Érezted már, hogy sok éve együtt élsz egy emberrel, akit nem ismersz? (beszélgetős fórum)

Van akire az alkohol ilyen hatással van. Annak nem szabad inni adni.

Belőlem ellentétes hatást vált ki, ha sokat iszom, mindenkit szeretek. :)

Van egy ismerősöm,szinte őt véltem felfedezni az írásodban,persze nem ő az.

Pálinka.

mindegy mit iszik,mindegy hogy mennyit semmi gond.De ha pálinkát iszik,szó szerint egy más ember lesz,egy agresszív állat.Igaz ezzel ő tisztában van.

Egyszer egy baromi jó beszélgetés,és light-os iszogatás során,sajnos véletlenül pálinkát ivott,nem sokat.Totál ok nélkül elborult az agya,majdnem rendőrt kellett hívni.Nem is az volt a téma,amiket ő kezdett el mondani,hirtelen a szemében mindenki ellenség lett,és neki akart menni mindenkinek.Sikerül picit keményebb fellépéssel megakadályozni,persze mi tudtuk hogy ez a baja,így elnézőek voltunk és ezért nem vertük szájba,hisz az nem ő volt.Mi természetesen megbocsájtottunk neki.Ritka az ilyen,aki csak 1 fajta italtól hülyül meg.

Én szerencsésnek érzem magam ezen a téren:)nagyon ritkán iszok,de ha netán túl iszom magam,csak mondom az ökörségeket:)de sokan szimplán agresszívak lesznek.én ezt tisztáznám vele,nehogy máskor is előforduljon.igyon mást,vagy igyon mértékkel,de amitöl meghülyül azt kerülje.már ha tudja miket ivott.

Tök egyértelmű.

Az iszogatás által olyan szellem szállta meg, aki olyan, amit leírtál.

Máskor is volt már ilyen, hogy ok nélkül bántott..... De legalább nem kellett tőle félnem. Tegnap féltem, úgy felrúgta a szárítót, hogy darabjaira szakadt, akkorát ütött a szobaajtóba, hogy beszakadt, egy hatalmas lyuk tátong rajta. Ilyet soha nem csinált még.

És bár mindig azt mondja, hogy beszéljük meg, egy perce sincs soha rám.

A viták másnap azzal záródnak, hogy odaáll elém, "neeeeeeeeeee mááááááár, adjál már egy puszit" "ugye útálsz" "addig úgysem hagylak békén, még nem adsz puszit" sokszor, kínomban már nevetek, adok egy puszit, és végre megy a dolgára. Neki ezzel el van intézve, nekem nem. Persze ideje soha nincs beszélgetni.

32 év után is meg tud lepni az ember???????

Nem is kért bocsánatot?

Helyesen tetted...

Szeretettel,odagigyeléssel vegyen meg.

Hasonló szituáció történt nálunk is! Ordított, hogy hova menjek és ott mit csináljak! Magából kikelve ittasan, szintén lazulás után. Csak mindez nálunk 32 évi házasság után. Döbbenten meredtem rá és azóta nem szólok hozzá. De neki a bocsánatkérés nem jött ki a száján. Jól elvan, jön, megy és kerülgetjük egymást. De ez olyan megalázó volt, hogy megvárom a magyarázatot. Bármennyi idő után is kerül rá sor.

Mint egy idegen! Nem ismertem rá!

Egy hónapja kérdezgeti, hogy mit szeretnék karácsonyra.

Egy telefont, olyan szép nőcis, érintőképernyős csodát, abból is az alapot, alig több mint tíz ezer.

Mondogatta párszor, hogy azért kell nekem ilyen, hogy tudjak netezni mindenhol......

Nem, nem azért. Azért kell új telefon, mert a hét éves Nokiámat egy nap kétszer kell töltőre rakni, folyton lemerül. És azért kell érintőképernyős, hogy egyszer nekem is legyen jó telefonom, ne csak az alap, amit 1 Ft-ért adtak hét éve az előfizetéshez.

Ma nekem telefonra a többszörösét költötte volna, de nem kell. Ne vegyen nekem még egy szem szaloncukrot sem. Inkább töltőre rakom a százéves telefonom egy nap kétszer, de nem vesz meg ennyivel....

Nem ütött meg, ez tény, de amiket hozzám vágott az sokkal jobban fájt, mintha megvert volna.

Véleménye szerint csak Ő dolgozik, én a pénzt szórom, de felé egy mosolyt sem adok.

Ebből semmi nem igaz. Én is dolgozom, lehet, hogy ő többet, de én egyedül viszem a három gyerek mindennapját. Nem szórom a pénzt, legfeljebb a gyerekekre.

És az sem volt igaz, hogy felé nem adok semmit. Pont a héten voltam szabin, nyugodt és kipihent voltam. Bombáztam a mocskosabbnál, mocskosabb sms-ekkel, vártam haza. Esténként rólunk szólt minden.

Ideges volt,mérges volt valamiért "bekattant" de nem ütött meg téged.Szóvl megbocsátható,de azért érezze,hogy megbántott téged..

Ez még nem jelenti azt,hogy nem ismred.

Sok-sok éve vagyok a férjemmel. Lassan a második x-et tapossuk együtt. Azt hittem ismerem, de tegnap meglepett, mitöbb megrémített.

Iszogatott a barátokkal. Ezzel semmi gond, éjjel-nappal dolgozik, a gyerekeket imádja, értem mindent megtesz, de kell neki is a szabadság. Őszintén, szeretném, ha havonta egyszer lazulna a haverokkal.

De tegnap este nem ismertem rá. Elment bulizni, nem tudom mit ivott, de egy szörnyeteg lett. Kirángatott az ágyból, üvöltözött velem, felrúgta a ruhaszárítót, darabjaira szakadt szét, ráncigált, csak éppen meg nem ütött.

De kiabálta, hogy takarodjak, mert Ő dolgozik, Ő keresi a pénzt. Üvöltött.

Nem, soha nem féltem még tőle, de tegnap igen, próbáltam csitítani, de egyszerűen fellökött. Ököllel egy hatalmas lyukat ütött a hálószobánk ajtaján. Amikor oda vonultam vissza előle.

Kb. egy-két óra dühöngés után mintha észhez tért volna. Tudta mit csinált, tudta, hogy rossz. Bocsánatot kért. Én látszólag meg is bocsájtottam.

De őszintén...... Ez az ember nem a férjem, akivel 18 éve együtt vagyok.......

Tudom, nem lehet itt tanácsot adni, de jó, hogy kipanaszkodhattam magam.