Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Diéta & Fitness fórumok » Evészavar fórum

Evészavar (beszélgetős fórum)


nov. 28. 14:09

Bárki is találja ezt meg, remélem, hogy hasznodra válik, amit most olvasol :)

14 éves koromban testképzavar révén anorexiás lettem. Körülbelül 2 évet töltöttem abban az állapotban, és abszolút nem abból áll, amit bármilyen közösségi médián látsz. A glamorizált éhezés nem szép dolog, de sokan ebbe nőnek bele, köztük én is.

És tudom, hogy engem mennyire nem érdekelt, amikor valaki a következőket mondta:

-tönkre vágod az emésztésed, a hajad, a bőröd, a körmeidet, a látásod romlani fog

-ha nem áll vissza ciklusod, megnő az oszteoporózis veszélye válad (lefordítom, esetleg mondjuk egyszerű elesés miatti csonttörés)

-bőr elszíneződés (ha még nem vagy elégedetlen magaddal, akkor majd segít ezen, hogy a májelégtelenségtől sárgás lesz a tenyered, lábad, arcod)

Ez mind visszaijesztene egy józan eszű embert. Csak amikor elcsavarja a fejedet egy evészavar, aki valóban meg kell értetni magaddal, hogy miből maradsz ki az életben:

-megvonták tőlem a hobbijaimat. Semmi sport, a szüleim és az orvosok felügyelete alatt voltam 0-24 (viszlát magánélet),innentől az egész környezeted fél, hogy mikor esel össze az alultpáláltságtól.

-ha pedig nem féltenek, úgyis tudják, hogy min jár a agyad: evés/nem evés. Nem egy kellemes személyiség, nehéz bármi értelmeset hozzá tenni egy beszélgetéshez, ha minden pillanatban a testeddel foglalkozol. Kevés őszinte beszélgetést tudok feleleveníteni abból az időszakból.

-a legjobb barátnőmet egy életre elvesztettem. Neki is és nekem is nehéz volt tisztázni utána, hogy miért nem bíztam meg benne és miért nem voltam őszinte.

Feltettem magamnak a kérdést, hogy komolyan ez a célom? 14 éves vagyok és nekem itt állt meg az élet? A legnagyobb dolog, amit letehetek az asztalra az lesz, hogy hallgattam a hangra a fejemben és addig sanyargattam magamat amíg a testem "eléggé" aprócska lett neki?

Nem, az élet halad tovább, én meg csak kimaradok :)

Szóval sokat dolgoztam, sok sírás volt (senki sem mondta, hogy könnyű lesz), sok lelki problémán átrágtam magamat egy pszichiáterrel és kijöttem ebből a betegségből. Az időt visszafordítani nem tudom, hogy ez ne történjen meg, de elkerülhetem, hogy a jövőben megismétlődjön, mert tanultam belőle rendesen.

Most 18 éves vagyok és a mai napig visszaköszön rengeteg dolog, amit akkor mondtam és csináltam. Irigylem azokat, akiknek egészséges a kapcsolatuk a testükkel, az edéssel és az evéssel.

Addig kérj segítséget amíg tudsz :) Mondd el egy felnőttnek, akiben megbízol!

10. Egnisz
nov. 6. 01:53
Szia, írj rám.
9. BeauIieu (válaszként erre: 8. - BeauIieu)
nov. 6. 00:04

Bipoláris vagyok és alkoholista szuiicid hajlammal.


Engem a padlón fetrentve a világvege hangulatbol már rántott vissza telefonos segítség.

Ha felismerted, hogy baj van, az már jó. nincs lehetetlen, csak tehetetlen.


Nem hiszem, hogy igazán tudok segíteni, de ha az számít, hogy "megfogják a kezed", írhatsz privatban.

8. BeauIieu (válaszként erre: 4. - Fórumnyitó (anonim))
nov. 5. 23:46

Ha a szicholilogusban/pszichiátben sem bizol, lehet, hogy mellyebre kell ásni.

Én is voltam testkepzavaros.

nov. 5. 22:56
Köszönöm szépen!
6. Kuk@c (válaszként erre: 4. - Fórumnyitó (anonim))
nov. 5. 21:07

A lenyelt vágyak könyvet és a lenti blogot is ajánlom. Olyan pszichológus írta, aki maga is evészavarral küzdött.


[link]


Jól tettél, hogy váltottál, kitartást!

nov. 5. 21:02
Baráti körömben vagy egy diagnosztizált anorexiás lány. Közelről ismerem a betegséget. Az nagyon jó, hogy felvállalod és beszélni akarsz róla, hogy nem tagadod. Ez az első lépés.
nov. 5. 20:57
Igen, a nyár folyamán jártam, viszont az nagyon nem vált be. Nagyon nem tetszettek a pszichológusom módszerei, éppen ezért egy ideig el is vetettem ezt a terápiás kérdést. Most viszont rájöttem arra, hogy szükségem lenne rá, így voltam is már egy másiknál (még csak a bemutatkozás történt meg), és 1,5 hét múlva lesz az első komolyabb beszélgetés, csak örülnék annak, ha olyannal is beszélhetnék, aki ugyanabban a helyzetben van, mint én.
3. Kuk@c (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
nov. 5. 20:26

Szia!


Jársz pszichológushoz?


Nem baj, ha nem értik, az fontosabb, hogy elfogadják, ne hagyd, hogy ez határozza meg az életedet. Nehéz betegség, de egész jól kezelhető.


Mindentől függetlenül teljesen megértem, hogy megértésre is vágysz, erre jók a csoportos terápiák is.

2. andi6020 (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
nov. 5. 20:21
Ha nem lennél anonim, lehet, hogy jelentkezne valaki privátban.
nov. 5. 20:19
Sziasztok! Lassan már 2 éve, hogy anorexiával küzdök. A barátaim mindig támogatnak, viszont nem értik meg a helyzetemet. Ha valaki szintén evészavarral küzd, örülnék neki, ha vele tudnék erről a témáról beszélni, mert már teljesen bekebelezett. Szeretném, ha valakivel meg tudnám osztani problémáimat, és nyilván én is szívesen meghallgatom mások problémáit ezzel kapcsolatban. Hogy nálam milyen szinten jelenik meg az anorexia, azt ide nem írnám ki, viszont, ha valakit érdekel egy ilyen típusú beszélgetés, vele nyilván megosztanám, hisz ezért is írtam ezt ki a fórumra. Ha valakit érdekel, légyszíves jelezzen vissza!:)

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook