Fájdalmas szeretkezés (beszélgetős fórum)
Kezelése, megelőzése
Az egyszerű, jóindulatú ciszták rendszerint egy-két menstruációs ciklust követően spontán eltűnnek. Beavatkozásra általában nincs szükség. Amennyiben a ciszta hónapokig észlelhető, 8 cm-nél nagyobb az átmérője, szöveti elemeket tartalmaz, vagy UH-vizsgálat során kóros - rosszindulatú folyamatra jellemző - a vérellátása, műtéti eltávolítása indokolt.
Bizonyos esetekben a ciszták rövid vénás altatásban a hüvelyen keresztül megszúrhatók, a belsejükben lévő folyadék leszívható. Sejtvizsgálat (citológia) során megállapítható a ciszta jó- vagy rosszindulatú természete, amely a további megfelelő kezelési mód megválasztásában segithet.
A jóindulatú ciszták műtéte hastükrözéssel a legkorszerűbb. A beavatkozás során megpróbálják kihámozni a cisztát a petefészek állományából úgy, hogy minél kevesebb működő, egészséges petefészekszövet kerüljön eltávolításra. Amennyiben ez műtéttechnikai szempontból nem lehetséges, akkor sajnos gyakran az egész petefészket ki kell venni.
A bizonytalan természetű ciszták esetén a műtét közben végzik el a szövettani vizsgálatot. Ennek eredménye dönti el, hogy a beteg gyógyulása érdekében a műtét során még mit szükséges eltávolítani.
Tekintettel a ciszták sokféleségére, bizonytalan eredetére és viselkedésére, igazolt petefészek ciszta esetén a rendszeres kontrollvizsgálat, illetve a megfelelő szakszerű terápia elengedhetetlen. A ciszta kivételét követően a visszamaradt petefészek-állományban a későbbiek során is kialakulhat ciszta, ezért rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálat elvégzése továbbra is szükséges.
A petefészek ciszták kialakulását biztosan megelőzni nem tudjuk, azonban az orális fogamzásgátló tabletták alkalmazása csökkenti egyes jó- és rosszindulatú cisztatípusok előfordulási gyakoriságát. A ciszták, illetve rosszindulatú petefészek elváltozások gyakran családi halmozódást mutatnak, ezért a terhelt családok tagjainál a rendszeres, célzott nőgyógyászati szűrővizsgálat rendkívül fontos.
Tünetei, felismerése
A petefészek ciszták legtöbbször nem járnak feltűnő tünettel. A betegek általában bizonytalan jellegű, gyomor-bélrendszeri vagy kismedencei panaszokat észlelnek, de teljesen panaszmentesek is lehetnek. A petefészek ciszta korai stádiumban történő felismerését ezért sokszor csak a rutin nőgyógyászati vizsgálat teszi lehetővé. A panaszt okozó elváltozások alhasi feszüléssel, kisugárzó, hirtelen kialakuló fájdalommal hívják föl magukra a figyelmet. A hormonális ciklust befolyásoló ciszták rendellenes vérzést okozhatnak.
A ciszta pár centiméterestől az egész kismedencét, ritkán a hasüreget kitöltő méretűre is megnőhet. A nagy méretű ciszták gyakran a környező szervek nyomása révén okoznak panaszokat. Amennyiben a ciszta fala megreped, erős vérzés alakulhat ki a hasüregben, ami jelentősebb vérvesztés esetén akár életveszélyes állapothoz is vezethet. A nagyobb méretű cisztát tartalmazó petefészek a tengelye körül könnyen megcsavarodhat. Ezt a szervezet erős, szúró jellegű fájdalommal és hirtelen kialakuló általános rosszulléttel jelzi. Mivel ilyenkor romlik a megcsavarodott szövetek vérellátása, a sejtek elhalhatnak, ezért ilyenkor azonnali műtét elvégzése válhat szükségessé.
Rosszindulatú folyamat esetén a hasüregben nagy mennyiségű folyadék gyűlhet meg, ami elődomborítja a hasfalat, ezt nevezzük szaknyelven ascites-nek.
A ciszta felismerése hüvelyi tapintásos vizsgálattal rendszerint nem okoz gondot. Meghatározható a ciszta mérete, elhelyezkedése, falának feszessége, rugalmassága és az elváltozás nyomásérzékenysége. A ciszta kivizsgálása során elengedhetetlen szerepe van a hüvelyi és a hasi ultrahangnak, amellyel megállapítható a mérete, elhelyezkedése, falvastagsága, kóros vagy normális vérellátása, a belsejében levő folyadék, vagy szöveti elemek jelenléte. A beteg életkora, panaszai, a tapintásos és az ultrahang vizsgálatokkal (UH) nyert információk alapján mérlegelhető a ciszta jó- vagy rosszindulatú természete. Ebben segítségünkre lehetnek egyes, vérvétellel nyerhető laborértékek, az ún. tumormarkerek is. A jó- vagy rosszindulatú jelleg biztonsággal csak az elváltozásból vett szövet-, illetve sejtminta vizsgálatával állapítható meg.
