Érezd jól magad! (beszélgetés)
Kiszáll a NAV a tanyára, hogy ellenőrizzék az illegális szeszfőzést. Az öreg gazda mondja nekik, hogy bárhova bemehetnek, csak a gépszín háta mögötti fészerhez, oda ne menjenek.
Na, erre nagy arrogánsan előhúzza a pénzügyőr a szolgálati igazolványát.
- Látja ezt az igazolványt bátyám! Én ezzel mindenhova bemehetek, úgyhogy nem maga fogja megmondani, mit csináljak.
- Rendben van, maga tudja.
A pénzügyőr átlép a kerítésen és eltűnik, majd kisvártatva rohan visszafelé, mögötte a svájci díjnyertes tenyészbika.
Láthatóan az életéért fut és a bika minden egyes méteren teret nyer. Az öreg azonnal eldobja a kezéből a vödröt, rohan a kerítéshez és teli torokból kiáltja neki:
- Az igazolványt, mutassa neki az igazolványt!
Én is hasonlóképpen kezdtem el az angolt. A munkahelyen ingyenes volt. Egy ideig jártam, de sok tudást nem sikerült felszedni. A tanár módszere se volt az igazi, és hasonlóképpen ahogy nálad, voltak akik nem teljesen kezdők voltak. Ettől függetlenül folytattam volna, de megszűnt. Egy ideig egy magániskolába jártam heti 2 alkalommal, amit egy ideig fizetett a munkahelyem. Mikor már nem fizették, abbahagytam. Pedig az jó volt, ott sokat tanultam, bár azóta sikerült sokat elfelejteni. Öten voltunk egy csoportban. A legidősebb én a 40 valahány évemmel, a legfiatalabb az ő 17 évével. Mivel én voltam a legszorgalmasabb, nem maradtam le.
No, ezt kellene most újra elővenni. Próbálkozom, de az agysejtek kopnak.
Az én angol tanulásom megér egy misét.
A cégnél indult, ingyenes volt, jelentkezhettek a tanulni akaró dolgozók. Szerettem volna benevezni, nem azért, hogy szinkrontolmács legyek, hanem egy kicsit belekóstoljak, amikor szakember tanítja. A hír hallatán a lányom rögtön agitált - ez az anya, jelentkezz rá, majd én segítek neked itthon. Meggyőzött. Már az első órán kellemetlen meglepetés ért. Kezdő kurzusra jelentkeztem, de mint kiderült, rajtam kívül szinte mindenkinek volt valami előképzettsége. Így indultam neki. Kitaláltam, hogy mindig elolvasom a következő óra anyagát is, nem akartam égni a többiek előtt. A lányom nagy türelemmel segített a kiejtésben, ami nem volt könnyű. Amikor már sokadszorra ismételtem, és még mindig nem volt elégedett, mérgemben lekapkodtam a szenteket az égből. Ő kikerekedett szemekkel figyelt, majd kibukott belőle a nevetés. Könnyesre nevette magát, alig tudott szóhoz jutni. Végül bátorított, lesz ez jobb is, meglátod.
A másik kellemetlenség az életkorom volt. Én voltam a legöregebb a csoportban. Úgy döntöttem, nem vallom be, az ötven egy jó szám lesz, angolul is könnyű kimondani, fifty. Egyik alkalommal Kata, az angol tanárunk egy papírköteget hozott, elnézést kért, a tanfolyamszervező kérte a résztvevők adatait. Gyorsan diktáljuk be és folytatjuk az órát. Lebuktam! Ahogy bemondtam a születési évem, hátrakapták a fejüket a többiek, és néztek rám, mint liba a piroskukoricára. Ez a helyzet fiatalok. A vizsgán hibátlan lett az írásbeli, a kiejtés úgy sikerült, ahogy. Igazából érdekelt az angol olyannyira, hogy elhatároztam, ha nyugdíjas leszek, kedvtelésből folytatom. Könyvek, munkafüzetek megvoltak, hanganyagom is volt hozzá. Végül csak terv maradt, átírta az élet.
Ó, béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már!
Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra.
Testvérek, ha túl leszünk,
sohse nézünk hátra!
Ki a bűnös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot.
(Babits Mihály)
Az itteni közösségkeresésről jutott eszembe.
Egy ötveneseket tömörítő oldalra regisztráltam, úgy gondoltam, pont jó lesz nekem. Fal vagy fórum volt, már nem emlékszem rá, ahol beszélgettünk mi, ötvenesek. Egyszer elkezdett az egyik tagtárs sopánkodni, mennyire egyedül van, mennyire magányos, milyen jó lenne neki a társaság, élőben beszélgetni, vagy menni valahova. Én még fiatalabb voltam, mint most, és felajánlottam neki/nekik, hogy szívesen megszervezek egy kirándulással egybekötött találkozást. Eltöltünk egy kellemes napot, ismerkedünk, beszélgetünk, ki tudja, talán még folytatás is lehet. Tudni lehetett, hogy itt a környéken élnek, így a közlekedés is megoldottnak látszott.
Vártam a reagálást, de hiába. Nem mondtak nekem se igent, se nemet. Sőt, ezek után még a falra se jöttek beszélgetni. Mondjuk, egy kurta köszönöm-öt elvártam volna tőlük. Hamarosan töröltem magam onnan.
Nem tudom, komolyan gondolták-e, vagy talán férfi társaságot szerettek volna. Tanultam belőle, már rég nem veszem komolyan a közösségkeresést a virtuális oldalakon.
Nem használtam, nem volt rá szükség a munkám során.
Bár minden kínálkozó alkalmat kihasználtam, hogy gyakoroljak. Egyik munkahelyemen például pályázaton nyert a cég, és a dolgozói bizonyos óraszámban, minden kategóriában mehettek az oktatásra. Én is beneveztem rá, sőt egyszer az angolba is belekóstoltam. Hasznosak voltak ezek az órák, de sajnos véges volt.
Később inkább szakmai téren fejlesztettem tovább magam.
Jó éjt
Este lett megint
Aludni tér a város
Hűs levegő lengedez
Az én múzsám is már biztos álmos
Ledobja fáradt testét végre
Nincs már szüksége fényre
Sem hangokra sem másra
Csak egy jó pihentető alvásra
Ezt a pár sort ma a "jó éjt" üzi helyett szánom
Nyugodt pihenésed én most ekképpen kívánom
/Nánási Gyula/
Még egy epizód:
Középiskola első osztályában németes csoportba kerültem. Dani bácsi, a német tanárunk első órán felmérte a nagy német tudásunkat.
Egyszer csak gyorsan elhadarta: be, ge, er, ver, zer. Mit mondtam? - és rám mutatott.
Halvány gőzöm se volt, de mondanom kellett valamit. Vonakodva felálltam. - Valami beteg embert tetszett mondani.
Hát... a többiek tudása is körülbelül ennyi volt.
Latinban mi versikével tanultuk meg a prepozíciókat (elöljárók), pl. ezek vonzzák az accusativust (tárgyeset)
Ante, apud, ad, adversus,
Circum, circa, citra, cis,
Contra, erga, extra,intra
Infra, inter, iuxta, ob,
Penes, pone, post,és praeter,
Prope, propter, per,secundum,
Supra, versus, ultra, trans
Nem biztos, hogy jól emlékeszem. Régen volt, mikor tanultam, de nagyon belénk verte a latintanárunk.
Példa: Hannibál a kapuk elött
Hannibal ante portas.
Kicsit bővebben az igekötőkről.
Általánosban egy idős magyartanárunk volt. Az igekötőket énekelve tanította nekünk. Lázadoztam magamban, mi a fenének kell kántálnunk az igekötőket. Később értettem meg, hogy fontos szerepe van. Ha ugyanis kihagyunk egyet, máris megbotlik a rímelés, jelezve, kimaradt valami. Jól a fejünkbe verte, az biztos.
abba, agyon, alá,
által, át,
be, bele, belé,
egybe, el ellen, elő, előre,
észre
... és így tovább.
Szép jó reggelt kívánok minden kedves tagtársamnak!
... meg a kedvetlennek is.
Minden téli holmit elpakoltam már.
Lehet, hogy még bocsánatot kérek tőlük, ha valamelyiket elő kell vennem.
Egy feleségnek kötelessége enni-inni adni az urának, mert a genfi egyezmény előírja a fogoly tisztességes ellátását.
:))
Párizsban jártunk, Rodin A csók című alkotását csodáltuk.
Lassan besétált elénk két fiatal férfi farmernadrágban.
Álldogáltunk, és arra lettem figyelmes, hogy az egyik elkezdi markolászni a másik fenekét.
Ő hagyta magát, nem tiltakozott.
Aztán a markolászós hátranézett teljesen közömbösen, majd továbbandalogtak.
Mi meg összenéztünk... szavak nélkül is értettük egymást.
Kanmuri
Negyvenéves érettségi találkozó.
A harmadik rund után a régi osztálytársak legfőbb témája, természetesen, a nő.
- Neked hogy megy, öregem?
- Kösz, elég jól. Hetente kétszer.
- Nem úgy értem. Otthon hogy megy?
- Otthon? Sehogy.
:))
Ennyi elég volt a mai pontgyűjtésből.
Holnapra is kell hagyni. :))
Jubilálok!
Éppen egy hónapja léptem a Hoxa világrengető deszkáira.
Most pedig keresztbe teszem a kezem, és szerencsét kívánok magamnak.
:) :) :)
Nevess, és a világ veled nevet. Horkolj, és egyedül alszol.
:))
Hatására:
Olvasom ezt a 11 éve elfeledett topikot, népszerű lett hirtelen.
Egyszer a piacon elvesztettem a bankkártyámat. Bepánikoltam, mikor észrevettem, hogy nem tudok fizetni. Végigjártam a helyeket, ahol voltam, de sehol semmi. Legutoljára kimentem a "rongyosokhoz" és érdeklődtem a zoknis nőnél. Mindjárt megkérdezte, milyen kártyám volt, melyik bank. Megmondtam. Azt mondta, örüljek, hogy ő találta meg a földön. Bevitte a piac irodájába, még a hangos bemondón is bemondatta.
Örültem is nagyon, az Isten áldja meg, soha nem felejtem el!
:))
- Hófehérke, édes párom, mielőtt megpöcsétölnénk frigyünket, kend be a csizmád Ráma margarinnal.
- Mi a fenének?
- Hogy mindenki lássa: Rámás csizmát visel a babám, szereti is az engem igazán...
:))
Most vettem észre, életre keltettem azt az őskövület topikot.
Nahát... mint a főnixmadár, felkelt haló poraiból.
:))