Evészavar (beszélgetős fórum)
Bárki is találja ezt meg, remélem, hogy hasznodra válik, amit most olvasol :)
14 éves koromban testképzavar révén anorexiás lettem. Körülbelül 2 évet töltöttem abban az állapotban, és abszolút nem abból áll, amit bármilyen közösségi médián látsz. A glamorizált éhezés nem szép dolog, de sokan ebbe nőnek bele, köztük én is.
És tudom, hogy engem mennyire nem érdekelt, amikor valaki a következőket mondta:
-tönkre vágod az emésztésed, a hajad, a bőröd, a körmeidet, a látásod romlani fog
-ha nem áll vissza ciklusod, megnő az oszteoporózis veszélye válad (lefordítom, esetleg mondjuk egyszerű elesés miatti csonttörés)
-bőr elszíneződés (ha még nem vagy elégedetlen magaddal, akkor majd segít ezen, hogy a májelégtelenségtől sárgás lesz a tenyered, lábad, arcod)
Ez mind visszaijesztene egy józan eszű embert. Csak amikor elcsavarja a fejedet egy evészavar, aki valóban meg kell értetni magaddal, hogy miből maradsz ki az életben:
-megvonták tőlem a hobbijaimat. Semmi sport, a szüleim és az orvosok felügyelete alatt voltam 0-24 (viszlát magánélet),innentől az egész környezeted fél, hogy mikor esel össze az alultpáláltságtól.
-ha pedig nem féltenek, úgyis tudják, hogy min jár a agyad: evés/nem evés. Nem egy kellemes személyiség, nehéz bármi értelmeset hozzá tenni egy beszélgetéshez, ha minden pillanatban a testeddel foglalkozol. Kevés őszinte beszélgetést tudok feleleveníteni abból az időszakból.
-a legjobb barátnőmet egy életre elvesztettem. Neki is és nekem is nehéz volt tisztázni utána, hogy miért nem bíztam meg benne és miért nem voltam őszinte.
Feltettem magamnak a kérdést, hogy komolyan ez a célom? 14 éves vagyok és nekem itt állt meg az élet? A legnagyobb dolog, amit letehetek az asztalra az lesz, hogy hallgattam a hangra a fejemben és addig sanyargattam magamat amíg a testem "eléggé" aprócska lett neki?
Nem, az élet halad tovább, én meg csak kimaradok :)
Szóval sokat dolgoztam, sok sírás volt (senki sem mondta, hogy könnyű lesz), sok lelki problémán átrágtam magamat egy pszichiáterrel és kijöttem ebből a betegségből. Az időt visszafordítani nem tudom, hogy ez ne történjen meg, de elkerülhetem, hogy a jövőben megismétlődjön, mert tanultam belőle rendesen.
Most 18 éves vagyok és a mai napig visszaköszön rengeteg dolog, amit akkor mondtam és csináltam. Irigylem azokat, akiknek egészséges a kapcsolatuk a testükkel, az edéssel és az evéssel.
Addig kérj segítséget amíg tudsz :) Mondd el egy felnőttnek, akiben megbízol!
Bipoláris vagyok és alkoholista szuiicid hajlammal.
Engem a padlón fetrentve a világvege hangulatbol már rántott vissza telefonos segítség.
Ha felismerted, hogy baj van, az már jó. nincs lehetetlen, csak tehetetlen.
Nem hiszem, hogy igazán tudok segíteni, de ha az számít, hogy "megfogják a kezed", írhatsz privatban.
Ha a szicholilogusban/pszichiátben sem bizol, lehet, hogy mellyebre kell ásni.
Én is voltam testkepzavaros.
A lenyelt vágyak könyvet és a lenti blogot is ajánlom. Olyan pszichológus írta, aki maga is evészavarral küzdött.
Jól tettél, hogy váltottál, kitartást!
Szia!
Jársz pszichológushoz?
Nem baj, ha nem értik, az fontosabb, hogy elfogadják, ne hagyd, hogy ez határozza meg az életedet. Nehéz betegség, de egész jól kezelhető.
Mindentől függetlenül teljesen megértem, hogy megértésre is vágysz, erre jók a csoportos terápiák is.