A ciszta egy szövetfallal határolt tömlő, amely a szervezetben szinte bárhol kialakulhat. A petefészekben gyakori elváltozás. Van vékony és vastag falú, egy- és többrekeszes típusa. Üregében lehet tiszta savó, vér vagy tömör szövetállomány. Méretétől és jó-, vagy rosszindulatú természetétől függően igényel kezelést, esetleg eltávolítást. A műtét hastükrözéssel (laparoszkópia) vagy hasi metszéssel történhet. Lehetséges, hogy a ciszta hormont termel, ez befolyásolhatja a havi ciklus normális rendjét. A ciszta ritkán rosszindulatú elváltozások része is lehet, amelynek ellátása komplex szakorvosi kezelést tesz szükségessé. A lehetséges szövődmények elkerülése érdekében az ártalmatlan folyamatok is rendszeres ellenőrzést, szakorvosi vizsgálatot igényelnek.
A petefészek változatos szöveti felépítése miatt, a jó- és rosszindulatú ciszták kialakulásának számos oka lehet. A jóindulatú elváltozások leggyakrabban a pubertástól a változókorig alakulnak ki. A rosszindulatú folyamatok azonban inkább a menopauza után, az idősebb életkorra jellemzőek
Fogamzóképes korban, leggyakrabban a petefészekben növekvő tüszők alakulnak át cisztává. A petesejt megérését követően, ha a tüsző fala nem reped meg, a felszaporodó tüszőfolyadék akár 5-10 cm-es jóindulatú cisztát hozhat létre. Ez általában egyoldali, sima felszínű, folyadéktartalmú, elmozdítható képlet, amely hormont termel. A hormon hatására késhet a menstruáció, illetve rendszertelenné válhat. Ritkán okoz kifejezett panaszokat, egy-két menstruációs ciklust követően rendszerint magától felszívódik.
A tüszőrepedést követően a tüszőből kialakuló hormontermelő sárgatest erős bevérzése is cisztát eredményezhet. Ezek általában 5-6 cm átmérőjű, sima felszínű, cisztaszerű képletek, amelyek az esetek többségében beavatkozást nem igényelnek, spontán felszívódnak.
Magas petefészket stimuláló hormonszint esetén mindkét petefészek megnőhet. Állományukat ekkor több, akár tojásnyi méretű, folyadékot tartalmazó tömlő alkothatja. Ezt az állapotot a meddőségi kezelés során alkalmazott petefészek stimuláló hormonok is előidézhetik. Ilyenkor adásukat rendszerint fel kell függeszteni. Rosszindulatúan elfajult méhlepényszövet, kóros - ún. mola - terhesség, agyalapi mirigy daganata fokozott hormontermelése révén is előidézheti ezt az állapotot. A magas hormonszintek miatt hányinger, hányás, emlőfeszülés jelentkezhet, "túlstimulált petefészek" szindróma alakulhat ki. Ezek a tünetek a kórosan magas hormonszintek rendezésével műteti beavatkozás nélkül elmúlhatnak.
Kóros esetben a petefészek állományában méhnyálkahártya telepedhet meg (endometriosis), amely a menstruáció alatt véres váladékot termel. A tömlőben felhalmozódott alvadt vér csokoládszerű, ezért ezt az elváltozást csokoládécisztának is nevezik. Menstruáció idején erős alhasi fájdalmat okozhat, jelenléte meddőséghez vezethet. Megoldása részben gyógyszeres kezeléssel, a végleges terápia azonban műtét útján, a ciszta falának teljes eltávolításával történik.
A petefészek állományában, a magzatfejlődés korában betokolódott rendellenes sejtmaradványokból létrejöhet egy ún. dermoid ciszta is, amely különféle szöveti elemeket - haj, szőr, fog, stb. - tartalmazhat. Ezek eltávolítása műtétet tesz szükségessé.
A jóindulatú ciszták kialakulásában alkati tényezők, illetve a petefészket stimuláló magasabb hormonszintek is szerepet játszhatnak. A rosszindulatú folyamatok kialakulásának hátterében gyakran öröklött, betegségre hajlamosító genetikai tényezők, illetve helytelen életvitelből, egészségtelen életmódból adódó rizikófaktorok (dohányzás, alkohol, stressz, kemikáliák, stb.) állnak.
Szerintem teljesen normális:)
Szorongasd csak :)
es mi a fajdalmas? es kinek?
(mar, ha 5x-i elolvasas utan jol kepzelem)