Erotikus négysorosok:))) (beszélgetős fórum)
Hiv a tavasz var a nyar
Semmi sem jut eszembe má....
De ha igen újra kezdem
Itt vesztem el szivem ,lelkem
Ja meg stb 🤣
Kattan a bilincs
kattan a zár
Hajlik a derék
Csók pedig feltár
Combig érő
szoknyád, ha rebben,
nem lehetek
már merevebben...
Sejtve állunk szembe csak a gondolat közös
Vágyó közelségünk többé már nem ködös
A kérő mozdulatban még több a gondolat
Az érintés már nem kérdez csak forrón símogat
Titokban vártalak, te titokban jöttél,
ajtóban a kulcs fordult, magadhoz öleltél.
Gyorsan eltelt a pár óra, az ajtón kiléptél,
boldogan várom, hogy majd újra öleljél.
Hasalva fehér lepedő ráncokon,
ruhátlan masszőz újjait ojalba mártja,
érintése siklik erkölcs-rácsokon,
s fordulva robban szét az élvezet gátja.
...
Szellemek repkednek rekedten nyelveden,
perchegyek merednek lepelbe kezeden.
Elveszek gesztenye tengerben fejeden,
feneked tekereg nemesebb szervemen.
Begerjedt testedben lebzselek kedvemre,
levedlett lelkedben menhelyet keresve.
Szemeden lengedez szerelmem fellege,
fekhelyen felpezseg kegyleved csermelye.
Megveszve eresztem permetem kebledre,
fesztelen betemet cseppekben eredve.
Eretnek fejemet mennyekbe emeled,
kezedet kezembe ernyedve engeded.
Perceknek kereke eshetne szeletre,
szeleknek serege mehetne keletre,
remekebb reggelre felkelnem nem lehet,
szerencse kegyeltje lehetek Te veled.
Vajon akkor kitől kapta
Aki sokszor megkaphatta?
Vagy elég volt neki egyszer
Kitudja ..talàn titkos vegyi fegyver:-P
Köszi!
De azért te is tudsz verselgetni. Láttam! ;)
Ej, hát rázza le kend a fáról gyorsan,
De kapja ám el, különben koppan!
S ha már ott van a karjában,
Lopjon csókot hamarjában.
Majd üljön le a fa tövében,
Fektesse el az ölében,
S a bűnös hátsót kiporolva,
Tanítsa őt jó modorra! :)))
Felmegy a lány a fára
Én meg ott állok alája
Nem az a bugyi van rajta, amit neki vettem
Bánatomban két barackot megettem
Ő az a nő, kivel ha vétkezel,
Érzed azt, hogy igazán létezel.
Kinek egyetlen csókjától lehull a lepel,
Kinek ajkára, véred sebesen felel.
De vigyázz! Ne hidd, hogy elkaptad.
Nem te vagy a vadász! Legfeljebb a vad.
Tíz körmével tép szét, ha óvatlan vagy,
S csak egy törött szív az, mit maga után hagy.
Ülök a szobában egyedül
A szomszédban Sára hegedül
Nem hallatszik át onnan a nóta
Mert nálam van a hegedű vonója
Saját költemény
Csiholjon bitorló
szigony sikolyod!
Zsibongjon pirosló,
csinos mosolyod!
Fonjon át hulláma,
bódult gyönyörnek,
szemeden homálya,
édes örömnek!
Rabod lesz majd önként,
vágyad völgyében.
Könyörög, járd táncod,
gyarló ölében.
...
Hold süt át az ablakon,
Magányom kilesve.
Képzeletem ajkadon,
Mi engem érinthetne.
Csókolna mohón,
Sóhajom fojtva.
Éhesen, birtoklón,
Szomjamat oltva.
Ujjaid bőrömbe,
Élesen marnának.
Tépnének őrjöngve,
Gyönyört adnának.
Csípőd mozdulna,
Döfne keményen.
Kéjemet fokozva,
Völgyem rejtekében.
Mereven, forrón,
Vadul és lassan.
Büntetőn, megtorlón,
Lágyan és hosszan.
Így szeressél engem,
Hajtva buja vágytól.
Lobbants tüzet bennem,
Ezernyi szikrából.
Léptek zaja koppan a kövön,
Zenél a sikátor hideg falán.
Remegő lábakkal rohan a lány,
Száraz ajkán félelem zihál .
Éjfél fedte háztetőkön,
Macska suhan nesztelen.
Sötét, szürke felhő párnán,
Fogyó hold ül félszegen.
Onnan les le, baljós árnyra,
Mi körbe fonja most a lányt.
Mancsa siklik, kecses testen,
Mit ruhát tépve, földre ránt.
Szennybe hull az ártatlanság,
Sötét bókok tépte sebbel.
Durva csókok, maró mérge,
Mélyre hatol, lelket perzsel.
Mozdul az árny, kéje rombol,
Vért fakasztva gyönyört lop.
Üvöltve tér vissza a földre,
S az öröknéma testre rogy.
Vörös harmat, rút foltot nyom,
Bélyegként a megtört testre.
Holdnak ered, hideg könnye,
Szennyet mosva, szégyent rejtve.
Néma ajkak lelnek békét,
Eső mosta köveken.
Nincs fájdalom, nincs félelem,
Súgja a hold csendesen.....
Sóhajtok, izzó gyönyörbe hullva,
Érintés vad-érzelmek dúlta,
testünkben vágy olthatatlan
újra, s újra gyűrődő paplan...
Titkos halmokra halmozott csókok
Suttogó félszavak, kapkodó bókok,
Ütem, mit vér diktál, mindent elsöpör...
Pihegve andalít szívet a gyönyör.
Perc... amelyben a két szív egybeért,
csillagok szóródtak szikrázva szerteszét,
S jókedvű reggel ha közeleg
Számban csókod ízével ébredek.
Nagy árat fizettem azért a rózsáért,
Bódító illatú, mézédes szirmáért.
Bűnömet bánom, de mindez hasztalan,
Esdeklő szavam, úgy tűnik hangtalan.
Silentgirl, facsiga, ESZMÉLETLEN JÓK VAGYTOK!!!
Bocsánat, hogy nem verseltem, nem tudok, de ezt el kellett mondanom :)
...s most riadtan kérded magadtól megérte,
hogy bűn rózsáját vágy kertjében letépted?
Gyarlók vagyunk mind, senki sem kivétel,
lenne mit gyónnom, nem győzném igével.
Bátor vallomás, bízom párod megenyhül,
s vétkes lényed csend szavába nem menekül...
Nincs oly eső, mi elmosná a bűnöm,
Egyedül a könnyed, mi égeti a bőröm.
Hajnal nem ébreszt, az éjszaka sem altat,
Amint szemem hunynám, vétkek sora zaklat.
Remegő ajkad, már nem a vágyról suttog,
Arcod pírja immár, nem a láztól csillog.
Gyönyör helyett, vádtól izzik szemed,
Ujjam érintene, de te elfordítod fejed.
Dúl benned a harag, kétségek vihara,
Józan észt kizárva, nem hallgatsz szavamra.
Remegő hangok, kuszán és megtörve,
Áradnak ajkamra, enyhülést remélve,
Mert vágy formálta bűnöm, szívemet nem érte....
Vágyak rügye pattan, soraim olvasva?
Kéjes patak omlik? Ez szavam hatalma?
Következő versemből mindez hiányzik,
Így kér bocsánatot, ki vétkes, ki hibázik.