Ez normális érzés? (beszélgetés)

Igazatok van.

Az ember élhet bárhogy,mindig lesz akinek ez majd nem tetszik.

És,ha állandóan azzal foglalkoznánk ki mit gondol..

Rá menne az egész életünk.

Azt, hogy hölgyünk szép-e vagy sem, nem firtattam. Kár, hogy nem ismerem a kolléganőd, de nekem már tetszett olyan hölgy, akit a többség nem tartott szépnek. Mondják, minden zsák megtalálja a maga foltját. Nyilván a csinosak, szépek esélyesebbek.

Nem tudom ajánlani magam, mert nős is, öreg is vagyok. :D

Nekem sincs gyerekem, most 54 éves vagyok.

Az igaz, hogy új munkahelyen megütköztek ezen, de annyit mondtam, ez az én életem, így alakult.

Vagy nem.

Van egy nagyon kedves, csinos, okos kolléganőm, de az arca nem szép, hát nem hajtanak rá, de nem is környékezik meg a férfiak.

Ebbe már-már belebetegedett. Nem azért, mert mit szól más, csak szeretne egy társat.

Nagyon jó társa lehetne valakinek.

Húúúú, rendesen leírtál mindket nem szingliket;)

Pusztán azért, hogy szingli FI jobban érezze magát.

Nem vagyok a kapcsolatomban boldogtalan, sosem voltam válófélben, bár egyszer hullot a hajam a pm miatt, de hamar rendeződött, sosem voltam elhizott és deszka sem.

Vannak gondjaink, de általában boldogan élünk és szinte mindig jól érzem magam;)

Ja, és sosem érdekelt, hogy valaki szingli vagy sem. A munkahelyemen nem azzal foglalkozok, hogy a többieknek milyen a magánélete, és ha eltér az enyémtől, akkor nem ezen csámcsogok.

Amíg valaki nem osztja velem a magánéletére vonatkozó információkat, addig nem azon agyalok, hogy vajon milyen élete lehet.

Légy szíves szinglik, ne írjatok ilyeneket azokról, akik nem szinglik.

Számomra, nem normális ezen aggódni.

Én új helyen általában annyit szoktam mondani, a magánéletem tabu.

El is fogadják legtöbben.

Természetesen,amikor beilleszkedek, akit szimpatikusnak találok megosztom vele/ velük életem 1-1 dolgát,

sosem volt még abból problémám, hogy nem beszélek magamról.

Egyenlőre még nem tudom milyen lesz.

De,bármilyen munkahelyre mentem,ez bennem volt.

Hát ez már nem az én hibám, én is látom sajnos!

De azt is vizsgáld meg hogy Te hol vagy "hülye", mert az emberek szeretnek alaptalanul "lehülyézni" másokat, amikor még magukat se látják!

Akkor jogos a "lehülyézés", ha tisztán látod hogy milyen vagy, és ténylegesen látod a hülyéket!

Nekem is volt olyan helyem ahol egy 💩darabnak éreztem magam, mert ezt sugározták, és olyan helyem ahol IMÁDTAK! 💖💖💖

Az emberi kapcsolatok is ilyenek, nagy lutri hogy milyen emberhez vagy közösségbe kerülsz!

De kulcs🗝️ az önismeret, hogy lécelj le onnan, ahol nem jó!

Mit ér, ha egész nap a 💩💩💩-ban dagonyázol?!

"ha új munkahelyre megyek mint most, rettegek hogy mit gondolnak rólam emiatt"

Sajnos egy előítéletes társadalomban az a legrosszabb, hogyha nem tetszel valakinek valami miatt, és elutasítanak, kirekesztenek.

Az egyedüli önvédelem az, ha máshol keresel, ahol elfogadnak úgy ahogy vagy, közben őrizni tudod az értékeidet!

Párkapcsolatot újra szeretnék.

Ha találkozom olyan személlyel.

De most egyedül vagyok.

Akkor ez tényleg nem normális nálam.

Én se gondolok semmi rosszat senkiről ,ha megtudom,hogy egyedül él valaki.

Szerintem igen, nagyon is többet gondolsz bele a helyzetbe.

Nem számít mit gondolnak mások,engedd el.

A másik pedig, annyi információt árulj el magadról,ami feltétlenül szükséges,nem kell kitárulkozni,mindent megosztani, lényegében magánügy.