Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Érték és élet fórum

Érték és élet (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Érték és élet

1 2
38. Sly7105 (válaszként erre: 36. - Arianne113)
2012. jún. 29. 13:12
Ne legyen az a legfontosabb! Pénzzel sok mindent el lehet intézni, de nem lehet venni emberi kapcsolatokat, megértést, szeretetet, hűséget, semmit. Ezek az értékek megfizethetetlenek.
37. Sly7105 (válaszként erre: 35. - Arianne113)
2012. jún. 29. 13:11
:) bizony, nagyon ezt kellene nézni, csak ez sem megy mindenkinek. Alapból sajnos jellemző a jobb anyagiakkal bíró emberekre, hogy kicsit el is vannak szállva, de nem feltétlenül mindenki ilyen. Én azt vallom, hogy megismerni és utána ítélkezni. És amúgy meg nem tartozom a "gazdagok" közé, és nagyon szeretek segíteni olyanoknak, akik szerintem megérdemlik, amiben csak tudok.
36. Arianne113 (válaszként erre: 34. - Sly7105)
2012. jún. 29. 13:00
szerintem is igaza van, csak a cikk nem erről szólt. Odaírtam számtalanszor, hogy inkább csak arról, hogy a pénz szükséges eszköz, de ne az legyen a legfontosabb.
35. Arianne113 (válaszként erre: 32. - Sly7105)
2012. jún. 29. 12:58
látod ezt az oldalát nem néztem, és milyen igazad van. nem is azt kell nézni hogy szegény vagy gazdag hanem hogy milyen ember az illető. Úúú de buta vagyok :D Pedig igen egyszerű volt a válasz és az orrom előtt volt :D
34. Sly7105 (válaszként erre: 31. - 34c48a3825)
2012. jún. 29. 12:57
Nagyon jól megfogalmaztad: a pénz csak egy eszköz, viszont eléggé szükséges eszköz, akár a "boldogsághoz" is. Én is így látom. Van egy mondás, amit még a nagymamámtól hallottam: " Ha a szegénység összeházasodik a nyomorúsággal, abból nem lesz boldogság"
33. Arianne113 (válaszként erre: 30. - Sly7105)
2012. jún. 29. 12:56
itt a párom édesapja. 63 éves. Szoktam is mondani a páromnak főleg amikor fasírtban vannak valamiért bár ez szerencsére ritkán fordul elő, hogy addig örüljön amíg az apja és az anyja él. Későn született gyerek, a testvére is 40 éves. Én is csak így vagyok a szüleimmel, igyekszem velük is törődni amennyire csak tudok, mert sajnos senki nem él örökké. Én nagyon apás vagyok, mindenem az édesapám, szoktam is neki mondani sokszor hogy ha rossz kedve is van, gondoljon mindíg rám, és arra hogy nekem szükségem van rá, és ne aggódjon amíg engem lát, mert ha baj van is tudja hogy ahogy tudok segítek. Na meg azt is szoktam mondani hogy ne aggódjon majd rendezek be neki magamnál egy kis rokker szobát, és velem fog élni, nem hagynám sosem magára. De anyut sem, pedig sok rosszat tett nekem, megvert és hasonlók mégis úgy vagyok vele hogy az édesanyám akármilyen is.
32. Sly7105 (válaszként erre: 29. - Arianne113)
2012. jún. 29. 12:55

Ez egy költői és örök - megválaszolatlan - kérdés volt, marad és lesz is. Szegény kontra gazdag....

Ezt viszont már írhatjuk a táradalom "számlájára" szerintem. Az anyagi különbségek azt gondolom nem annyira zavaróak, mint a gondolkodásbeli, a társadalmi helyzet szerinti különbségek. Meg kell találnunk a magunkhoz illő társat és ha nagy szakadékok vannak akármilyen téren, ha túl nagy a különbség, talán nem is lesz jó, mert mások az értékrendek, más a világnézet és ezt néha nehéz összeegyeztetni.Nagyon meghatározó tud lenni, hogy ki hová, milyen körülmények közé születik. De semmiképp ne nézzük le embertársainkat anyagi helyzete miatt. Negatív viselkedése miatt már sokkal inkább meg lehet tenni azt, hogy elfordulunk valakitől.... Dióhéjban ez a véleményem a dologról. :)

2012. jún. 29. 12:50

Szerintem ebben az értelemben nem lehet rangsorolni. Természetes módon, ha az a kérdés, hogy a családodat választanád-e vagy félmillió forintot, akkor a családodat választod.


