Felkészülten, mégis cserbenhagyva túlélni egy szülést (beszélgetős fórum)

szia! koszi, hogy leirtad. Az valahogy nekem nem volt vilagos a cikkbol, hogy az orvos ott sem volt.

Utana legalabb adott valami magyarazatot, hogy miert nem tudott ott lenni?

Egyebkent meg tenyleg az a gond ezeknel a muhibaknal, hogy az embert hajtana az igazsagerzete, csak szelmalomharcnak tunik, igy inkabb letesz rola az ember. (aztan utolag meg banja, mert nehez feldolgozni...)

Hát ez nagyon durva és a pofátlanság teteje!

Remélem nem adtatok egy fityinget sem az orvosnak!!!

ujlany

a cserbenhagyást úgy értettem hogy volt fogadott orvosom akiért leutaztunk több száz km-ert,mert bíztam benne.ezt 2 hetente kérte.És szülésnél mégsem volt ott.

Unokanővérem már elöttem is nála szült teljesen elégedett volt/bár nem volt viszonyítási alapja 1 babával.Aztán a másodikat 1 hónappal előttem szülte,a doki furcsa módon nála sem jelent meg,így ő is ahhoz a dokihoz került akinél én pórul jártam.De mikor megszült azt mondta,nyugodjak meg ez a doki sokkal jobb,itt már tudott viszonyítani.De én még is aggódtam hiszen nem ismerte a kórtörténetemet nem látta a leleteimet,és aggódtam hogy nálam sem lesz bent a doki ami sajnos be is jött,pedig lehet jobb lett volna,ennél már csak jobb,úgy gondolom.

A leleteim alapján úgy értelmeztem vérzékenységre hajlamos vagyok.Én szóltam a nővérkének hogy nézze már meg a leleteimet,mert a vér kiment a fejemből.és már akkor mondták hogy gond van.a hasamat meg csak nyomogatták,nyomogatták,ahelyett hogy a dokit vissza hívták volna.A leletemen az áll vérzés nélkül vissza maradt placenta,Igen ám de akkor miért kaptam 2 tasak vért,ajándék vagy mi??már bocsánat.Ha akkor nem lettem volna olyan lelki állapotban,meghát még csak 22 éves voltam,és örültem hogy élek.De így utólag feljelentettem volna őket,hogy észbe kapjanak.És ha még sokan így tettek volna akkor nem járnánk így csakhát kevesek vagyunk ehhez,nem beszélve arról hogy idő,pénz és lelki energia is kellene az ilyen tortúrákhoz,ami manapság nincs,ezért ülünk csöndben össze tett kézzel hálát adva a föntieknek hogy még élünk,és láthatjuk felnőni azt akiért ennyit küzdünk.

Hasonló volt sajnos a helyzetünk.Én még nem szültem meg a második babócát de veszélyeztetett terhes vagyok,minden terhes tünetet pródukáltam ami a 19 hétig fent áll,szóval nem tudtam én sem örülni csak vártam vártam mikor múlik már el a sok rosszullét.A félelemről nem is beszélve.Tervezett baba a második is,hamar össze is jött,pont úgy mint a lányom csak egy hónappal később szülők.Mindenképp szerettünk volna kistesót neki.Pedig én is azt mondtam hogy soha többet,és nekem nem fájt a szülés vagyis nincs rossz élményem azzal kapcsolatban csak ami útána jött,lelkileg nekem is 5 hónap volt mire kezdtem őrülni a babámnak,és egyedül el tudtam látni őt is és magam is.Szerencsére sokat segítettek a családtagok.Egyedül nem lettem volna képes rá.

Remélem most nekem is szép szülésben lesz részem.

Bár az orvosom kijelentette hogy ő mindenképpen azon lesz hogy a szülés szép emlék legyen számunkra.Remélem így is lesz.

Szia.

Nem semmi a történeted. Örülök hogy a babád egészséges és te is felépültél. :) Gratulálok a következő pocaklakóhoz is. Legyen majd szép szülésed.

Nagyon durva azt látni,hogy még mindig járnak így kismamák!

A kisfiam születése nálam egy rémálom volt!Nem akarom leírni,elég annyi,hogy kis híján belehaltam a szülésbe és itt nem a fájdalomról beszélek!

Szerte szét szakadtam,a külső nemi szervektől egészen a méhemig.Olyan nagy volt a vérveszteség,hogy komolyan veszélyben voltam.Persze ezt le nem írták sehová sem.Egyébként a kórház,ahol szültem,a munkahelyem,(bár egy másik osztály).Meg is jegyezték,hogy ilyen is csak eü dolgozóval történhet meg.

Annyi erőm nem volt,hogy szopizás után,megbüfiztessem a kisfiamat.Mindig a férjem büfiztette.Öt hónap telt el,mikor egy reggel arra ébredtem,hogy nem fáj semmim,de a lelki sebek sokkal később gyógyultak be.Ahogy beszéltek és viselkedtek velem,soha nem felejtem el!

Akkor kijelentettem,hogy soha többé nem szülök,mert amilyen mázlista vagyok,másodjára tényleg meghalok!Tudom irónikus,de tényleg így gondoltam!

