Expocakos Anyukák (beszélgetős fórum)

Sziasztok, na egyenlőre csak örülök, hogy újra itt és ennyien, pedig mindenhez volna egy-két szavam! :)

Maját én most kúrálom már vagy 2-3 hete takonyból, köhögésből, amiből aztán szépen tüszős mandula és gennyes középfülgyulladás lett, előbb Cefzil, majd kis szünet után Augmentin. :(( Rühellem az antibiotikumokat de ha muszáj, akkor muszáj. Közben kb. 2 napot volt oviban mikor úgy tűnt, hogy meggyógyult aztán visszaesett még rosszabbra. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Én elhiszem, hogy sok szülőnek nincs választása, de azért ez gáz

Nálam meg ráadásul szakmai ártalom félni tőlük.

Gondold el mekkora reklám lenne, ha tőlem kapnák el a vendégek :(

A fő-fő tetves család tavaly az utolsó tagjával is szerencsésen elballagott az óvodából. Úgy örültem neki, hogy Dani már úgy járhat oda, hogy nem lesz hiperpigmentált ovis társa.

Hát basszus, nem jött egy újabb család 4 (!!!) gyerekkel egyszerre?!

A Prospantól az én gyerekeim is a lakás túlvégébe futottak, ők se bírják.

Ezt a Terpin cuccot fölírom, tán ha az első köhincsnél elkezdem, akkor el tudom csípni a kórság grabancát.

Ez a 'könyvet viszek', 'játék kell', 'hol az órám?', 'anya van valami beírva az ellenőrzőmbe' dolog indulás előtt tökre így van nálunk is. Ahogy kiadom a parancsszót, 'indulás', azonnal jönnek az igények :)

Sziasztok!

No, nem bírtam tovább, elhatároztam, hogy mivel holnap úgyis szünet van az oviban - mindezt az 1 hetes őszi szünet után, ugyan ügyelet volt, de abból köszi, inkább nem kértem, mivel amúgyis "bogár" járvány van az oviban - elviszem ma dokihoz a Danit délután és kúrálom a dokitól kapott gyógyszerrel 3 napig.

Az időzítés annyira törvény szerűen lett kitalálva, hogy épp, amikor vettem a cipőmet, hogy indulok a gyerekért az oviba, aztán irány a doki, fölhívtak, hogy a Daninak 37,8 a hője, folyamatosan folyik az orra, és sírva ébredt.

Irány az ovi, vágta a dokihoz, arcüreggyulladás.

Szóval hiába próbálkoztam én a köptetőkkel, ha följebb volt a gond...

Milyen jó lett volna, ha fújják az orrát és nem jutunk el az arcüreggyulladásig...

Beszélgettem egy csoportbeli kislány anyukájával, az is a haját tépi már. Az őszi szünet előtt benyalták a rotát, majd jött az őszi szünet, amiből ő is hasonló okból ("bogár") kivonta a kislányát és most 4 napi ovi után köhög és taknyol a gyerek.

Az óvónénink és ma írta a facebookra, hogy kész a szakdolija, épp nyomtatódik, így már remélem több odafigyeléssel lesz a gyerekek iránt, nem az íráson jár majd szüntelen a feje.

Hű Csajok, jól belehúztatok, nem győztem visszaolvasni a sok hsz-t. Végre, végre. :D

Köptetőre nekünk mindig a Terpin Hydrat-ot írja fel a doki calciummal és általában jó is. De ezen az őszön ez a köhögés nagyon brutál, az összes kisgyerekes ismerősöm panaszkodik, hogy nem múlik el semmitől.

Mi is vagy hetente kétszer jártunk a dokihoz Szabival, aki végül felírta neki a Coderetta gyógyszert és az elmúlasztotta az éjszakai köhögéseket is.

Próbáltuk a Stodalt is régebben, nekünk az nem nagyon vált be akkor, azóta nem vettem másikat.

Van még a Prospan is, az egy borostyánkivonatos szirup, szintén köhögésre. Nálunk azt a gyerekek nem szeretik, de Zoli igen, és végre sikerült belediktálnom egy adagot, el is múlt a majd két hete tartó köhögése. Próba, próba.

