. 26. 17:35
En mar 18 eves korom ota nem hagyom hogy barmilyen formaban beleszoljanak az eletembe. Ha tanacsra szorulok, akkor ugyis kerek. Persze van hogy bizonyos csaladtagok fujjak a dolgaikat, az max meghallgatom udvariasan, de szepen elengedem a fulem mellett. Engem nem befolyasolnak, mert ugysem Ok elik az eletemet. Amugy meg ha ennyire zavar, allitsd le oket, hogy ha megegyszer megprobalnak beleszolni az eletedbe akkor megszunteted veluk a kapcsolatot. De en a helyedben nem sokat torodnek veluk, foleg hogy nem veluk elsz ha jol gondolom.
6. Cucicsillag (válaszként erre: 1. - 518e60a7e6)
2011. okt. 26. 17:32

Addig jó, míg a szülő mondja a magáét.

Ha már nem mondja, rég rossz :o(

Olyan úgysem lesz, hogy mindig ,mindenben egyetértsetek. Hallgats meg őket és cselekedj, ahogy jónak látod. Valószínűleg ők jót akarnak- a maguk módján.

2011. okt. 26. 17:30

szia..


külön élsz?


ha igen,akkor gond egy szál se..elmondják amit akarnak és kész.

2011. okt. 26. 17:30

semmilyenbe, ezért is van anyukámmal egy kis mosolyszünetünk.

Ja és 13 éve külön vagyok én is..

1 2 3 4 5

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook