Fél óránként vagy óránként ébred a baba (beszélgetős fórum)

Miert, mi az a fontos, ami fontosabb az alvasnal? :)

Nem baj, majd a masodik utan ez is megvaltozik ;)

Mázlista... Nekem hiába alszik 11-12 órát a gyerek, örülök, ha nekem a 8 összejön :)

OK, én hoztam előre a fektetést fél 8-ra, hogy ne kelljen keltegetni az ovi miatt... De én nem jutok ágyba 11 előtt, és nem a házimunka miatt :D

Te vagy az én emberem :))))

Ha megkapom a magam kis kilenc órás alvását, a világ legbűbájosabb kenyérre kenhető angyala is tudok lenni,ha annál kevesebbet, akkor meneküljön mindenki, amerre lát, még magam is utálom, képzelem, szegény környezetem hogy érez. :))

Helyes :) Menni fog biztosan ;) Nem egy nagy kunszt, ha a gyerek egeszseges, es enni is hajlando. Ha ehes, adsz neki, ha nem ehes, beken hagyod, ennyi :D Nem is ertem, miert misztifikaljak egyesek tul a szoptatast.

Most mit vartok? Mar ha nem titok, persze :)

Megmondom en neked: elonyok: sokkal kevesebb kevergetes, mosogatas, esetleg fejes, kenyelmes, olcso, mindig tudod, mennyit evett, es nem fuggtok egymastol a gyerekkel (apuka, nagyszulo is etetheti).

Hatranyok: akarhova mesz, cipelned kell magaddal a kicsit, ami altal meg egy standard bevasarlas is kinkeservesse valik (nem beszelve mondjuk egy orvosi vizitrol, fogorvosrol meg almodni sem szabad :D) Tovabba kenytelen a gyerekhez anyuka kelni etetni, akarmilyen faradt is...

Egyebkent egyetertek, szerintem is a mell etelforras, nem jatek. Igaz, neha elalszik eves kozben, de sosem hagyom a szajaban a cicit. Ha nagyritkan vigaszra van szuksege, elszopogatja a huvelykujjat, az mindig keznel van :)

Amugy nekem is magas az alvasigenyem, ugyhogy nagyon jol megertelek. Szo szerint belebetegszem, ha nem kapom meg a minimumot (nem vicc: laz, takony, ahogy az illik), nem beszelve arrol, milyen szinten vagyok pokroc, ha alvashoanyom van. Barmit elviselek, stresszt, ehezest, szomjazast, csak aludni hagyjonak.

Már szerencsére túltettem magam rajta :) Persze a másodiknál újra nekifutok, hátha... :)

Virág, ebben nagyonis igazad van, és abszolút egyetértek. Boldog mama, boldog baba... Igenis el kell fogadni, hogy anyának is vannak igényei, és nem kell "tökéletesnek" lenni, csak elég jónak:)

És ehhez kell mindenkinek megtalálni a maga útját, mégha néha nem is könnyű...

Ld. 32-33. hozzaszolasok. Nbandus kifogasolta a cicin logast, amire te reagaltal. Erre gondoltam.

Szegenyke :( Halalra aggodhattatok magatokat, az biztos...

De ne aggodj, a fiam is tapszeres volt (o meg nem akart szopni koraszulottkent, ugyhogy amig tudtam, fejtem, 4 honapos korara elapadt, addig tartott a tejes taplalas), es makkegeszseges, bikaeros immunrendszerrel, nincs elhizva, es lapattal sem lehetne agyoncsapni :))

Azt hiszem, én voltam, aki a "cuminak használja a mellet" fordulatot használta.

Az én babám tápszeres volt, így gyakorlatban nem tudom szoptatás előnyeit és hátrányait. Mindenesetre több olyan kismamát ismerek, akik beleestek abba a "hibába", hogy hagyták,hogy a babájuk cumizzon a mellükön akkor is, ha nem éhesek, vagy hagyták,hogy ott aludjon el, stb. Tudom,hogy egy babának a legfontosabb a közelség, ezt természetesen nem szabad elvenni tőle. De ugyanakkor én speciel rossz útnak tartom,ha a baba egyértelműen függővé válik a melltől, és nem tanulja meg,hogy mell=étel. Természetesen továbbra is úgy gondolom, mindenki úgy csinálja, ahogy a legjobbnak érzi, de én elképzelhetetlennek tartom,hogy egy totálisan mellre szoktatott baba mellett az anyának van bármi lehetősége kipihenni magát. Persze ez is individuális. Nekem magas alvásigényem van, ami sajnos állandó, nekem személy szerint iszonyat fontos, hogy kialudjam magam, mert különben türelmetlenebb vagyok, stresszesebb, idegesebb, és ez átragad a babámra is adott esetben. Egyfelől persze ez lehet önzőség is,hogy a saját alvásom extra fontos, de mivel nagyon jól ismerem magam és a hisztijeimet, ezért úgy érzem, azzal teszek a legjobbat a kicsinek, ha lehetőség szerint a lehető legkipihentebb vagyok (és ezzel rengeteg anya így van.)

Az a baj, hogy a mi kiságyunknak nem leszedhető az oldala... valahonnan kaptuk, nem is nagyon használtuk, az első pillanattól kezdve köztünk aludt a gyerek, aztán meg már normál (leesésgátlós) ágyban...

Én írtam volna a szoptatásról? Nem emlékszem... Főleg mert nincs is nagyon tapasztalatom benne, a lányom 2 hetesen 40 fokos lázzal kórházba került, nálunk addig tartott a szoptatás...

"a babának egyetlen dologra van igazán szüksége: kipihent,vidám és kiegyensúlyozott szülőkre."