Pitypang!

Nem, én nem főzök, így tényleg azért egyszerűbb. Általában szerdáig van főtt kajánk Zolival, gyerekek esznek bent, a maradék két napra meg öszeütünk valami tök egyszerűt vacsorára (amit még főzésnek sem neveznék). MAjd akarnék ezen azért változtatni, de csak majd ha kialakult a biztos napi/heti rutinunk.

A legrosszabbak amúgy a reggelek. Sietnünk kéne, és mindegyiknek az utolsó utáni percben jut eszébe vagy egy könyv, vagy egy játék, vagy egy maci...nem az a sapka kell, hanem amaz, és anya vigyen le a lépcsőn, ne apa...áááááá :D

Pityi, a homeós cuccokkal kapcsolatban én sem vagyok teljes mértékben elégedett.

A tejfokozó nálam kimondottan nem vált be.

Viszont a Coryzalia a Dominál működik, a Petyánál és a Daninál nem.

Azt hiszem más homeós cuccot eddig nem nagyon próbáltunk. A Stodal alatt sem dőlt még el a mérleg nyelve, mert még ugye nincs teljes gyógyulás.

Amíg itthon voltam a Danival az én igényeim is sokkal komolyabbak voltak a lakás kinézetét illetően.

De a kényszer miatt is, hogy már nem volt rá annyi időm, és szándékosan is, lejjebb adtam a saját magammal szembeni elvárást.

Nincs kupi a lakásban, se kosz. Legalábbis nem egetrengető. De nem rohanok minden egyes evés után a porszívóért. Pedig volt rá példa.

Én is úgy érzem, hogy az a folytonos belekapás a dolgokba csak oda vezet, hogy így sosincs rendes és kizárólagos időm a családra, csak ha autóba ülünk és elhúzunk itthonról. Különben amikor így lelépünk 1-2 napra, azt imádom benne a legjobban, hogy teljesen együtt vagyunk, senki sem csinál mást, csak vagyunk és kész. Néha azért jó lenne, ha ez akkor is menne, amikor nem megyünk valahova. :)) 1. Annyira nem vagyunk eleresztve, hogy állandóan menjünk valahová. :D , 2. Mégiscsak ez az otthonunk, vagyis az "itthonunk" és az otthon elvileg egyenlő a családdal. Úgy értem, nem egy szálláshely, hanem OTTHON. :)

Értem én és igazad van, meg kell próbálnom, hogy kinevezem a hétvégét pihenősnek. Bár abból a szombat délelőttöt ugye elloptam a német tanfolyamommal már. ;)

Egyszer réges-régen, volt egy régi-kedves srác... Akivel együtt éltünk 1.5 évig. Akkor úgy csináltuk, hogy keddtől szombat délelőttig dolgoztunk, mert ott a vasárnap és a hétfő volt szünnap. Határmenti kisváros, a horvátok özönlöttek át vásárolni és a piac így volt nyitva, ezért minden más butik és egyebek ehhez igazodtak, mert ekkor volt forgalom, de akkor rogyásig. Na, szóval szombat délben hazamentünk, ketten rendbe tettük a lakást és a szombat este, vasárnap és a hétfő a miénk volt. Illetve hétfőn elmentem vele mindig áruért Pestre, de azért együtt voltunk. És működött. Csak most más kicsit a gyerekek miatt és hogy a Norbinak sem mindig hétvége a hétvége.

Ehh, csak nyafogok, pedig nem nagy dologról van szó. :))

Ezt a Stodal-t be fogom szerezni. Itt a kis falusi gyógyszertárunkban tuti nincs, de majd ha olyan helyen járok, rákérdezek. Köszi.

Nah, akkor régi jól bevált módszer szerint...

(régen összeírtam egy vázlatot egy papírra, hogy kinek mit szeretnék válaszolni, aztán 1 hsz-ben leírtam mindent :))

Szóval...

Dorka: a hagymás dolgot én nem csak akkor vettem észre, amikor magában ettem (mármint kenyérrel, stb.) - mert akkor valóban jóval több só kerül rá, mint bármi másra - hanem akkor is, ha a hagyma pizzán volt, nyárson, sült hús mellett, stb.

Rém érdekes, de hiába kerestem rá legjobb barátomnál, a guglinál, nem találtam választ a feltevésemre, azaz hipotézisem (ugye Bubba? :D)

Pityi: nem akarom elkiabálni, de úgy látom, hogy Daninál a Stodal működni látszik. Csak 3-szor tudom neki adni - mert ugye oviban van - de így is határozottan jobb a helyzet, mint bármelyik másik "lónyálnál".

Sajna az oviban továbbra sem fújják az orrát, kijön szipogva a csoportból és kapásból televág 2 zsepit :(

Őt terrorizálom, hogy legalább magának fújkálgassa, ha már normálisan nincs megfújatva. Szegénykém próbálkozik, de csekély sikerrel.

Ő egyébként sokkal egyszerűbb eset, mint a Domi volt, neki ha mondok valamit, nem felejti el. Mint pl. a pulcsija, amit mondtam neki, hogy kintre azt vegyék föl, mert tegnap hiába volt külön polcra rakva, csak ráadták a hazamenőset az udvarra, úgyhogy a mandzsettája úgy nézett ki, mint a sz@r.

Na, ma már az udvarit vette föl, mert kiosztotta a dadust, hogy 'Az anyám azt mondta, hogy ez a kimenős pulcsi!'. Imádom, ahogy ezt az "anyám" dolgot mondja, szokta úgy is, hogy az 'én anyám' v. 'saját anyám' :)))

No, hol is tartottam?...

Jah, Stodal.

Jár hozzánk az üzletbe egy doktornéni manikűröztetni, ő azt mondta, hogy ha a "lónyálak" 3 nap alatt nem hoznak javulást (nem teljes javulást, csak jobb állapotot), akkor abba kell hagyni.

A másik témát szintén Te vetted föl, Pityi.

Ez a házimunka dolog, meg a hétköznapok összefolyva a hétvégével nálam is így volt. Pontosan, ahogy leírtad, csak persze én közben dolgoztam is, de a délelőttök nálam is házimunkával telnek.

De abbahagytam ezt. Annyira kevés időt tudtam a családdal tölteni, hogy már hiányoztak, pedig egy fedél alatt élünk.

Én egyszerűen száműztem a hétvégékből a házimunkát. Nem mosok, nem vasalok (max. az esti film alatt, de azt is bent a nappaliban, közben apa ott heverészik a kanapén, de legalább kibeszéljük a látottakat), nem takarítok. Főzni, főzök, de amit lehet, azt is inkább péntek délelőtt előkészítem. Ha valamit hozzá kell még gyártani, azt úgy csinálom, hogy a Petya közben segédkezik. Sajtot reszel, hagymát pucol, elöblíti a nagyobb lábasokat, amiket főzés közben termelek és egy pillanat alatt tele velük a mosogató.

Van, hogy a Dani is odaül a kis föllépőkéjére és szurkol a sütőben sülő sütinek :)

Próbáld meg Te is likvidálni a háziasszonykodást hétvégén. Igenis el kell menni a földre esett papírfecni mellett, vagy a félig telt mosogató mellett. Hagyd a francba, úgyse vár ott sokáig, mert hétfőn fölszámolod.

Nem mondom, hogy nekem egyszerű volt. Nekem, a(z apa szerint) rendmániásnak. És azt se mondom, hogy a hétfő délelőttnek nem egy marha nagy sóhajjal kezdek neki. De jobb így. Most hétvégén pl. kiborítottuk a legos vödröt a szoba közepére és kollektíve építettünk.

No, most sürgős dolgom van. DVD-ért esd a nép, adnom kell nekik.

Ancsi, ez a bejegyzésed megér ezer köszönetet. :) Azért, mert az embert két oldalról támadják a gondolatok, azaz menni vagy maradni. OK, a te Hannád már "nagy", én sem akarok holnap munkába állni még. Azért nehéz a döntés, mert egyik oldalról azt érzem, hogy jó lenne majd hamarosan munkába állni, dolgozni, felnőttnek lenni, felnőttek közt lenni, lenne egy rendes rutinunk, ami nem lenne rossz, hanem még talán segítené is a mindennapokat. OK, így is megvan egy kerete a napoknak, de nekem nincs hétköznap és hétvége közt különbség. Sőt, totál röhej volt, hogy Húsvét napján mindenki pihent, stb., én meg akkor rendeztem nagy mosást, nagytakarítást, mert akkor volt úgy gyerekfelügyeletem, hogy nagyjából akadálytalanul melózhassak a házon. :S És ez csak egy példa... Amikor Norbi itthon van, mert szabadnapos mondjuk, akkor én takarítok, teregetek, vasalok, akármi, mert olyankor könnyebb. És ez megy a többi napon is, csak kicsiben és azzal nehezítve, hogy a gyerekekről is kell közben gondoskodni.

Biztos nem mondok ezzel nagy újságot, mindenkinél gondolom hasonló a szitu. Viszont nem bánom, ha majd lesz egyszer másképp is, azaz munkával tarkítva. :)

Tetszik ez az időbeosztásos dolog is, ami a takarítást, házimunkákat illeti. Mondjuk ezt lehetne most is, de úgysem menne... :) Mindig belekapok valamibe, ami már nagyon böki a csőrömet. Azaz sosincs az a teljes rend és tisztaság, mert mindig csak valami tud elkészülni.

Az előbb elmeséltem a Norbinak is, amit ide írtál. Azt mondja, örül ennek, hogy ezt mondja valaki, mert ezek szerint nekünk sem kilátástalan a jövőnk. :D :D Csak mert sokan meg azt mondják, rosszabb lett, amikor dolgozni kezdtek, mert a munka mellett még mindent ugyanúgy csináltak meló után, mint addig egész nap.

Hétközben ti nem főztök, ugye? Mert az nagy könnyebbség lehet.

Biztos ösztönösen le akarod öblíteni a hagymát, hogy mielőbb távozzon és ne maradjon szaga. :D

Amúgy sziasztok és végre újra itt! Én már nyafogtam a naplómban, hogy kéne fórum, meg nem jó ez a naplós hozzászólás, mert ezerszer több időt elvesz, mint a fórumra beírni és majd ír, aki akar. Azaz jó, hogy lehet a naplókhoz hozzászólni, aki bejelölte, hogy engedi ugyebár... Ugye Bubba? :D Legalábbis régen nem volt neked ez beállítva. :)

Na, szóval örülök, hogy újra írtok, írunk. Már arra gondoltam, kéne új klub vagy fórum, vagy tudom is én, mi minden van újabban a hoxán. Amióta vannak ezek a zárt klubok meg ilyesmik, nem írtam sehova és nem vagyok képben teljesen.

Simi beteg, rajtam lóg egész nap, napok óta, így totál le vagyok maradva itthon, meg hát nem enged levegőt sem venni nagyon. Most épp játszik, szórja ki a bugyimat, zoknimat a fiókjaimból. :D :D

A Robitussin nem jött be nekünk sem. Illetve nem tudom, mennyi idő alatt használ egy ilyen szer, amikor beváltnak nevezik, de szerintem mire Leni köhögése javult, addigra nélküle is épp így enyhült volna.

Viszont ha már itt tartunk, tudtok olyan köptetőt, amit Siminek is adhatok (1 éves múlt)? A Robitussint neki nem lehet, de minek is adnám, ha Leninek sem ért sokat... A Baby Luuf balzsammal kenem őket, én még mindig arra esküszöm. Jó kis mentolos, segít nekik az orrukat megindítani és könnyebben felköhögik a cuccot. Ráadásul nem kell megenniük, mert ugye kenni kell a hátukat vele. Csak néha amikor úgy köhögnek, hogy fáj hallgatni is, mégis az jut eszembe, kéne valami tuti szer...

Az én kúrám nem tudományos, csak ami eszembe jut és kész. Meleg mézes-citromos tea, orrszívó és a Baby Luuf. Meg Nurofen, ha belázasodnak. Lehet, hogy túl lazán veszem, de amikor mást is bevetek, akkor sem gyorsabb a gyógyulás. :(

Ovi és ruhák. Hát én is mindig meg vagyok lőve, mikor mit adjak Lenire. Pláne mert most ez megy, hogy reggel hideg van, de napközben már enyhül az idő. Rétegesen öltöztetem és reménykedek, hogy nem adnak rá mindent, ami reggel még kellett. Nálunk mint írtam, nincs külön ovibamenős ruha, meg ottani ruha, meg kinti ruha meg ilyenek.

Mikor elkezdtem írni ezt, alig múlt dél. Közben ettünk, sírtunk, ríttunk, mosok, stb. Eltelt 2 óra, mire folytatni tudok egy nyamvadt hozzászólást. :D Gondolom, ilyen és hasonló okok miatt aludt el kicsit a fórum... :)

Lassan megyünk Leniért, aztán itthoni fogság, mert egész nap szemerkél az eső. Nem szakad, de kimenni pont nem lehet. :S

Örülök, hogy újra van mozgás, én jövök, amint tudok. És még írok is tutira. :D

Neeem, én is így vagyok.:-) Viszont rám az is igaz, hogy akár magában eszem a hagymát, akár ételben, azt mindig sokkal jobban meg sózom, mint amennyi sót egyébként használok más nem, vagy csak kicsit hagymás ételekhez.

Vagy ez is génhiba?:-)

Mást is sósan eszem - mármint sózottan, mert azért szerintem nem főzök túlságosan sósan - és nem iszom sokat.

Viszont a hagymás kaják után gyakorlatilag befekszem a csap alá, mert csillapíthatatlan szomjúság van rajtam.

Vagy csak én vagyok így? Hűha, már megint kiderül valami génhibám? :)

:-)))))))

Talán mert sósan eszed a hagymát, ami vizet von el a szervezettől és iszol rá?

Na lányok, jó volt csevegni :)

Most indulok gyorsan a kis göthösömért, hogy ma még 2-szer adhassak neki Stodalt, és a kis szitaagyúmért, aki bár sajátkezűleg írta be az üzenőbe, hogy ma "B" hétre kell pakolni, csak "A" hétre pakolt, úgyhogy nem vitt nyelvtan cuccot. Viszont tesit annál inkább :)))

Nálunk egyetlen épkézláb, vagy inkább épággyökér gyümifa van a kertben, a cseresznye. De idén akkor volt az a sok eső, amikor megjelentek rajta a zöld bogyók. Ilyet még sose láttam. Aszalt-rohadt cseresznyéket termett a fa :(

Van még egy sárgabarack fa, ami esélyes lesz lekvárfőzésre. Főleg ha a botcsinálta kertész-kissógorom nem nyírja meg olyan eszeveszett módon szerencsétlen fát, hogy rá sem lehet ismerni.

És van egy meggyfa is, de az örökké tele van kukaccal. 1 szemben minimum 2 kukac figyel. Pedig hát az az igazi nagyszemű, savanyú fajta.

Hülyék ezek a gasztonok.

Én szombaton voltam így.. Melóznom kellett vidéken, és tovább tartott, mint azt előre számítottam, 17-re értem haza Pécsről.

Apa már 15-kor utánamtelefonált, hogy mikor megyek végre, mert hogy teljesen ki van fáradva..

ja, kérem, van egy 3.5 éves igen mozgékony lányod, hát szokjad.:-)))

Hű, Te Benvik! Hogy én hogy irigyellek a sok lekvárodért.

Mi mindig anyuval szoktunk lekvárt befőzni, de idén nem tudtam rávenni. Totál beállt ellenkezőbe.

Nem készült lekvár és a tavaly főzött most fogyott el.

Múlt héten már boltit kellett vennem, mert a gyerekeknek a lekváros palacsintáért sírt a szájuk, dehát blják, pocsék :(