Esküvő mai szem(ek)kel (beszélgetős fórum)
Én irtózom az esküvőtől, szó szerint... nekem nem kell, csak ha nagyon "muszáj", valami totál praktikus okból kifolyólag. De még vendégként is rühellem. Egyébként rossz ómen is vagyok, kértek már fel tanúnak, koszorúslánynak többször, egyetlen esküvőt tartottak meg, de kérész életű házasság volt, a többiek a lagziig sem "jutottak el".
Párom el nem tudta képzelni, hogy együtt éljen valakivel csak úgy, "vadul". Aztán kénytelen :) Egy fájdalma van, hogy nem volt templomi esküvője (és egyelőre úgy néz ki nem is lesz)
"Papír nélkül hozzá se mentem volna."
Nem is tudtál volna.
Mi egy évet jártunk együtt, utána egy évet éltünk együtt, és utána házasodtunk meg.
Csak polgári volt, az is csak két tanúval. Nem volt hosszú fehér ruhám sem, elegánsak voltunk, de semmi menyasszony-vőlegény öltözet nem volt.
Képek készültek, de igazából semmi cécó nem volt, bennem maga a szertartás nem hagyott mély nyomokat, szívem szerint csak bementem volna aláírni, és kész.
Lehet, hogy nem jól vagyok összerakva, én meghaltam volna, ha rendes úgymond lagzi lett volna.
Kicsit sajnálom a fehér ruhát, de nekem nem ért meg annyit az egész, amennyit idegeskedtem volna, akármilyen kis körben tartottuk volna is, ezért volt a két tanús dolog minden cécó nélkül.
Mostani agyammal azt mondom amúgy, hogy egy fillért sem szánnék rá, max a legszűkebb családi körben. Mármint lányomra, és nevelt lányomra gondolva.
Papír nélkül hozzá se mentem volna.
Akkor még nem lehetett, késôbb pedig én nem akartam egyházi esküvôt.
A szüleimen kívül mást nem hívtam meg az ebédre, melyet a férjem szülei rendeztek a rokonaiknak.
Összességében felejthetô volt az egész, de van róla fénykép :D
Fontosnak tartottuk, hogy legyen papír.
Polgári volt, templomi nem.
Akaratom ellenére nem tettem eleget semmiféle elvárásnak, hagyománynak, azt hívtam meg akit akartam, és minden úgy történt, ahogy akartam.
Mi fontosnak tartottuk az esküvőt/házasságot.
6 éve voltunk együtt mikor összeházasodtunk, csak polgári szertartás volt, nem tartottuk fontosnak a templomi esküvőt, bár keresztények vagyunk, de nem az "egyházi berkek szerint" gyakoroljuk a hitünket, ezért.
Sem nyomás, sem ellenvetés nem volt a család részéről ez ügyben.
A meghívottak esetében, két kivételtől eltekintve-akiket az egyik szülő kedvéért hívtunk meg,de különösebb probléma nem volt ezzel sem, az jött el, akit mi akartunk, gondoltunk.
Összességében mind az esküvőnk, mind a lagzink úgy zajlott le, ahogy szerettük volna, a családjaink normálisan együttműködően álltak mindenhez.
Sziasztok! Egy cikket szeretnék írni ESKÜVŐ témában. Lehet, hogy elcsépeltnek tűnik, de mivel sokan sokféleképpen vélekedünk róla, szerintem nem az. :) Nagyon hálás lennék, ha néhányan pár mondatban megosztanátok gondolataitokat. Legyen esküvő, vagy ne legyen? Fontos-e a templomi esküvő (ha igen, mit jelentett/jelent számotokra)? Hogyan reagál/reagált környezetetek abban az esetben, ha
- élettársi kapcsolatban éltek (esetleg gyerekek is vannak), de nem volt esküvő és nem is lesz
- volt/lesz polgári esküvő, de templomi nem
- volt/lesz templomi esküvő: volt-e/van-e olyan elvárás, aminek eleget kellett/kell tenni (bizonyos hagyományok, olyan személyek meghívása, akiket amúgy nem szívesen hívtatok volna/hívnátok meg)?
Előre is nagyon köszönök minden hozzászólást!