De ez nem az élet. Az életben az ember a családja miatt dolgozik, a családja életkörülményeiért, egészségéért, a gyerekek taníttatásáért, a pihenésért, stb és ezek mind-mind pénzért kaphatóak. A pénz eszköz annak érdekében, hogy az ember jól élhessen a szeretteivel.

30. Sly7105 (válaszként erre: 28. - Arianne113)
2012. jún. 29. 12:47
Ebben teljesen igazad van, hogy időt kell szakítani egymásra, a szeretteinkre. A fontossági sorrendet mindenki maga állítja fel! Akinek mondani kell, hogy ne csak a javakat hajszolja, hanem törődjön a szeretteivel, az már úgy sem az igazi. És valóban, a hozzánk tartozókkal addig kell találkozni, amíg vannak nekünk, ezzel teljesen egyetértek.
2012. jún. 29. 12:37
a másik dolog amit látok és zavar, a szegény kontra gazdag különbség. Mert a szegény úgy hiszi hogy nem érhet fel a gazdaghoz, a gazdag pedig hogy nem süllyed a szegényhez. Miért van ez így? Mikor megismertem egy fiút, aki jobb módú volt mint én édesanyám azt mondta hogy hagyjam mert nem hozzám való, mert biztos nem fognak a szülei elfogadni. Válasszak olyan fiút aki megközelítőleg egy szinten van velem. Mélység-magasság. És ami a legérdekesebb az egészben ( és-sel nem kezdünk mondatot igen tudom :D ) az az, hogy a szegény ember az utolsót is odaadja ha valakin látja hogy bajban van, míg tisztelet a kívételnek a gazdag ember vállat ráz, és azt mondja hogy oldd meg magad a gondod. Emberfüggő, de ez sajnos sok esetben valóban így van. Vajon miért van ez így? Sokat gondolkoztam ezen és ha valaki tud nekem rá választ adni akkor azt megköszönném.
28. Arianne113 (válaszként erre: 27. - Sly7105)
2012. jún. 29. 12:25

A cikkem nem erről szólt. Félreértetted.

Arról, és világosan is benne van a szövegben hogy a rohanó anyagias világban néha meg kellene állni, egy kicsit egymással is törődni. Arról hogy nem a pénz a legfontosabb dolog a világon, és azt is írtam hogy bár belátom az éléshez szükséges, de ne ez legyen a döntő szempont. Sok embert láttam már, és sokan is panaszkodtak nekem és ez alkotta a cikket is bennem lényegében, hogy mert ez nincs az nincs. De miért nem nézik azt ami van? Az egy kis szobámat azért hoztam fel, hogy láttassam, vagy példázzam, hogy a kevés is lehet jó, de az nem baj ha törekszünk a nagyobbra vagy a többre. Másik példa, hogy a nagymamám mikor meghalt, annyira megbántam hogy nem tudtam többször meglátogatni, és az ember gondolkozik ilyenkor, és másnak azt kívánja ne essen ebbe a hibába, hogy amikor a szerette eltávozik úgy tehesse meg, hogy ne maradjon utána bűntudat, hogy miért nem tudtam vele lenni többet... ezért vagy azért, mert dolgoztam vagy mert mást csináltam. Szerencsére mikor utoljára láttam a nagymamám megöleltem és megmondtam neki hogy nagyon szeretem, de szerettem volna a kórházban is vele lenni.


Fontos a pénz, de a családunk a szeretteink, a közös pillanatok fontosabbak.

27. Sly7105 (válaszként erre: 26. - 731e5b9ffb)
2012. jún. 29. 11:58
Így van!!! Lehet mondani, hogy az igazán értékes dolgok nem kerülnek pénze. Természetesen ez igaz. A szeretet ingyen van. De az ember márcsak olyan, hogy nem tud szeretetből táplálkozni, szórakozni, kikapcsolódni, amire szüksége van mindenkinek, kicsinek és nagynak egyaránt. Szerintem egy szülőnek az nagy boldogság, ha a gyerekének biztosítani tudja a megfelelő körülményeket, a szép ruhát, egy tábort nyáron, mozit, állatkertet, strandolást és még sorolhatnám. Ezekhez pedig sajnos mind pénzre van szükség. És lehet mondani, hogy anyagias a világ. Valóban az. De ennek a világnak vagyunk a részei és itt szeretné magát jól érezni mindenki. Azt hiszem nincs azzal semmi baj, hogy a felnőttek sokat dolgoznak azért, hogy legyen valamijük, a baj azzal van, hogy sok munka ellenére nincs olyan jövedelem, ami megnyugatóan elég a megélhetéshez. Ez a legnagyobb probléma szerintem mostanság...
2012. jún. 29. 11:15
Az is fontos, hogy minőségi legyen a családdal eltöltött idő szerintem. Ugyanis hiába van hatalmas szeretet, ha nem tud a család hétvégén kimozdulni a 4 fal közül. Persze vannak ingyenes hétvégi programok, de oda is el kell valahogy jutni. Az autóba drága a benzin és a parkolás is sokba kerül a tömegközlekedés szintén drága már egy családnak. Mit csinál akinek nincs rá keret, otthon marad. De otthon is kell valamit csinálni a gyerekekkel, a társas játék jó móka de az sincs ingyen. Lassan már a levegővételért is fizetni kell. Szóval én is azt állítom, hogy azért a boldogsághoz, a kiegyensúlyozott élethez az anyagi biztonság is hozzá tartozik. Családi konfliktusok forrása lehet ha választani kell, hogy a gyereknek uj cipőt vegyenek a kilyukadt helyett, vagy befizessék a csekkeket.És igaz a mondás, mi szerint a pénz nem boldogít.. viszont a hiánya boldogtalanná tehet egy szeretetben élő családot is sajnos..
2012. jún. 29. 08:57
Nem a kocsi, a ház, az internet és egyéb dolgok a legfontosabbak, de ahhoz, hogy egy család "normálisan" működjön, hogy a gyerekek is jól érezzék magukat, igenis kellenek bizonyos dolgok, hiszen ha ezekre nem lenne természetszerűleg szükségünk manapság, akkor élhetnénk sátrakban is, és kereshetnék élelmet gyűjtögetéssel, mint az ősidőkben. Én azt gondolom, hogy egy kiegyensúlyozott, boldog élethez igenis kellenek bizonyos "anyagi javak", úgy értem, hogy a mindennapos kényelemhez, ahhoz, hogy jól érezd magad, kell egy lakás, ahol élhetsz, kell a gyerekeknek külön szoba, és bizony az internet sem egy rossz dolog, már a gyerekeknek sem. De ez nem társadalmi elvárás, ez teljesen egyéni igény. Mindenki olyan körülményeket igyekszik megteremteni magának és a családjának, amiben jól érzi magát, van akinek elég egy kis szoba és van, aki többszobás házat szeretne, kerttel, medencével, mert arra van igénye. Ez teljesen egyénfüggő dolog, nem lehet receptet írni róla kinek mi a jó. Persze az fontos, hogy miközben igyekszünk megteremteni a számunkra ideális körülményeket, ne feledkezzünk meg egymásról. Én azt hiszem, a kettőt azért még össze lehet egyeztetni.
24. marcsika77 (válaszként erre: 22. - 43b4291bc6)
2012. jún. 29. 08:40
1-2 tippet elfogadok!
2012. jún. 29. 02:28

Érték és élet, avagy értékítélet? Mármint az élet értéke az amit Te Magad ítélsz annak, nemde? Innentől kezdve, ez szorosan összefügg. Az én értékítéletem szerint a társadalmi "trendi értékek" nem azok amik az én életem értékéhez tennének. Az én, mint Magam és a mi mint Társadalom már más...

Éppen ezért:


"Ahogy fejlődik a világ, egyre többet és többet várnak el az embertől, kocsit, házat..."

A fejlődés viszonylagos, én inkább a változás szót írtam volna. Bár valahonnan tart valahova a Világ, de emberi mértékben fogalmaztál, az meg jelenleg még nem egyöntetűen fejlődés, lehet hogy annak folyamat, de még nem előrelátható.


"Szomorúan látom, hogy a gyerekek között is kialakultak már a klikkek, "

Ezek mindig is jelen voltak. Kulturális átalakulás esetén TALÁN kigyomlálható lenne.


"Ahogy éljük az életünk, és törekszünk arra hogy mindenünk meglegyen, sokszor nem vesszük észre, hogy mi magunk tönkremegyünk. " A minden nem anyagi, de anyagi létünk vágyakon alapú, ezért a mindenség csak rendezett vágyakkal lehetséges. Aki habszol nem is lakik jól igazán, sokkal jobban esik a kevesebb falat ha kiélvezzük az ízeket. A mélység és a tartalom kézen fogva emel a magasságokba.


Amúgy a cikk mondanivalója nagyon jó, kellemes. Kérdéseket vet fel, amikre nem is kell mindenkinek megtalálnia a választ.


"Számomra ők az elsők, és ha örök életemre csak egy szobám marad, akkor is ők lesznek mindig az elsők."

Nem rossz, de számodra Ti legyetek az elsők, Te és Ők, figyelj Magadra is. Ne legyen különbség, persze lehet de később ez bonyodalmakhoz vezethet.

elsőre talán nem szembetűnő a különbség, pedig van. A szép és értékes dolgokat is csak kölcsönhatások működtetik. Kell tehát az ellenpólus.


Kívánom, hogy továbbra is számodra jó érzésekkel teli, értékes életet élj!

2012. jún. 28. 22:25

Érhető, hogy a cikk mire is akar rávilágítani. Ami rendben is van, de fontos, mert itt élünk, pénz szükséges ahhoz, hogy egyáltalán fenn tudd tartani magad és a családod. Hogy kinek mi a mérce, az egyénenként változik. A lényeg, az egyensúlyt kell megtalálni, a család és a munka között. S az egyensúly az élet minden területén fontos. Lehetőleg olyan munkát találni, ami megoldja ezeket a dolgokat. S biztos, hogy nem a napi 10-12 órai, vagy a három, vagy folyamatos műszak fogja ezt megtenni. Létezik olyan, amivel ha egy-két évig komolyan foglalkozik valaki, akkor megoldja vele az életét. Én inkább ez utóbbit választottam.

Nekem a család érték, épp ezért. :)

21. spinneli (válaszként erre: 20. - Gota)
2012. jún. 28. 22:01
...de pont az a lényeg, hogy a kettő nem zárja ki egymást.
20. gota (válaszként erre: 15. - J357)
2012. jún. 28. 21:50
Én nem ezt vettem ki a cikkből. És habár nekünk kertes házunk van, és kocsink is, mindez miattunk van. Én valahogy úgy értettem ezt a cikket, hogy ne az legyen az életcél, hogy legyen pénzünk, ezünk, vagy azunk, hanem hogy egymásért legyünk...
19. gota
2012. jún. 28. 21:48

És a gyerekeknél is hányszor látsz már egészen kicsi korban lenézést, lekezelést, "kihaénnem" viselkedést. Természetesen a szülők mintájára...

Szívemből szóltál, köszönöm az írásodat.

18. winny
2012. jún. 28. 17:41

Nagyon értékes ember vagy!!!

Szembe mész ezzel az anyagias világgal.Egyetértek veled.Nekem még mobilom sincs.Nem is lesz.

2012. jún. 28. 16:40

Köszönöm a sok hozzászólást, mindegyik egytől egyig építő jellegű volt számomra, és sok igazságot láttam bennük.

Nos az én cikkem arra akart igazán rávilágítani, hogy azokban a rohanó hétköznapokban, amikor a minnél jobb megélhetésünkért harcolunk se feledkezzünk meg egymásról, a családunkról férjünkről ha vannak gyerekeink róluk sem. Sok elvesztegetett év után, van amikor az ember a másik halálos ágyán jön rá és bánja meg igazán azt hogy nem volt vele eleget. Szeretném ha a gazdagság és a szegénység között ne lenne ekkora mélység, de sajnos van. Én nem vagyok gazdag, de szegény sem, és most ezt nem is anyagilag értem, inkább lelkileg és érzelmileg.

16. b74f6e5cdd (válaszként erre: 2. - 34c48a3825)
2012. jún. 28. 16:30

Pontosan:-)


Azonban minden ember más és ezért is érdekes az élet..teljesen korrekt,konkrét a kommented.


Én bánnám ha csak egy kis szobám lenne..de minden embernek más okoz örömet.

Azonban a több pénz nem feltétlen egyenlő a nulla szabadidővel...

A cikk amúgy nem volt rossz!

15. j357
2012. jún. 28. 15:23

egyrészt egyet értek a második hozzászólással.

Másrészt a gyerek neveléshez pénz kell, és nem a luxushoz hanem ahhoz is, hogy anyuka otthon tudjon maradni 2-3 évre a gyerkőccel, és addig megéljen a család.Ha vannak gyerekek akkor az 1 szoba elég kényelmetlen tud lenni, főleg hogy az éjszakai etetések miatt az apa sem tudja magát kipihenni.

Kertes ház a városon kívül szerintem nem a társadalmi elvárások miatt jó, hanem hogy a gyerekek kint mozoghassanak a friss levegőn, meg a felnőttek is többet vannak kint, nincs szmog,egészségesebben tudnak élni.Onnan viszont bejárni kocsival egyszerűbb és gyorsabb mint tömegközlekedéssel.

Egyébként ha a cikkirót ennyire nem érdeklik a társadalmi elvárások, akkor miért kell kihangsúlyozni hogy ő nem aszerint él és ugyan nem akar ítélkezni mások felett, de akik jobban élnek azok mind az értéket helyezik az élet fölé...

2012. jún. 28. 15:02
like it
2012. jún. 28. 13:13
az igazán fontos pillanatok, dolgok nem kerülnek pénzbe és nem megvehetőek , egyetértek.
12. bb1e0dc56a (válaszként erre: 6. - B81fcd1219)
2012. jún. 28. 12:35

Pontosan így van ahogy írod.

Szerintem a nincstelenség, nélkülözés épp úgy tönkreteszi a családokat, mint a pénz utáni hajsza.

Meg aztán mindenkinek mások az igényei, én pl. nagyon nem örülnék, ha a kis családommal összeszorulnék egy szobába. Nagyon szeretem őket, de időnként agyamra megy a rakás pasas. :) Nekik úgyszintén van igényük egy kis privát szférára.

De mint írtam, nem vagyunk egyformák.

11. Aville
2012. jún. 28. 12:18
Én konkrétan a megélhetésért, a rezsiért, a kajáért dolgozom napi 10-12 órát. 100-200e Ft. Sok? Szerintem nem, így is nyomorgunk, alig élünk meg, sokszor van, h hó végén kb 500 Ft jut egy napra kettőnkre összesen. Azaz mondhatnám négyünkre, mert van 2 cicánk, és hát pl. előfordult, h az utolsó 500 Ft-on vettem fél kiló párizsit, mert azt mindenki megeszi. És nem vagyok boldog. Se pénzünk, és még sokat is dolgozom, emiatt is sok a balhé. Gyereket nem tudunk vállalni, mert a párom betegsége miatt én vagyok a családfenntartó. Addig nem merünk gyereket vállalni, amíg nem lesz 1-2 milliónk félre téve. De valahogy majd megoldjuk egyszer.
2012. jún. 28. 11:14
hát van a cikkben igazság, van aki több lelki törődést, gondoskodást igényel, hétköznapokban is találkozzon a párjával például, ne csak haza essen este 10kor aludni, vagy a női vezetővel bent van a 5 éves gyereke este 8kor is, szóval vannak ilyen példák is, amikor esetleg kevesebb pénnzel is boldogabbak lennének, de sokszínű az élet és az emberek is, mindenkinek másra van szüksége,van aki azt mondja pár évet most a munkára áldoz aztán megvan a tartalék stb, az a fontos akik együtt vannak azok ugyanolyan értékrenddel rendelkezzenek és akkor nem lesz baj, de ha nem így van akkor hosszú távon tényleg lehet élni arany kalitkában de magányosan és ez nem garantálja boldogságot, szerintem valami ilyesmiről ír a cikkíró, hogy mértéket kell tartani és találni a munka és család között,
2012. jún. 28. 11:01
Én az autómat szeretem, szabadságot, lehetőségeket, időt ad nekem;)
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook