Feljelentenéd a saját családodat? (tudásbázis kérdés)

Hajrá!

Nehéz időszak van előtted, de ha túlélsz jól 1-2 évet, akkor minden helyrejöhet, még a családoddal való viszony is.

Ha csak lehet, akkor azért tanuljál is, ha nem is most azonnal...

Igaz, hogy sokat segített a lakótársam és most a barátomnak tűnik és az egyetlen személynek aki segít. De igaz ami igaz a helyzet változhat.

Ki tudja mit hoz még az életem, de most azon vagyok, hogy helyre tegyem magam körül a dolgokat.

A munkámhoz ragaszkodok, bár hiába dolgozom munkát keresek, hogy egyedül is tudjak fizetni egy nagyon pici albérletet. Ha egyedül élnék talán jobb lenne, bár tényleg nagyon hálás vagyok hogy befogadtak.

Hát akkor munka, és irány egy pszichológus. Ha mindaz igaz, amit ide leírtál, nagy szükséged lenne rá, ezeket, vagy az ide vezető dolgokat fel kel dolgozni, meg kell érteni, helyére kell tenni, hogy ne add tovább, képes legyél párkapcsolatra.

Arra vigyázz, hogy soha ne legyél senkinek kiszolgáltatva, még annak se, aki most a barátodnak tűnik.

A munkádhoz ragaszkodjál leginkább.

Pont azért, mert más a két korosztály. Ha 14-15 éves korig nincsenek meg az alapok, akkor sajna annyi.

Igen, abban igazad van, hogy sajna nem az ő generációjának a hibája ez nagy részben, hanem az előzőé. A mindent megadás, és ezzel együtt a lecarás generációjáé.

Csak reménykedni lehet, hogy nem kallódnak el ezek a gyerekek..

Sajna eljön az a pont, amikor már nem a "megértés" használ, meg az "alapból jóember" üres frázisa. Az csak halogat. De azért mindegy, mert semmilyen eszközünk nincs itt a bevatkozásra, vagy kontrollra, vagy bármiféle segítségre. Ha akar, elmegy a rendőrségre, de úgyse fog. Vagy megél maga, és megtanulja az életet, vagy nem.

Abban egyetértünk, hogy a szülők menjenek a fenébe. De nem ezért, amit most csináltak, vagy nem csináltak, hanem az előző 15 évért. De sajnos a nagy egyetértés ezen a lányzón nem segít.

Vagy szerinted, mit kellene tenni? Megsímogatni a buksiját, hogy minden jó így?

Szerintem abban is nagy paradoxon van, hogy egyrészt megállapítod, hogy egy gyerek, akinek még azt se kell tudni, hogy mire való a rendőrség, a posta vagy az orvosi rendelő. Másrészt meg arra vennéd rá, hogy sz.jon a családjára, álljon meg a lábán.. No de ilyen ismeretek nélkül?

Márpedig arra kellene rávenni, hogy menejen be valami olyan helyre, ahol személyesen tudnak neki segíteni. Pont azért, mert még gyerek, és segítségre van szüksége, és nem arra, hogy csak a saját feje után menjen. Mert van mit pótolnia. Önmagában ez nem baj, csak hát mégis baj, láthatod.. Mert ott áll, ismeretek, komoly lelki háttér nélkül, kiszolgáltatva akármilyen férfiaknak..

Örülök, hogy te ilyen talpraesett és érett voltál már 19 évesen is, de nem mindenki ilyen. Nincs egy konkrét skatulya, hogy 20 évesen ezt kell csinálni, ez a jó, a helyes, mindenki fejlődik a saját ütemében. Vagy nem.

(Örülök, hogy a szüleid "negatív dolgain" felül tudtál kerekedni. Ezáltal el sem tudod képzelni milyen az, amikor nem támogatnak valakit a szülei (pedig kellene), vagy rosszabb esetben direkt rosszat akarnak neki. Vagy még rosszabb, 30 évesen is elnyomják. Hogy ki lehetne törni? Persze, de ezt az a szerencsétlen nem érzi, hiszen eddigi életében sem volt önbizalma, ezután meg pláne nem lesz. Neki aztán mondhatod, hogy mit kell és mit nem kell. Attól, mert mondod, nem fog változni, mert ő maga sem hiszi el. Pedig alapból jó ember.)

Azt mondod, ez csak kifogás? Igen az. Megara részéről vagy aki nem határozott, annak a részéről lehet, részemről megértés, hiszen a határozottsághoz is fel kell nőni. Emlékszem, hogy hol voltam 19 évesen, de nem kezdem el ezt mondani, mert az addigi utamat én tettem meg, nem más.

Azon külön csodálkozom, hogy a gyerekekkel szemben milyen megértő vagy, itt meg mennyire nem. Csak azért, mert már nagykorú? Ugyan... Lehet ős is még gyerek, akit tanítani kell.

Támadásnak azt véltem, hogy megmondtad, nem itt a hoxán kell(ene) tanácsot kérnie. Ha itt teszi, hát itt teszi, attól függetlenül, hogy te hova fordultál tanácsért.

ott van a családod. nem hiszem, hogy apád, anyád, a testvéreid mind utálnának, azt sem hiszem, hogy mind egyszerre támadt rád fizikailag, és csak úgy összerugdostak, csak úgy 19 év után...

ha voltál olyan merész és ügyes, hogy hiphop, egyik pillanatról a másikra a nagy semmire elcuccoltál egy vadidegen fickóhoz, szerintem nem lehet probléma az élet egyéb dolgait is megoldanod :) de inkább gondolom, hogy tiniként elmerültél az engem mindenki utál, senki nem szeret, nem ért meg és rosszat akar nekem érzésben, és felelőtlen döntéseket hoztál

ha valamelyik családtagod rendszeresen bántalmazott, akkor azon dolgozz inkább, hogy normálisan boldogulj, keress annyi pénzt, amiből eltartod magad és nem kerülsz zűrbe. ha csak kitaláltad, talán el kéne gondolkodnod azon, hogy a családodra számíthatsz csak igazán, és még ha anyukáddal nem is jó a viszonyod, ott van apukád, a testvéred vagy testvéreid, és nem kéne annyira elmérgesítened a helyzetedet, hogy ha igazán szükséged lesz rájuk, ne legyen visszaút a te sértettséged és kitalációd miatt, amikkel bajt is keverhetsz bőven, ha nem csak neten hinted el

Igen segített a lakótársam munkát szerezni, ott dolgozom ahol ő másképp nem lett volna munkám.

De ezt egy párszor már leírtam.

Senkim sincs rajta kívűl, de mind1....

lehet, hogy senkid nincs, akitől kérdezhetnél, de fura módon pikkpakk rögtön segítettek állást szeretni és lakhelyet, amikor szükséged volt rá. amikor állítólag a családod szétrugdosott, akkor is ott voltak valakik, akik leszedték a családodat rólad

tehát lenne kikhez fordulnod, akik érdemben tudnának segíteni, mert ott voltak, látták, ismernek téged, veled élnek, kapcsolatban állnak veled

vagy csak kell a dráma?

ő is dolgozik, nem ül otthon tétlenül.

mi okuk volt arra, h éveken át alázzák, s meg is verjék?

mert túlsúlyos, el kell őt taposni?

Ügyes. Igazi felnőtt lány vagy. :(

De / reméljük / hosszú még az élet !

Én 19 évesen dolgoztam, tanítottam, egyetemre jártam és két és fél éve ismertem e férjemet. Mindamellett, hogy közel se tudtam mindent (ma se tudok), viszont tuti nem is a hoxán kérdeztem meg, amit nem. Pedig akkoriban nálunk is nehezen viselték otthon a szülők, hogy felnövőben vagyok, és én is sírtam sokszor, hogy "lám, már nagy vagyok", és mégis beleszólnak a dolgaimba, anyám rossz néven vette, ha nem aludtam otthon.. Évek után is. Igen, én is éreztem "gyilkos dühöt" ilyenkor..

De valahogy akkor is éreztem, hogy ami van, az értem van, próbáltam a hibáikat elviselni, és csapkodni, stb.. Hanem keményen dolgoztam, csináltam az egyetemet, ha kellett takarítottam, ha kellett a nagymamámra vigyáztam. Mert éreztem, hogy ők a családom, és hogyha egy kapcsolat gyökeres szakításra késztet, ott valami bibi van. És igazam is lett, pár év múlva ők lettek a támaszom, nélkülük nemigen fejeztem volna be a sulit, stb.. (Persze lehetnek ténylegesen bántalmazós esetek)

Ennek a lánynak a hsz-eiből sajnos az jön át, hogy elsősorban az a baja, hogy nem minden úgy van a világban, hogy az kizárólag az ő pillanatnyi érdekeit szolgálja..

Az más kérdés, hogy valószínűleg az ősök se állnak a helyzet magaslatán. Ez is nyilván igaz.

Mégis milyen segítségre vár? Szerinte egy feljelentést hol kell megtenni? 19 éves, nem 12. Felnőtt, büntethető állampolgár.

Egyébként nem hiszem, hogy tájadjuk, csak valahogy ezt váltja ki a stílusa sajna, meg a mérhetetlen tájékozatlansága.. Nem áll jól ez.

"Lehet, hogy minden, amit állít magáról, hazugságság és ő egy 70 éves, transzvesztita férfi, akinek az a hobbija, hogy különböző személyeknek adja ki magát. "

Egyik sem vagyok... :)

Viszont senkim sincs akitől bármit is megkérdezhetnék, vagy tanácsot kérhetnék.

Itt, hoxán viszont sok jó tanácsot kaptam, volt aki hasonló helyzetben volt, vagy van....

A története alapján több is volt, annál mint némi alkalmi beszólogatás, hogy fogyjon le és ahogy leírta próbált is ezért tenni is, csak nem sikerült. Ha valakit furton-furt azzal bszogatnak, hogy foggyon le, gyakran lesz depressziós, akkor meg még nehezebben megy, plane ha az illető meg van még spékelve petefészek cisztákkal is.Ciszták sajnos erősen befolyásolják az ember életét: nemcsak a súlyára, de a lelki életére is hatással vannak.

Lehet, persze, hogy mindez nem igaz. Lehet, hogy minden, amit állít magáról, hazugságság és ő egy 70 éves, transzvesztita férfi, akinek az a hobbija, hogy különböző személyeknek adja ki magát. Ahogy ugyanezt el lehet mondani rólad, rólam, vagy bármelyik fórumozóról. Ez ugyanis az internet és anonym. Ugyhogy itt minden hit kérdése, bizonyítékot ne várj semmire.

Aki meg még most lesz felnőtt és a családjára nem számíthat, ahonnan ezeket a dolgokat megkérdezné, az ott kérdezi, ahol tudja. Megara például itt a Hoxán.

Senki sem úgy született, hogy tudja, mikor, milyen esetben hova lehet fordulni.

Az meg, hogy nem úgy szokott történni általában - ez most így történt, nem mindenki egyforma. De ez jelenti egyből azt, hogy Megara hazudik.

Nem kéne egyből támadni mindig mindenkit.

Ha tényleg komoly dolgok történtek, felnőtt ember a rendőrségtől, ügyvédtől vagy az önkormányzattól, vagy/és pszichológustól, lelkigondozótól kér tanácsot, utánajár annak, hogy minek mi a következménye és feltétele..

A rendőrségi feljelentésnek ebben a témában szinte biztos feltétele egy orvosi látlelet. Ha ilyen nincs, akkor felejtős.

Egyébként meg örök tanács: "saját fészkedbe ne szarj bele"

Plusz kiegészítés tőlem: "ha mégis, akkor meg ne menj haza.."

Mert miért kellett hazamenni? Ha ezt a kérdést őszintén megválaszolnád magadnak, akkor az életed se csúszna férre végleg..

Ha ez komoly, akkor nem hoxa téma.

Ha nem komoly, akkor meg hoxa téma, de akkor meg miért is vegyük komolyan.

Ha te meg ezt nem tudod, érzed, akkor vagy nagyon kis gyerek vagy még lelkileg, vagy beteg. Ezt nem bántásból írom, csak ez van.

Másnak lehet vicc, nekem nem az de én tudom mit élek velük át napról napra. Az állandó hivogatás, és hogy eleinte még kedvesek megértőek aztán meg...

Aki pedig azt írta, hogy hirtelen haza mentem annak üzenném, hogy nem mentem volna oda ha nem kedvesen hívtak volna oda vendégnek...

Voltam már nálluk miután elköltöztem, akkor is vitáztunk de aztán kibékültünk, ezért is mertem oda menni...

azért irritáló az ilyen szórakozgatás, mert sajnos valóban nagyon sok a családon belüli erőszak, ahol elkelne valami igazi segítség

de nem úgy szokott történni, hogy anyuci beszól a túlsúlyos lányának, hogy fogyjál le, az meg sírva elcuccol, hívják vissza, aztán jól megrugdossák, mikor belibben. azt inkább elhinném, hogy súlyosabb személyiségzavar áll fenn, és a szülők nem tudják hogy kezelni, mert elszökik szó nélkül és hasonlók

nem kell bizonygatnod semmit, de csak sajnáltatod magad kitalált vagy vélt dolgok miatt. most is csak kiköhögöd, hogy veled milyen borzalmakat tettek és összerugdostak, de semmit nem írtál, miért, ki és mi történt

gondolom, az idegen fickó, akivel élsz, úgyis látta rajtad, ha maradt nyoma, és vele meg tudod beszélni, akár segíteni is tud neked, ha segített a családodtól is elköltözni

ha úgy érzed, jelentsd fel őket, hiszen szemtanú bőven akadhat, mert írtad, hogy mennyire de nagyon még jobban és borzasztóan elvertek volna, ha nem rángatják le őket mások rólad

Mert most ez a divat; ha valami nem tetszik otthon, akkor lelépek, és világgá kürtölöm, hogy milyen szar emberek.

És 2-3 hét múlva hazamegyek a cuccaimért, s láss csodát; nem tárt karokkal várnak, nem kezdik el főzni a kedvenc kajámat, hanem biztos kijött rajtuk az eltelt idő idegessége.

Nem hiszem, hogy megbocsájtást kérve, sírva borultál anyád nyakába.

Ha ilyen önálló lettél, menj, jelentsd fel, elég élettapasztalatod van már .

Tanultál volna suliban rendesen!