Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Felháborodtam - láblógató anyukák? cikk

Felháborodtam - láblógató anyukák?


A napokban olvastam, egy bulvár portálon egy neves színművészünkkel készített interjút, aki két kislány boldog anyukája.

Az említett interjúban azt boncolgatja éppen, hogy pár hónapos babája mellett, ő már rengeteget dolgozik és ebben férje is partner, mert ő nem szeretne a láblógató anyukák közé tartozni!

Felháborodtam - láblógató anyukák?

Mielőtt bárki azt hinné, mártírt, hőst vagy bármi egyebet kívánok csinálni magamból, ez nem cél. Én és hozzám hasonlóan sok-sok kisgyerekes anyuka kikérheti ezt magának. Ez az életforma sok családnak természetes velejárója a gyereknevelésnek.


Röviden egy napi programom, amiben én nem találom a láblógatás helyét.

Reggel 5 körül ébreszt a kisebbem, aki 14 hónapos. Mire őt rendbe teszem, általában a boldog apuka is csatlakozik hozzánk. Szerencsémre ő az önellátó fajtából való, így vele nincs gondom.


Később ébred a nagyobbik, reggelizünk, öltözünk, oviba megyünk. Ehhez nekem nagy segítség az autó, mert nélküle még hosszabb lenne a program. (Kb. fél óra séta az ovi, BKV-val 1 óra lenne.)

Aztán kislányomtól függően hazafelé bevásárolunk, vagy rohanunk, mert ő újra alszik egyet.


Míg pihen, igyekszem ebédet kreálni és mindennel végezni, amihez nem kell a jelenléte. Felébred, eszik és takarítunk-mosunk egyet még kettesben.

Aztán ebéd és mivel a láblógatók közé tartozom, irány újra az ovi, mert a kisfiamat csak fél napra vették be.


Hazaérkezésünk után a gyerekek alszanak egyet, na ilyenkor van időm ideülni és hülyeségeket írni-olvasni.


Ha felébredtek, akkor időjárástól függően kinti program, mert egy 4 évest nehéz bírni energiával.

Aztán estig bele kell férjen a játék, a rajzolás és egyebek az életünkbe. Sőt még vacsorázni és fürdeni is szoktunk.


Mire a férjem hazaér, már zsong a fejem a gyerekektől. Aztán, hála a korai kelésnek, este 8 körül már csendes a ház. Ekkor tudok váltani pár szót a párommal is, és végre beülni egy kád vízbe.


Akinek van segítsége, bejárónő, szakácsnő, mosónő, bébiszitter, minden bizonnyal láblógatás az otthon töltött idő. Nekem nincs és nem érzem úgy, hogy semmit nem tennék.


Számomra felfoghatatlan, hogyan képes valaki napokra magára hagyni egy csecsemőt, vagy miként képes rángatni magával. Tudom kell a pénz, neki ez a munkája, de véleményem szerint ők nem a pénz miatt állnak ilyen gyorsan vissza a csatasorba. 3 év alatt bizony, méltán, elfelejtődnének.


Persze néha én is kénytelen vagyok vinni magammal, de a népszerűségért és a tapsért soha nem tenném.


Arról pedig nem szeretnék regélni, mennyire érzek én egészségesnek egy olyan várandóságot, ahol az anyának egy a fontos, szülés után 5 perccel már színpadképes legyen. Mondjuk én a szerencsések közé tartozom, nálam a súlyproblémát mindig az adta, hogy hogyan szedjek magamra pár kilót.

Ha már a kicsi is ovissá válhat szándékomban áll visszamenni a munkahelyemre és belevetni magam újra a munkába. Addig azonban, amíg megtehetjük, inkább maradok itthon vele, a kisfiam is ezért kezdte 4 évesen az óvodát. (Októberi születésű.)


Biztosan van, aki jobban és ügyesebben csinálja, akinek van segítsége vagy jobban szervez, de mire nálam a láblógatás ideje elérkezik, inkább alszom egyet. Feltéve ha hagy a lányom, mert éjjelente 1x2 még felébreszt. :)


Láblógatós anyukák, várom a véleményeket!




Írta: 296c061f6d, 2011. március 2. 10:08
Fórumozz a témáról: Felháborodtam - láblógató anyukák? fórum (eddig 1255 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook