Feleségem mellett másba vagyok szerelmes, és emiatt megöl a bűntudat.Kérem, olyan emberek írjanak, akik átéltek hasonlót a házasságuk alatt! (beszélgetés)

Feltéve és nem megengedve, hogy igaz, amit írsz és a másik házasfél is itt keres megoldást:

akkor képzeld el, hogy a másik félnek milyen érzelmi hullámvasút ez, aki ráadásul nem is csókolózgatott más férfival a munkahelyén, hanem akit megcsaltak, elárultak és átvertek már 12 év után, két kisgyerekkel.

Az a baj, hogy magaddal vagy elfoglalva most is. Hogy rád nem figyeltek eléggé, hogy neked jár a csókolózás meg az izgalom meg a másik nőcivel üzengetés, hogy neked most nehéz ...

Azzal kellene elfoglalva lenned végre, hogy nektek, kettőtöknek mi a jó. Nem, nem a nődnek és neked, hanem a házastársadnak, akinek megígérted, hogy vele leszel, őt szereted, őt támogatod és vele neveltek fel közösen vállalt két gyereket családként.

Egy házasságban nincsen énénénénén ... Egy házasság arról szól, hogy két ember keresi azt, ami a "mi"-nek jó.

"Most nagyon igyekszik, óriási pozitív változáson ment keresztül ez irányban.

Igazából kimondhatom, hogy a mi kettőnk kapcsolata jó lett. Ha tavaly ilyen szinten tudtunk volna együtt működni, ilyen lett volna a kapcsolatunk mint amilyen most, úgy érzem szóba sem jöhetett volna az, hogy bárki más felé nyissak."

Ez azért eléggé érdekes megszólalás ...

A házasság DÖNTÉS. Az nem úgy van, hogy hát, nem figyel rám eléggé, így aztán megyek csókolózgatni meg flörtölgetni Mucihoz, mert ez nekem jár ... A házasság arról szól, hogy a közösen létrehozott problémákat közösen kell megoldani, nem pedig arról, hogy akkor most csajozok, mert nem figyelnek rám eléggé két kisgyerek mellett. Ilyen esetben megbeszélés, kommunikáció, párterápia és a flörtölgetési energiát ebbe fektetni.

Egy házasságban nem keresünk külső ingereket, amennyiben felnőtt emberként létezünk benne, felelősséggel és teljes akarattal.

De te inkább azt az energiát kifelé csatornáztad egy csajra. Lehet ezt szépíteni, de nem érdemes. A tény az, hogy úgy döntöttél, csajozol. Aminek semmi köze a feleségedhez: ez a te döntésed volt.

7-es hozzászóló:

A legnagyobb gond az volt a feleségemmel, hogy egyszerűen nem tudtuk megbeszélni a problémáinkat. Volt, hogy én kezdeményeztem, hogy beszéljük meg, de ő nem akarta. És ezzel nem őt hibáztatom, de ezek tények.

És ez nagyon hiányzott.

Most nagyon igyekszik, óriási pozitív változáson ment keresztül ez irányban.

Igazából kimondhatom, hogy a mi kettőnk kapcsolata jó lett. Ha tavaly ilyen szinten tudtunk volna együtt működni, ilyen lett volna a kapcsolatunk mint amilyen most, úgy érzem szóba sem jöhetett volna az, hogy bárki más felé nyissak.

9.-es hozzászóló:

A döntést meghoztam már, és tartom is magam hozzá. A családom, feleségem mellett döntöttem, ezért dolgozom.

Csak folyton olyan érzésem van, mintha egy hullámvasút lenne az egész, ahogy a jobb és rosszabb, nehezebb napok váltják egymást érzelmi téren...

És arra lennék kíváncsi, hogy ez meg tud-e szűnni, volt-e már valaki hasonló helyzetben, aki átélte ezt az egészet már.

Voltatok pszichológusnál vagy jártok párterápiára? Ez ugyanis sok-sok hónapon át tartó folyamat.

Érdekesnek találom, hogy a feleséged után most "te is" pont itt nyitsz beszélgetést, a feleséged szófordulatait használva ...

Attól, hogy elmész egy másik munkahelyre, nem fog megszűnni az érzés a másik nő iránt. Ezért én azt tanácsolom, ne menj máshová. Legalábbis csak ezért ne, csak ha valahol jobb pozíciót, jobb feltételeket kínálnak.

Az igazi kihívás az, ha mindennap látod, ennek ellenére a házasságodért dolgozol, ha azt fenn akarod tartani. Az nem megoldás, hogy azért maradsz, mert a nő fizikailag is eltűnik előled. Ha csak ennyi történik, majd jöna. következő.

Ahogy Ági is írta, én is azt mondom, az érzéseid felett nincs hatalmad, de a hűség egy döntés kérdése.

Én azt mondom,

1. döntsd el, hogy mit akarsz. Nem a te gyerekeid lennének az elsők, akik elvált szülők gyerekei.

2. ha döntöttél, annak irányába cselekedj és légy becsületese. Ne azért marad a feleséged mellett, mert gyerekeitek vannak. Ha maradsz, azt azért tedd, mert a házasságod fontosabb, mint az afférod, mert vele szeretnéd az életedet leélni. Ebben az esetben viszont ne kacsingass kifelé.

Nem olyan bonyolult ez.

Megkérdeztem hogy találtál erre az oldalra? Nekem annyira furcsa hogy ez ugyanaz a történet ami pár hete volt itt a feleségtől.

A hűség nem egy érzés hanem egy döntés. Ha ennyire nem tudod elfelejteni, akkor tényleg keress másik munkahelyet. De az a baj van valami a hàzassagodban ami miatt ennek teret engedtél. Erre jó lenne rájönni mi az mert ha az fenn áll máskor jön majd más akibe megint belehabarodsz. Na meg amíg ott valami repedés van a kapcsolatban, addig ezzel az érzéssel fogod betömni. Ha ennyire meg akarjátok tényleg mind a ketten oldani akkor tényleg próbáljátok ki a párterápiát is. Hátha az is segít. Viszont az se felejtsük el hogy annyi nem elég hogy te kiszeress a nőből. Ha a feleséged ezen nem tud tovább lépni, ha nem tud megbízni benned és nem lesz képes ezt nem a szemedre vetni évek múlva is akkor nem fog működni, bármennyire is akarjátok. Sajnos van akinek ez nem megy és soha nem tud túl lépni rajta.

A 3-asnál a pont.

Munkahelyváltás, kapcsolat megszakítása. A szerelem elmúlik, mert főleg csak kémia. Ha mégsem... akkor az is kiderül így.

És beszéljetek arról a feleségeddel, hogy milyen hiány vezetett idáig. Ő is szenvedhet hiányt, nem csak te - meglepő dolgok derülhetnek ki. (Jó, ha szakember segít ebben.)

Azért ne add úgy elő, mintha nem a saját döntésed lett volna, hogy teret engedsz az ismerkedésnek, meg a beszélgetésnek, flörtölésnek stb. egy másik nővel. Bőven elkerülhető lett volna ez a szituáció. A saját döntéseid meg a tetteid következményét éled most át, nem kell itt vagdalkozni, csakis saját magadnak köszönheted a bűntudatot meg a szenvedést.

Keress másik munkahelyet, aktívan lépj ki a mostani valamiből ami a kolléganőddel van, tiltsd le mindenhonnan, rá se nézz...

Kedves hozzászóló!

Honnan tudod mitől fáj a lelkem? Éppen ezt írtam, hogy a bűntüdat szétmar, amiért fájdalmat okoztam a feleségemnek, aki semmilyen szinten nem érdemli meg ezt, és ezzel tisztában is vagyok.

És bárcsak ne lennének bennem ezek az érzések a másik iránt! Bárcsak meg tudnék ezektől szabadulni és újból csak a feleségemnek élni (ahogy korábban)!

És pont a családom az, és a feleségem iránt érzett szeretetem az amik miatt nap mint nap küzdök az egyéb érzések ellen (amiket kiemelem, hogy nem akarok érezni!).

Képzeld, voltunk pszichológusnál is közösen azóta!

Továbbra is várom azon emberek hozzászólását, akik voltak már hasonló helyzetben, és meg tudnák osztani történetüket, hogyan alakult, mennyi időbe telt stb.

Soha életemben nem voltam még hasonló helyzetben sem és kétségbeejtő ez az egész számomra is. :(

Szárazon mindez:

1, Munkahelyváltás, minden kapcsolat megszakítása (facebook, instaprofil is!).

2, Párterápia.

Párterápiára menjetek el, hogy megoldjátok ezt!

Itt a fő gond, hogy nyitott voltál egy idegen nővel csevegésre. Annak pedig oka van, ezt a terapeuta segít feltárni, megoldani, stb. Már amennyiben fontos neked a házasságod valóban.

Az ugyanis jellemtelen, hogy te macázol, majd ráterheled a feleségedre az egészet: még azt is, hogy te másik nővel folytatsz viszonyt hónapokon át, majd hogy te ettől "szenvedsz". Ez jellemtelen, piti, ócska dolog. Emiatt szégyelld magad! Lehetett volna annyi tartásod, hogy elintézed magadban az egészet.

Mellesleg, hogy összesen 12 év kapcsolat és két kicsi közös gyerek mellett neked a legnagyobb lelki bajod nem az, hogy hogyan állj férfimódra teljes lélekkel a családod mellett, hogyan neveld a gyerekeidet és mutass nekik példát, hogyan légy a feleséged támasza, hanem hogy hogyan fáj a kicsi lelked, mert lebuktál és már nem tudsz macázni? Gratulálok, nemes jellemre vall.

Nem szeretnék szitkozódást, vállalhatatlan hangnemű üzeneteket. Nagyon rosszul érzem magam, megöl a bűntudat. Kérem, olyan emberek osszák meg velem történetüket, akikkel szintén megesett hasonló a múltban (vagy akár jelenleg is), vagy volt ilyen ismerős akinél látott ilyet...

Alaptörténet: Adott egy sok ideje fennálló házasság, még hosszabb kapcsolat (12 éve vagyunk együtt). Az elmúlt időszakban (mondjuk 2 évbe) egyre több vita fordult elő közöttünk, és egyre kevésbé tudtuk megbeszélni.

2 kisgyermekünk van.

Tavaly év végén közelebb kerültem egy kolleganőmhöz. Egyre többet kezdtünk beszélgetni, és mire észbe kaptam azt vettem észre, hogy beleszerettem. Nagyon hasonló a gondolkodásmódunk, nagyon jó beszélgetőpartnerre találtam benne. Sok mindenben hasonlítunk.

DE! emellett imádom a gyerekeim, és szeretem a feleségem is... Idén év elején borult minden, feleségem észrevette az üzenetváltásainkat, mindent elmondtam neki akkor őszintén. Kiemelném, hogy ölelésen és csókon kívül nem történt testi kapcsolat...

Feleségemmel elhatároztuk, hogy mindketten a közös családunkért, kapcsolatunkért fogunk dolgozni. Ez így is van. Szeretem a feleségem társamként, és a legfontosabbak számomra a gyermekeim. Feleségem rosszul viseli lelkileg, amit teljesen meg is értek.

Viszont sajnos ez az érzés a másik fél iránt nem múlott még el továbbra sem. :( Sokat gondolok rá továbbra is, akaratlanul is... :( 5 hónap telt el a kezdetek óta, és kétségbe vagyok esve, hogy miért nem múlnak az érzelmek... a munkahelyen minimalizáltuk a kommunikációt... nincs írogatás feleslegesen stb. Feleségemmel és a gyerekekkel igyekszünk minél több közös programot szervezni.

Vannak napok, amikor könnyebnek érzem, de vannak továbbra is nagyon nehéz napok, amiket lelkileg én is nehezen viselek...

Akinek van ebben tapasztalat kérem írja meg, hogy egyáltalán lehetséges-e, hogy az érzelmek elmúljanak a másik fél iránt?! Ha lehetséges, mennyi időre volt szükségetek ehhez? Hogy zajlott ez bennetek?