15 hónappal később várandós lettem a kislányommal.Megmondom őszintén,előbb a félelem jutott eszembe.mi lesz ha megint így járok?Eltelt pár hét,mire örülni tudtam.Minden másképpen történt a terhesség alatt.Matyi álomterhesség volt,Zorkával veszélyeztetett voltam.Minden sokkal nehezebb lett így.

DE!

Alig több,mit hat óra alatt megszületett!ÁLOMSZÜLÉS volt,ha létezik ez a szó!Fájni,persze,fájt,de csodálatos emlék volt a Zorka születése!Szülés után két órával a saját lábamon akartam bemenni a szobámba,de nem lehetett.(Itt nem lehet)Szívem szerint haza is mentem volna.Másnap reggel az orvosom nem hitte el,amit lát!Egynapos gátsebbel,török ülésben szoptattam a kicsi lányomat és annyi energia volt bennem,hogy nem igaz!

Boldog vagyok,hogy van két gyermekem és,hogy átélhettem a szülés és a születés csodáját!

Sziasztok!Én írtam a szüléstörténetet,köszönöm a sok hozzá szólást!És sajnálattal veszem észre hogy másoknak is hasonlóan kellett át élni azt ami egyébként a legszebb dolog az életben.

Jelenleg 26 hetes vagyok kisfiút várunk aki nagy aggodalmakat okoz már most.Én sem vagyok az a topp kismama aki mindent megcsinál ennyi idősen.Pedig azt gondoltam hogy majd a második könnyebb lesz,áá de hogy is.Sokat kell feküdnöm,kímélnem magam,és akkor valahogy elvagyok a lánykámmal itthon.Még 3 hónapom van,de nem tudom meddig húzzuk így ki.Lányomat simán kihordtam nem volt semmi gond,de most egymás után jönnek.Szerencsére jó dokira leltem és kézben tartja a dolgokat,elég sok vizsgálaton vagyok túl,de ez is csak azt jelenti hogy figyel rám.Sajna a cukrom magas így ismételni kell.meg várjuk a többi eredményemet.

Jelenleg pestre járunk,és remélem megéri.Most úgy gondolom hogy a terhesség nehéz és szülés után lesz minden jó,ebben bízom.Lányomnál fordítva volt.

Mindenkinek köszönöm a gratulációt,és hogy őszintén megírták velük mi történt.Remélem mindenkinek sikerült túl tennie magát,bár én azt gondolom hogy ez mély nyomot hagy bennünk,és ha nincs segítségünk nem tudjuk feldolgozni.

jelenleg nem a szüléstől félek,hanem inkább hogy most a babával rendben legyen minden.

Én is hálát adok Istennek hogy látom felnőni a lányomat,a műtő asztalon sírtam hogy már nem láthatom őket,szerintem az a rész ki is maradt belőle mikor az asszisztens megkért hogy vegyem le a melltartómat mert ha esetleg újra kellene éleszteni akkor ne legyen útba,na ettől a mondattól a mai napig rosszúl vagyok.de lehet még is írtam akkor bocsi.Mindenkinek jó egészséget!

Kicsit hasonló volt az én szülésem is. Nálam nem vált le a méhlepény. Miután a kislányunk megszületett, elvitték, akkor jöttek a gondok. Nyomtak mindenhol, tépték ki, de nem jött. Nagyon fájt...

Nagyon vérezhettem is, mert azonnal hívták az altatóorvost és műtöttek is.

Emiatt nekem is állandóan vérvétel volt, minden nap a szülést követően. Hazaérkeztünk és szülés után egy héttel borzalmas görcseim voltak. Hívtam az orvost, ő Uh-ot, vizsgálatot csinált másnap és szerencsére nem volt már gond, mert nem maradt bennem semmi maradvány.

Mindenesetre "feltuningolta" a szülési élményeimet az eset.

Remélem, a következőt nem fogja...

Ezt nagyon megkönnyeztem. Elképesztő, amit Veled műveltek, ezek szerint az orvos nem volt alapos.

Remélem most a második babánál már minden a legnagyobb rendben lesz, és boldog, háborítatlan szülésed lesz.

Én is gratulálok a gyermekeidhez!

Nálunk eleve csinálnak szülés után egy kaparást (persze ők nem így hívják) varrás előtt, hogy ilyen ne fordulhasson elő. Hát nem kellemes az biztos meg a varrás sem.

Mikor megszületett a kisfiam, vártam azt az érzést, amiről mindenki beszél, hogy elmúlik minden, csak a boldogság van...hát a boldogság oké, de fájt továbbra is az alfelem.

Viszont akkor is, most is azt mondom, hogy minél előbb szülném a tesót.

Gratulálok a kislányodhoz és a tesóhoz is! remélem vele már csak szép élményeid lesznek.

engem is tágítottak, de tudom hogy egy esetleges császár elkerülése miatt... ezzel együtt is nagyon durva élmény volt.

ami veled történt az nagyon durva!!!

gratulálok, hogy feldolgoztad, remélem, most jó helyre jársz. Az első szülésem nekem is ilyen volt, kivéve a kálváriádat utána. A második háborítatlan volt, ég és föld a kettő, komolyan!!!

sok erőt és bizalmat önmagadban, a testedben, a babádban.