Virag, ez nagyon igaz :)

Ha mar masodik gyerek, szerintem felesleges babaoblot venni. Marmint, ha az elsonek volt kisagya - gondolom, volt :) Siman leszedheto a legtobb standard kisagy egyik oldala, mi sem vettunk kulon babaoblot, hanem egy regi kisagy egyik oldalat leszereltuk, a labait a hianyzo oldalon pedig pokkal (autos csomagrogzito pokkal) biztositottuk. Kitunoen mukodik :)

Egyik korabbi hozzaszolasodra reagalva: ha a baba cuminak hasznalja a mellet, azzal nem az a legnagyobb gond, hogy "megszokja", hanem az, hogy felaztatja, plusz a nyalenzimek erzekennye teszik a bimbot, ami egyenes ut a mellgyulladashoz, es vegul pont az ellenkezojet erjuk el, mint amit akartunk... Egy atlagos baba 15-20 perc alatt jollakik, es legfeljebb 40-45 percet szabad szoptatni - a mell vedelme erdekeben.

:))

Erdekes meglatas, egyszeru amugy, nagyjabol igy is van.

Csak zarojelben jegyeznem meg, hogy az agy melletti kisagy (babaobol magyarul, vagy mi a banat) szerintem 1-es es 2-es anyukanak es gyereknek (sot mitobb, apukanak) is megfelelo kompromisszum. Mondom ezt ugy, hogy van egy piszok onallo fiam, meg egy igencsak tarsasagigenyes lanyom. Elobbi kezdetektol a kisagyban aludt, nem is volt semmi gondja vele, utobbi meg azert elegedett, mert ha nyekereg is, eleg csak atnyulni, megsimogatni (esetleg megmasszirotni a hasat, ha az faj) es megnyugszik, hogy a "tejcsarnok" nem veszett el :D Nagyon ritkan alszik velem, jobbara delutani szunyakor (mar ha sikerul ra idot keriteni), meg ha belealszom az ejszakai szoptatasba. De ha felebredek, megy vissza a helyere. Nem tunt meg fel, hogy kulonosebben nehezmenyezne, hogy nem kozvetlenul mellettem, hanem fel meterrel odebb fekszik...

Olyan igazad van!

Én szerencsés vagyok! 1.-es anyuka 1.-es csemetével. :D

Ismerve nagyon sok kisgyerekes anyukát én azt hiszem, tudom, mi a helyzet:

Háromféle anyuka van:

1. akinek igénye a babával együttalvás,

2. aki kiságyba teszi/tenné kezdettől fogva

3. s akinek az előzetes terve nem jön be s kiságyasból muszáj együttalvóssá váljon

És háromféle gyerek van:

1. Aki (habitusából adódóan) igényli az együttalvást, esetleg anyukán hordozást, sok kézben levést

2. Aki simán , első naptól fogva nyugodtan alszik kiságyban és semmi gondja vele

3. Akinek simán jó lenne a kiságy, de ez sosem derül ki, mert anyuka kezdettől fogva maga mellett altatja

No, ha 1. anyuka kap egy 1. típusú baát, akkor mindenki igénye teljesül, együtt alszanak mindkettejük igénye szerint. Ezek a szülők mondogatják, hogy a babának az anyuka mellett a helye, mert 9 hónapig...meg a kötődve nevelés elve, stb....

Ha 2. anyuka 2. babát kap, akkor is minden oké, mert külön alvással is jól elvannak. Ezek a szülők mondogatják, hogy bezzeg az én gyerekemnek kezdettől jó volt a kiságy, nem szabad beszoktatni a gyereket a szülői ágyba, stb...

Akkor van a baj, ha együttalvást igénylő baba pottyan le a különalvást tervező családhoz.

Vagy nagy nehézségek árán, kicsit megnyomorítva a gyereket nem engednek, s kiságyaznak, vagy megadják magukat és rájönnek, hogy be kell engedni a gyereket az ágyukba, akkor lesz béke és boldogság.

SZóval szerintem habitusfüggő az egész, kinek milyen gyerek jut tervei "ellenére" vagy épp a tervei szerint :))

Virág, szerintem valakinek ez válik be, valakinek más - a lényeg, hogy mindenki elégedett és önazonos legyen. Neked a saját kiságy jött be, én meg (és a férjem is) úgy aludtam ki magam, hogy a gyerekem mellettem volt, és nem kellett kelni hozzá... Nem kell ítélkezni, nopláne azt gondolni a mi zsebünkben van a bölcsek köve... (azt már nem is mondom, hogy egy db 10 hónapos gyerek után, mert nem egy olyan ismerősöm van, aki a második, harmadik, x-edik merőben más temperamentumú gyerekkel kezdett el együtt aludni, mert egyszerűen nem volt más választása...) Apa-anya kapcsolatáról csak annyit, hogy triviális bár, de nemcsak ágyban lehet... és a barátnődéknek is valahogy összejött a három gyerek, tehát valahogy csak sikerült sort keríteni rá :D

Itt én csak azért pengetem az együttalvás-húrokat, mert azt látom - ez és a fórumindító pár hónappal ezelőtti fóruma alapján, ami kb ugyanerről szólt - hogy ő egyáltalán nem tud azonosulni azzal, amit csinál (külső presszióra külön altatja a gyerekét), és úgy látom, emiatt vannak a problémái. Két lehetőséget látok: vagy valamit tesz, hogy legyőzze az ösztöneit (azt nem tudom lehet e ilyet, meg hogy egészséges e hosszú távon), vagy leül beszélgetni a férjével, és kitalálnak egy mindkettejük számára elfogadható megoldást. Mert ha így marad, akkor csak szenvedni fog. Szerintem.