Főoldal » Írások » Egyéb témák » Felismerés

Felismerés


Kaptam egy testet ideiglenes használatra. Enyém lehet egész életemben.

Használhatom rendeltetésszerűen vagy bánhatok vele hanyag módon.

Kihasználhatom okosan vagy megölhetem. A döntés az én kezemben.

Felismerés

Hogy erre későn ébredek-e rá - visszafordíthatatlan, gyötrelmes agónia közepette -

hogy még időben észbe kapok, s remélem a legjobbakat

esetleg kezdettől fogva tudatosul bennem és belátással vagyok a jövőre - meghatározza az életem.

Nem adtam neki, amire szüksége volt. Hosszú éveken keresztül, romboltam és csodálkoztam, hogy vissza csak fájdalmat kapok. Elvártam az ökölnyi méretű szívemtől, hogy még én rosszul bánok vele, ő dolgozzon keményen a nap 24 órájában megállás nélkül.

Lumbágó, magas vérnyomás, ízületi fájdalmak, fejfájás, látásromlás, jódhiányos strúma, vesekő, allergia, szaglásvesztés, migrén és mindezek lelki vonzata - sok lehetséges módon jelezte felém segítségért kiáltva:

Ne tedd ezt! …légy hozzám jó és meghálálom.

Megannyi szakrendelésen alkotott orvosi vélemények végső konklúziója, amelyet nem hallottam meg a homokba dugott fejemnek köszönhetően: „Fogyjon le!”.

Egyszer csak megérkezett az isteni szikra. Észbe kaptam. Az első feladat a többletsúly leadása. Nem ész nélkül rohanva, hisz 23 évembe került még így leamortizáltam a testem, idő kell, hogy felépüljön.

Értékes táplálékkal kell etetnem, hasznosítható energiával feltöltenem, edzésben kell tartanom. Közben az elvekből gyakorlat vált.

Minden fájdalom, rendellenes működés, legyen az fizikai vagy lelki, egy reakció, egy segélykiáltás a testem részémről. Itt kell éljek a földön vele együtt és tennem azért, hogy az eltöltött idő minősége ideális legyen számomra.

Minden élő szervezet és tárgy, amit a megfelelő módon veszünk igénybe hosszú életével ajándékoz meg minket, csak figyelemmel kell lennünk a használati utasításra.

Változtam… a helyes útra léptem. A XXI. század adta lehetőségekhez képest próbálok egészségesen táplálkozni, rendszeresen mozogni, kiegyensúlyozott életet élni.

Nem X ideig. Ezentúl.

A testképem nagyban meghatározza az énképem, az önértékelésem. Itt belül, valahol a lelkem mélyén még mindig egy kövér lány vagyok, aki el sem hiszi, hogy képes elfutni az utca végéig.

Sok utca vár még rám az életben és hogy mindegyik végéig elfuthassak, a kezemben kell tartanom az irányítást... A lehetőség adott.




Írta: Timmy0520, 2011. november 18. 13:08
Fórumozz a témáról: Felismerés fórum (eddig 12 hozzászólás)

Ha tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook